A fertilitás
változásainak okai
A termékenység alakulása számos, egymástól nehezen elkülöníthető szocioökonómiai és kulturális tényező kombinációjának eredménye.
A szocioökonómiai tényezők között az elméletek Európában leggyakrabban a modernizációnak, ezen belül is különösen az iparosodásnak (illetve gazdasági fejlődésnek) és az urbanizációnak tulajdonítanak jelentőséget a fertilitás csökkenésének folyamatában, mivel az iparosodott és urbanizált területeken a születési ráták rendszerint alacsonyabbak. Bár például a lakóhely jellege önmagában is befolyásolhatja a fertilitást, az iparosodás és az urbanizáció inkább közvetve, különböző további tényezőkön keresztül fejtette ki hatását: mint pl. az átlagos iskolai végzettség növekedése, a női foglalkoztatás emelkedése, melyek rendszerint negatív összefüggésben álltak a fertilitással. Az utóbbi évtizedek egyik legkiérleltebb és legnagyobb hatású interpretációs kísérlete R. A. Easterlin nevéhez fűződik, aki az aspirációk – vagy másként vágyak – és a tényleges gazdasági helyzet közötti viszony hatására helyezi a hangsúlyt a fertilitás változásának magyarázata során. Bár ez az elmélet a fertilitás rövid távú változásait kétségkívül magyarázhatja, ezeket sem feltétlenül egészében és nem minden esetben. Az interpretáció hiányosságai valószínűleg abból adódnak, hogy a gyermekvállalást olyan alapvetően racionális döntésének tekinti, amelyben a szülők egyetlen szempontja a költségek és a haszon józan mérlegelése.
Nem feledkezhetünk meg a reprodukciót alakító kulturális tényezőkről sem. A gyermekszámra vonatkozó elképzelések átalakulását leggyakrabban az individualizáció és a szekularizáció folyamatához kapcsolják a 20. századi Európában. P. Aries szerint a szülők az 1960-as évektől egyre kevésbé hajlanak arra, hogy a gyermekek köré szervezzék életüket, inkább arra törekszenek, hogy ez fordítva történjék, a gyermeknevelést szervezik saját életük köré. Ez azonban nehezen megvalósítható, így csökken a gyermekszám is. A vallásos értékek és normák gyengülése, azaz a szekularizáció szintén hozzájárult a fertilitás csökkenéséhez.
A fertilitás csökkenésének okai Kelet-Közép-Európában részben ugyanazok voltak, mint Nyugat-Európában. A sajátosságok közül kiemelhető a falun élő népesség arányának csökkenése. A falusi lakosság termékenysége a század során mindvégig magasabb volt a városban élőkénél, így a városi lakosság növekedése is csökkentette a fertilitást. E társadalomszerkezeti átalakulás megmagyarázza azt is, hogy miért nem következett be e térségben is „baby boom” az 50-es években: ebben az időszakban ugyanis Kelet-Közép-Európában erőteljesen csökkent a mezőgazdasági lakosság. A gazdasági tényezők a század első felében Kelet-Közép-Európában is magyarázhatják a fertilitás rövid távú ingadozásait. A század második felében azonban e tényezőknek már inkább csak a vágyak és a tényleges életszínvonal közötti távolság növekedésének értelmében lehetett jelentőségük. A szocioökonómiai tényezők tehát e térségben is csak részben indokolhatják a fertilitáscsökkenést. Nyilvánvaló kelet-közép-európai sajátosság ezenkívül az is, hogy a második világháború után a rövid távú ingadozások jelentős része a politikai intézkedések következménye volt. Egyrészt nyilvánvaló a népességpolitikai intézkedések jelentős hatása. A művi abortusz szabályozásának cikk-cakkjai nyilvánvalóan hatottak a termékenységre. A szigorú tiltás után igen pl. Magyarországon igen engedékeny szabályozás lépett életbe, s az abortuszok rendkívül magas aránya hosszabb távon is csökkentette a fertilitást. A születéseket ösztönző szociálpolitikai, főként az anyasági támogatások pedig ellenkező irányban jártak ugyancsak kimutatható (rövid távú) eredménnyel.