A gazdasági növekedés fő trendjei
Az
első világháború gazdasági következményei és a rekonstrukció
Míg a 20. század eleje inkább egy korábbi, kiegyensúlyozottabb fejlődési szakaszhoz tartozott, az 1918–1945 közötti periódus gazdasági növekedését nagy politikai és gazdasági megrázkódtatások szakították meg Európában. Ennek megfelelően több szakaszra oszthatjuk a periódus gazdaságtörténetét: a háborús rekonstrukció és az ezt követő néhány éves zavartalan fejlődés, majd a gazdasági világválság időszakára, mely úgyszólván közvetlenül a második világháborúba torkollt.
Az első világháború okozta közvetlen pusztítás Nyugat- és Dél-Európában egy viszonylag kis területre korlátozódott. Hosszabb távú – s közel sem csupán Nyugat-Európát érintő – hatásai voltak a háborúnak kereskedelmi-pénzügyi téren. A háború alatt a világkereskedelemben, a befektetések nemzetközi rendszerében nagy zavarok keletkeztek, s a pénzügyi rendszert is megterhelték a háborús kiadások és a háborús károk elhárítására tett erőfeszítések. A nemzetközi árucsere volumene csökkent, a tőkemozgás lelassult, vagy helyenként teljesen leállt, s az aranystandard rendszert feladták. A gazdasági liberalizmus doktrínáját felváltotta az állam fokozott gazdasági beavatkozása, egyfajta „dirigisme“. Ez megmutatkozott a pénzügyi és költségvetési politika fellazulásában is. Már a háború alatt, de különösen azt követően több országban korábban soha nem látott méretű infláció következett be.
A háború emellett jelentős változást okozott az országok egymáshoz viszonyított politikai és gazdasági súlyában is. Nyugat-Európa országainak világpiaci részesedése – különböző mértékben – romlott, míg az Egyesült Államok és Japán helyzete javult. Különösen Németország pozíciói gyengültek.
A háborút követően új országok jöttek létre. A területi változások megzavartak hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat, s az új helyzethez való alkalmazkodás nagy költségekkel is járt. A békeszerződések a vesztes országok, különösen Németország gazdasági helyzetét súlyosbították.
A rekonstrukciós erőfeszítések így éveket vettek igénybe, de végül a pénzügyi rendszereket sikerült stabilizálni és 1924-re a nyugat-európai országok ismét elérték a gazdasági kibocsátás háború előtti szintjét, s a gazdasági növekedés ezt követően 1929-ig e régióban átlagosan évi 3,5% volt (4.1. táblázat, 4.1. diagram). Közben 1925-től – először Nagy-Britanniában, majd másutt is – sikerült visszaállítani az aranystandard rendszerét. Ennek ellenére Nagy-Britannia gazdasági növekedése igen csekély ütemű volt.
A Nyugat-Európát a két világháború között érintő gazdasági problémák jó része Kelet-Közép-Európában is jelentkezett, de itt a háború következményei még súlyosabban hatottak. Jelentősebb volt a háborús pusztítás és a területi változások okozta dezorganizáció (Magyarországon pedig a forradalmak is ilyen hatással jártak). A legkedvezőbb kiinduló helyzettel Csehszlovákia rendelkezett, mind a gazdasági fejlettség, mind pedig a gazdaság szerkezete tekintetében. Az 1920-as évek második felének fellendülése nem lebecsülendő eredménnyel járt Lengyelországban és Magyarországon is, de a legjobb gazdasági eredmények Csehszlovákiában mutatkoztak, amelynek fejlődése egész Európában az egyik leggyorsabb volt. (4.1. táblázat, 4.1. diagram; lásd még: 4.1. ábra.)