A gazdasági kibocsátás mérése
A gazdasági kibocsátás mérésével kapcsolatban számos módszertani
és gyakorlati nehézség létezik. Emiatt annak nincs és a múltban sem volt teljes
körűen elfogadott mérőszáma. A kommunista országok pl. a legtöbb szolgáltatást
nem vették számításba, csak az anyagi javak megtermelését összegezték (nemzeti
jövedelem), szemben a nyugaton elterjedt mérési módszerekkel (GDP/GNP). Ezek
átszámítása meglehetősen bonyolult. A gyakorlat azt mutatja, hogy a GDP
rendszerint 10–50%-kal magasabb, mint a nemzeti jövedelem. A különbség azonban
változó: a nagyobb szolgáltató szektorral rendelkező országokban nyilvánvalóan
nagyobb az eltérés a két érték között és fordítva. Mivel a szolgáltató szektor
a gazdasági fejlődéssel rendszerint bővül, ezért a fejlettség szintjével és
időben előrehaladva is nő a két mutató közötti különbség.
A Nyugaton használt két mutató a GDP
és a GNP.
A kettő közötti különbség a gyakorlatban általában nem számottevő, bár ismerünk
kivételeket is: a nagy tőkeexportot vagy tőkeimportot lebonyolító országok
esetében jelentős lehet az eltérés.
További módszertani nehézség, hogy ha megfelelő módszertan alapján ki is számítjuk a GDP-t, azt nemzeti valutában kapjuk meg. Ezeket az adatokat az összehasonlíthatóság érdekében át kell számítanunk valamilyen közös mértékegységre, rendszerint amerikai dollárra. Ez az eljárás azonban kétséges értékű végeredménnyel jár. A valuták átváltási árfolyamai erősen ingadozhatnak, ezenkívül a valuták lehetnek alul- vagy felülértékeltek.
A vásárlóerőparitáson alapuló számítások alapelve az, hogy megállapítják az előállított áruk és szolgáltatások értékét egy közös valutában, vagyis tulajdonképpen újraárazzák azokat. Módszertani problémák itt is jelentkeznek, de összességében ezek a kalkulációk a legmegbízhatóbbak, s nemzetközi összehasonlításokra legalkalmasabbak. Ugyanakkor az ilyen típusú számítások igen nagy erőforrások mozgósítását igénylik, hiszen rengeteg adat beszerzésére és feldolgozására van szükség, ezért visszamenőleg, történetileg nagyon nehéz megvalósítani őket.
Fontos tudni azt is, hogy a kelet-közép-európai országok múltbeli gazdasági teljesítményére vonatkozó adatok mennyisége és minősége elmarad a nyugat-európai országokra vonatkozó információkétól. A gyakori és nagymértékű határváltozások, a korabeli statisztikai adatgyűjtés hiányai, és a gazdaságtörténeti kutatások alacsony teljesítőképessége akadályozza még a visszamenőleges számításokat is. A kommunista időszak adatai viszont rendszerint felfelé torzítottak, azaz eltúlozták a gazdasági teljesítményt illetve annak növekedését. Emellett számos más, itt nem részletezhető tényező is felfelé torzította a statisztikákat.