A mortalitás
alakulása
A halálozások terén is jelentős változások zajlottak le a 20. század során Nyugat-Európában, melyek közül három különösen feltűnő:
1. A mortalitás regionálisan különböző dinamikával, de a háborúk időszakától eltekintve folyamatosan csökkent.
2. A kommunista országokban az 1960-as évektől – az ipari világban példátlan módon – ismét romlani kezdett a halandóság, s ez többnyire csak a rendszerváltást követően állt meg.
3. A nyugat-európai országok halandósági mutatói között az eltérések csökkentek. A kontinens nyugati és keleti fele között ellenben az 1960-as évektől erőteljes divergencia látható.
A mortalitás csökkenése
A halálozási mutatók Nyugat-Európában és Dél-Európában folyamatosan – bár az egyes országokban és időszakokban természetesen eltérő sebességgel – csökkentek. A nyers halálozási ráta értéke a századfordulón még 15,8 és 25,2‰ között volt a különböző nyugat-európai országokban, a század közepére 7,5 és 12,7‰ közé csökkent; 1990-ben pedig már 8,7 és 11,9‰ közé estek az adatok. népesség kormegoszlásának hatását kiiktató korspecifikus mutatók (a várható átlagos élettartam és a csecsemőhalandóság) azonban összehasonlításra alkalmasabbak.
Az 1.3. és az 1.4. táblázat, illetve az 1.3. és az 1.4. diagram és bemutatja a férfiak illetve nők születéskor várható átlagos élettartamának alakulását. Míg a századelőn a legkedvezőbb mutatókkal rendelkező országokban (a skandináv országok Finnország kivételével) a férfiak születéskor várható élettartama alig érte el az 50 évet, addig a 20. század 80-as éveinek végén minden nyugat-európai országban meghaladta a 70 évet, sőt a legkiválóbb Norvégiában és Svédországban majdnem elérte a 75 évet. A nők esetében még ennél is nagyobb volt a növekedés, így 1990-re a nyugat-európai nők a férfiaknál átlagosan 6,5 évvel hosszabb életre számíthattak. Mindazonáltal a halandóság javulása egyik nem vonatkozásában sem volt egyenletes ütemű: A növekedés igen gyors volt a század első felében, de még az 1950-es években és az 1960-as évek elején is erőteljesnek volt mondható, majd az 1960-as évek második felében és a 70-es évek elején lelassult, az 1970-es évek végétől pedig ismét valamivel gyorsabb ütemben javult.
A csecsemőhalandóság szintén jelentősen javult a 20. század során és a halandóság csökkenésének legfontosabb területe volt. 1900-ban még Németországban is 200‰ felett volt ez a mutató, de Svédországban és Norvégiában is alig csökkent 100‰ alá. A század 80-as éveinek végére ellenben már ennek töredékére esett vissza, minden nyugat-európai országban a gyermekek kevesebb, mint 9‰-e halt meg 1 éves kora előtt. (1.5. táblázat, 1.5. diagram.) Különösen gyors volt a csökkenés 1950 és 1990 között, amikor évente mintegy 5%-kal csökkent a csecsemőhalandóság az Európai Unió országaiban. (Ld. még: 1.3. ábra.)