előző tartalom következő

A demográfiai átmenet

Az előbbiekben bemutatott népességnövekedés alapja a demográfiai átmenetnek nevezett folyamat volt. A demográfiai átmenet „tankönyvi” formájában öt szakaszban bonyolódik le:

1. Az első fázisban a fertilitás és a halandóság egyaránt magas, s a népesség száma stagnál, illetve nagyon alacsony mértékben növekszik.
2. A mortalitás kezd fokozatosan csökkenni, de a születési arányok magasan maradnak, esetleg kicsit még nőnek is. A népességnövekedés felgyorsul.
3. A halálozási arányok tovább csökkennek egy viszonylag alacsony szintre, míg a születési arányok csak lassan kezdenek mérséklődni. Így a népesség növekedése nagy méreteket ölt.
4. Ezután a születések csökkenésének üteme felgyorsul, a halálozások pedig egy alacsony szinten stabilizálódni kezdenek. A népességnövekedés üteme lassul.
5. A születési és halálozási arányok egy alacsony szinten stabilizálódnak. A népesség természetes szaporulata csekély, vagy akár a népesség fogyása is bekövetkezhet.

A demográfiai átmenet modelljét sok kritika érte.

1. Megkérdőjelezhető, hogy valóban tartósan létezhet-e a népesség egyensúlyi állapota. Ilyen egyensúlyi állapotok csak ritkán jöttek létre.
2. A modell kényszerpályák és visszafordíthatatlan folyamatok létezését sugallja, noha a valóságban a demográfiai folyamatok nem feltétlenül lineárisak..
3. Különösen sok kritika érte a demográfiai átmenet védelmezőinek azt az állítását, hogy a halálozás csökkenése okozza a fertilitás csökkenését is. Az elmélet szerint családok létszámának és a népességnek a növekedése nyomást gyakorol a családokra és a társadalomra, amelyek a születéskorlátozás fokozásával, a termékenység csökkentésével alkalmazkodnak az új viszonyokhoz. Ez az egytényezős magyarázat azonban nem fogadható el, mivel nem képes megvilágítani az európai országok 20. századi népesedéstörténetének eltéréseit. A születések visszaesését társadalmi, kulturális és egyéb tényezők is nagyban befolyásolták.

Fontos hangsúlyozni azt, hogy az átmenet tiszta formában szinte sehol nem érvényesült Európában. Egyes szakaszok akár teljesen hiányozhattak, de legalábbis a szakaszok hossza eltérő volt. Magyarországon is a tankönyvi modelltől eltérően jelentkezett a demográfiai átmenet az 1880 és az első világháború közötti időszakban.

A demográfiai átmenet fogalmát mégis széleskörűen használják a népesedéstörténetben és a demográfiában, hiszen minden leegyszerűsítés ellenére rávilágít fontos folyamatokra. Az elmúlt évszázadokban minden fejlett társadalomban jelentősen átalakultak a demográfia viszonyok, melynek során erősen csökkent a halandóság és a fertilitás, közben pedig – legalábbis egy ideig – nőtt a népesség.

A demográfiai átmenet különböző módon zajlott le az egyes európai társadalmakban. Az eltérések jelentkeztek mind a kiinduló helyzetben, mind pedig a kezdet időpontjában és a lefolyás dinamikájában. A halandóság már a 19. század előtt csökkenni kezdett, s ez a folyamat – mint látni fogjuk – előbb gyorsuló, majd lassuló ütemben máig tart. A fertilitás csökkenése terén az éllovas Franciaország volt, ahol már az 1790-es évektől csökkent a születések száma. Máshol (pl. Anglia, Németország, Belgium, Magyarország, Svájc) csak a 19. század végétől látható a fertilitás csökkenése. Egy sor országban (pl. Dánia, Finnország, Spanyolország) a 20. század elején, vagy csak a két világháború között (Balkán, Írország) kezdődött meg a termékenység csökkenése. A gyors népességnövekedés szakasza tehát a legtöbb ország esetében átnyúlt az első világháború utáni időszakra is.

előző tartalom következő