Európa lakossága a 20. század során a két világháború súlyos emberveszteségei ellenére jelentős mértékben nőtt. 1913 és 1985 között a növekedés 44%-os volt, ami jóval meghaladta a korábbi századok növekedési ütemét. A többi kontinens még gyorsabb növekedése miatt azonban a világ népességében Európa aránya csökkent: (1800-ban 20%, 1913-ban pedig 25%, 1980-ban már csak 11%).
Az első világháborúban Európa Oroszország nélküli területén mintegy 6 millió katona pusztult el. Franciaország és Németország vesztesége a férfi munkaerő 10-10%-át tette ki. A polgári áldozatok száma kb. 5 millió fő volt, elsősorban a háború alatti és főként az utáni alultápláltság és járványok miatt. Különösen sok áldozatot szedett 1918–19-ben az ún. spanyolnátha – mai nevén influenza. A háború alatt nagymértékben visszaesett a házasságkötések és a születések száma is, melynek szintén jelentős hosszabb távú demográfiai hatása volt. A veszteségeket az ekkor még viszonylag magas fertilitás többnyire pótolta, de voltak országok, ahol a népesség száma valamelyest csökkent.
Az 1920-as és 1930-as években a csökkenő fertilitás ellenére Európa népessége jelentősen nőtt minden régióban, de különösen Kelet-Közép-Európában és Dél-Európában. A második világháború az első világháborúnál is nagyobb demográfiai katasztrófát okozott, hiszen veszteségei mintegy 17 millió főt tettek ki, mely a lakosság 4%-át jelentette az első világháborús áldozatok mintegy 3%-os arányával szemben. A polgári áldozatok száma (12 millió fő) már jelentősen meghaladta a katonai áldozatokét (5 millió fő), s a polgári személyek zöme terrorbombázások, népirtás stb. következtében pusztult el. A háború leginkább a közép- és kelet-közép-európai országokat érintette: Lengyelország háború előtti népességének 13%-át, Jugoszlávia 11%-át, Németország 9%-át veszítette el.
A 20. század második fele már demográfiai megrázkódtatások nélkül telt el, s a kontinens lakosságszáma folyamatosan – bár térben és időben erősen változó mértékben – emelkedett. Az egész században az 1961 és 1970 közötti tíz évben volt a leggyorsabb Európa lakosságának növekedése (9,2%). Ezt követően lassult a növekedés, s az 1980-as években már több nyugat-európai országban csak a bevándorlás miatt folytatódott a népesség számának emelkedése.
Az évszázad végén különösen kedvezőtlen demográfiai helyzet alakult ki Németországban, Spanyolországban, Olaszországban és számos kelet-közép-európai országban, ahol a fertilitás igen alacsony szintre csökkent. Míg azonban a nyugat-európai országokban az említett bevándorlás miatt a népesség nem csökkent, addig a volt kommunista országok közül többnek a népessége csökkenésnek indult (Bulgária, Magyarország, Románia).
Összességében 1920 és a század vége között Európában a leglassúbb népességnövekedést – a mai területeket alapul véve – Ausztria (27%) és Magyarország (28%) produkálta, de egymástól eltérő okok miatt viszonylag lassú volt a növekedés Lengyelországban és Írországban, valamint Belgiumban, Németországban és az Egyesült Királyságban is. Viszonylag jelentősen nőtt a lakosság Skandináviában és Dél-Európában. Kiemelkedett Hollandia és különösen Albánia lakosságának növekedési üteme. (1.1. táblázat, 1.1. diagram, 1.1. ábra)