előző tartalom következő


A fertilitás fő trendjei

A termékenység alakulását vizsgálva a 20. századi Európában három jelenség különös figyelmet érdemel:

1.        A fertilitás trendje mindenhol csökkenő volt, de üteme eltért az egyes társadalmakban.

2.        Bizonyos időszakokban és országokban növekedés látható, mely nem csupán a rövid távú ingadozásból adódott.

3.        Az egyes országok között csökkent a szórás Nyugat-Európában a század során, de ez nem mondható el Kelet-Közép-Európáról, ahol erős ingadozás látható a második világháború után.

 

A fertilitás csökkenése

A 20. század során összességében a fertilitás nagyarányú csökkenése figyelhető meg minden európai országban. Ezt a folyamatot a nyers születési ráta alakulása is jelzi (1.1. táblázat, 1.1. diagram), de még inkább érzékeltetik a komplexebb, a nem- és a kormegoszlás eltéréseit kiküszöbölő arányszámok, melyek a különböző országok összehasonlítására is alkalmasabbak.

A csökkenés üteme azonban eltérő volt az egyes országokban. Így a teljes termékenységi arányszámot alapul véve azt láthatjuk, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb termékenységű nyugat-európai országok csoportjának összetétele viszonylag gyakran változott. Az egyedüli kivétel Írország, amely mindvégig magas arányszámot mutatott fel (1.2. táblázat). A fertilitás Kelet-Közép-Európában is jelentősen  csökkent a 20. század során. Magyarországon a 20. század elején a nyers születési ráta és a teljes termékenységi arányszám egyaránt meghaladta minden nyugat-európai ország adatát. A század derekától a magyarországi fertilitás már inkább közepesnek számított ugyanezen országokhoz hasonlítva. (1.1. és 1.2. diagram.)

 

A fertilitás növekedése

A termékenység csökkenése nem volt egyenes vonalú, azt időnként növekedési szakaszok tarkították. Az első világháború után átmeneti növekedésre került sor. A második világháborút közvetlenül követően egy rövid fertilitásnövekedés ment végbe be a családok újraegyesülése nyomán. Az igazi növekedés azonban csak az 50-es években következett be: a „baby boom” szinte egyformán érintette az összes nyugat-európai országot. A fertilitás növekedése ekkor jóval hosszabb ideig tartott és nagyobb mértékű volt annál, hogy az a háborúk után szokásos születésszám-növekedésnek tulajdonítható lett volna. Emellett a „baby boom” összeomlása („baby bust”) is igen hasonló időpontban és hasonló drámaisággal következett be. Ezután a fertilitás Nyugat-Európában többnyire gyorsan esett vissza, s az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szint alá esett, s nem is emelkedett ezután efölé. Ezután a dél-európai országokban is jelentősen csökkent a termékenység, Nyugat-Európában pedig az egyedüli kivétel Írország maradt, ahol továbbra is viszonylag magas volt a fertilitás, jóllehet a ott is folyamatosan csökkent a teljes termékenységi arányszám. A legtöbb észak-nyugat-európai és skandináviai országban a 80-as évek közepétől aztán átmenetileg ismét nőtt a termékenység, a legnagyobb mértékben Svédországban, főként családpolitikai intézkedések révén. (1.1. és 1.2. diagram.)

A csökkenést Kelet-Közép-Európában is kisebb fluktuációk szakították meg. Egyrészt a világháborúk okoztak hullámzásokat a születésekben, másrészt a második világháború után itt is nőtt a fertilitás, de e rövid növekedési periódust követően folytatódott a gyermekszám folyamatosan csökkent, sőt a csökkenés üteme gyorsult. Kelet-Közép-Európában tehát nem figyelhető meg a „baby boom”. Emellett a második világháború után a korábbi évtizedeknél erősebb ingadozás alakult ki, ami elsősorban a különféle pronatalista népesedéspolitikai intézkedéseknek volt tulajdonítható. Így Magyarországon 1953-tól, vagy Romániában az 1960-as évek közepétől rövid időre nagymértékben nőtt a születési ráta – az abortuszok végrehajtásának rendkívüli szigorítása következményeként. Mindez jellegzetes demográfiai hullámokat indított el, melyek a megfelelő női korosztály szülőképes korba lépésével, mintegy 20–24 évente azóta is ismétlődnek.  A hullámzást fokozták az ösztönzők is, mint a családi vagy anyasági támogatások bevezetése illetve emelése.

 

Az egyes országok közötti szórás

A fertilitási mutatókat vizsgálva feltűnő eltéréseket találunk a nyugat-európai és a kelet-közép-európai fejlődési tendenciák között, különösen a második világháború után. A két világháború között nőtt a nyugat-európai országok fertilitási mutatói közötti eltérés, így a második világháború utáni mintegy két évtized jelentős konvergenciája csak ezt ellensúlyozni volt képes. Az 1960–70-es években ismét jelentősen fokozódtak a különbségek az egyes országok termékenységi arányai között, amit a 80-as évek gyors és jelentős egységesülési tendenciája követett mind a nyers születési ráta, mind a teljes termékenységi arányszám esetében. (1.1. és 1.2. táblázat; 1.1. és 1.2. diagram) Ezzel szemben Kelet-Közép-Európában rendkívül hektikusan, akár egyik évről a másikra változtak meg drasztikusan a termékenységi arányszámok. (Ld. még: 1.2. ábra.)

 

 

előző tartalom következő