A gazdasági növekedés fő trendjei
Gazdasági
világválság és a második világháború
A nemzetközi pénzügyi és gazdasági kapcsolatok első világháború előtti, viszonylag szilárdnak bizonyult rendszerét az aranystandard visszaállításával önmagában nem sikerült helyreállítani. A háború előtt Nagy-Britannia töltötte be a „világ bankára” szerepkört. A most mellé lépő USA és Franciaország együttműködése viszont nem volt harmonikus. Zavarták a kapcsolatokat a nemzetközi pénzügyi követelések – mindenekelőtt a német jóvátétel, de bizonyos mértékig ide tartoztak a háborús adósságok is.
Az 1920-as évek második felében ráadásul egy erős beruházási és tőzsdei spekulációs láz is kialakult, mindenekelőtt az Egyesült Államokban, de erősen kihatva Nyugat-Európára is. Az 1929 októberi new york-i tőzsdekrach átterjedt Európára is, különösen Közép-Európát veszélyeztetve. A pénzügyi rendszer összeomlása felerősítette a depressziót. A válság hatása nagyobb volt a GDP-szintekre, mint a világháborúé: 1929–1932 között a GDP a legfejlettebb országokban összességében 18%-kal esett vissza. A legjelentősebb visszaesést Németországban (-24,5%) és Ausztriában (-22,5%) láthatjuk, de Franciaországot is erősen érintett volt (-14,7%). (4.1. táblázat, 4.1. diagram.)
A válság ismét megrázta az éppen csak regenerálódott nemzetközi gazdasági rendszert. A nemzetközi tőkepiac gyakorlatilag megszűnt működni, az aranystandard rendszerét a legtöbb ország elhagyta, a külkereskedelemben korlátozásokat vezettek be. A gazdasági depresszióból való kilábalásban az állami beavatkozás fontos szerepet játszott, különösen Németországban. 1938-ra Nyugat-Európában már 17%-kal az 1929-es szint felett volt a GDP szintje. Franciaországban még 1938-ban is csak az 1929-es szint 96,5%-át érte el a bruttó hazai termék, ellenben az Egyesült Királyságban már 118,4%-át, Németországban pedig egyenesen 139,6%-át.
A válság miatt a nemzetközi tőkepiac úgyszólván megszűnt létezni. A világkereskedelem volumene több mint egynegyedével esett vissza. A legtöbb ország ismét letért az aranystandardról – elsőként 1931-ben Nagy-Britannia. Franciaország és Belgium kitartott az aranystandard mellett („aranyblokk“), ami további zavarokhoz vezetett. Vámok és kereskedelmi kvóták-korlátozások egész rendszere jött létre. Ehhez az amerikai új protekcionista vámtörvények is hozzájárultak. A válság nyomán ugyancsak mélyreható változások mentek végbe a nemzeti gazdaságpolitikákban is. A kormányok a legtöbb országban a korábbinál sokkal inkább beavatkoztak a gazdasági folyamatokba. Nagyszabású közmunkákkal, állami megrendelésekkel igyekeztek növelni a keresletet. E politikát Európában leginkább Németországban követték.
A második világháború eltérően érintette a nyugat-európai
országok gazdasági kibocsátását. A GDP legsúlyosabb visszaesése 1938–44 között
Franciaországban (-49,7%), Hollandiában (-46,7%) látható, ugyanakkor Németországban
(24,2%), az Egyesült Királyságban (22,0%), Svédországban (20,9%) és Ausztriában
(18,0%) jelentősen nőtt a gazdaság teljesítménye ezen időszakban. (4.1. táblázat, 4.1. diagram.)
A második világháború ugyanakkor lényegesen nagyobb károkat okozott
Nyugat-Európában, mint az első világháború. A háború alatti beruházási szint
többnyire eleve alacsony volt, így ezek pótlása későbbre maradt. Szintén a
háború hatása volt, hogy a korábbi vezető európai hitelezők helyét az USA vette
át. Az USA rendkívül dinamikus háború alatti gazdasági növekedése eleve
teljesen megváltoztatta a nemzetközi pénzügyi-gazdasági erőviszonyokat
Nyugat-Európa hátrányára. A két világháború közötti időszakban azonban Nyugat-Európa
jelentős növekedési tartalékokat halmozott fel. Ez elsősorban a technológiai
fejlődés terén látható.
Kelet-Közép-Európát a világgazdasági válság is az átlagnál lényegesen súlyosabban érintette. A depresszióból való kilábalás Magyarországon volt a legsikeresebb, olyannyira, hogy az 1930-as évek végére Magyarország gazdasági teljesítménye közel került Csehszlovákiáéhoz, s messze maga mögött hagyta Lengyelországot. (4.1. táblázat, 4.1. diagram.)
A két világháború és a gazdasági világválság ellenére az egy főre jutó GDP átlagos évi növekedési üteme Nyugat-Európában 1913–1950 között alig maradt el az 1870–1913 közötti 1,3%-os értéktől. A termelékenység növekedése pedig 1913 és 1929 között jelentősen meg is haladta az előző korszak átlagát. (Lásd még: 4.1. ábra.)