előző tartalom következő


A társadalomtörténetírás főbb fejlődési állomásai

4. A fragmentálódás időszaka

 

Az 1980-as évekre teljes mértékben intézményesült a társadalomtörténetírás, amely emiatt nagymérvű specializáción ment keresztül. A társadalomtörténetnek különböző, egymással csak laza kapcsolatban álló területei jöttek létre. A differenciálódás földrajzi és tematikai értelemben is nagy mértékű volt: a kutatott témák áttekinthetetlenül bőségesek lettek. A társadalomtörténetben az 1980-as évekre már nem beszélhetünk közös alapról, s kérdésessé vált, hogy lehetséges-e még egyáltalán egységes társadalomtörténetírásról beszélni. Mind gyakoribbá váltak a társadalomtörténeten belüli viták, s a kutatók között megjelent a kétely, hogy a diszciplína betöltheti-e ezt az innovációs funkcióját. Mindez kis jóindulattal akár a „siker bosszújá”-nak is tekinthető.

Az 1980-as évektől azonban a társadalom- és humán tudományokban kibontakozott ún. „kulturális fordulat” („cultural turn”) újabb kihívást jelentett a társadalomtörténet számára. A „kulturális fordulat” ráirányította a figyelmet olyan tényezőkre, melyeket korábban a társadalomtörténészek alig építettek be az elemzésbe. S mivel ezek egyaránt kapcsolódtak a nyelvhez, „nyelvi fordulat”-ként („linguistic turn”) is szokás emlegetni az átalakulást. Az ezen alapuló ún. „új kultúrtörténet” kritikával illette a társadalomtörténetírás főáramának szemléletét. A társadalomtörténet új áramlatai is döntően a társadalmi tényezőkkel foglalkoztak, de a kritikák hatására egyben közeledtek a kultúrtörténethez is.

Húsz ével a kulturális fordulat után megállapíthatjuk, hogy az új irányzat nem eredményezett a korábbinál meggyőzőbb történeti munkákat. Ezért vannak, akik az inga visszalódulásáról beszélnek, s egy „social turn”-t („társadalmi fordulat”-ot) várnak. Úgy vélik, hogy a társadalomtörténet úton van ahhoz, hogy visszaszerezze a „történetírás leginnovatívabb ága” minősítést. Ennek bekövetkezte kétséges. Annyi azonban bizonyos, hogy társadalomtörténetírás tovább növelte nyitottságát más tudományterületek módszerei és eredményei iránt. Valószínűleg ezzel az interdiszciplinaritással járult hozzá legnagyobb mértékben a történetírás megújulásához.

 

 

előző tartalom következő