Mortalitás-növekedés a kommunista államokban
A század első felében – ezen belül is különösen a két világháború között – mindkét nem esetében jelentősen nőtt a születéskor várható átlagos élettartam Kelet-Közép-Európában. Ez mindenekelőtt a csecsemőhalandóság jelentős csökkenésének az eredménye volt. Közvetlenül a második világháború után a rossz egészségügyi viszonyok, a gyenge táplálkozás miatt nőtt a halálozási arány, de hamarosan ismét javulni kezdett a halandóság. A következő mintegy másfél évtizedet a legtöbb országban halandóság leggyorsabb átalakulási időszakának tekinthetjük. A 60-as évek közepe azonban fordulatot eredményezett a halálozás alakulásában szerte a régióban: a javuló trend megfordult. Ez a trend Csehszlovákiában vagy Bulgáriában kevésbé jelentkezett, Magyarországon viszont igen súlyosan, elsősorban a férfiak esetében. Az ő halandóságuk előbb stagnált, majd fokozatosan csökkenni kezdett. Magyarországon a nemek közötti halandósági különbség jóval nagyobb lett, mint Nyugat-Európában. A mortalitás romlása minden kommunista országban leginkább a középkorú férfiakat sújtotta. (1.3., 1.4. táblázat, illetve 1.3. és 1.4. diagram)
A nagymérvű csökkenés ellenére a kelet-közép-európai csecsemőhalandóság európai viszonylatban mindvégig igen kedvezőtlennek számított. A század első harmadában jelentősen nőttek a különbségek Nyugat-Európához képest, s a második világháború utáni mintegy két évtized mérsékelt közeledése után ismét divergens folyamatok kezdődtek. (1.5. táblázat, 1.5. diagram; ld. még: 1.3. ábra.)