Mortalitási
konvergencia és divergencia Európában
Megállapítható, hogy Nyugat-Európában egyértelműen és szinte folyamatosan mérséklődtek a különbségek az egyes országok között a mortalitás terén. Bár ez a csökkenés a század első felében is előrehaladt, ennek ellenére a második világháború után a nyugat-európai országok közötti halandósági különbségek még viszonylag jelentősek voltak. 1950-ben a legjobb és a legkedvezőtlenebb mutatójú államok között 12 év volt az eltérés. 1990-ben az élen álló Svédország már csak 3,3 évvel előzte meg a leggyengébb mutatójú Finnországot. Az összes fontos demográfiai jelenség közül kétségkívül a halálozásban volt a legnagyobb a konvergencia a nyugat-európai országok között.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a kelet-közép-európai halandósági viszonyok a 20. század során időnként konvergáltak Nyugat-Európához, de a század eleje és vége között összességében a divergencia volt jellemző. A 60-as évek közepétől erőteljes divergencia vette kezdetét, ami a 80-as években a gyors Nyugat-Európán belüli egységesülés következtében – különösen a csecsemőhalandóság terén – még erősödött is. Bár nyilván több tényező is szerepet kapott ennek kialakulásában, de a jelenség a kelet-közép-európai életkörülmények alakulásával jól magyarázható. Egyrészt az egészségügyi rendszer – különösen a prevenció terén meglévő – hiányosságai nyilvánvalóan közrejátszottak halandósági helyzet romlásában. Emellett a lakosság egészséget károsító életmódja (különösen a nagymértékű dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, az állati zsírok nagyarányú fogyasztása), s a munkavégzés jellegzetességei (rossz munkakörülmények, a túlmunkavégzés elterjedtsége stb.) is a fontos tényezők voltak. A kelet-közép-európai halandóság-romlás kimondottan a kommunista politikai és társadalmi rendszer következménye volt. Ezt összehasonlító vizsgálatok mellett az is igazolja, hogy 90-es évek közepétől ismét javulni kezdett a halandóság Magyarországon. A tágabb értelemben vett társadalmi okok (a diktatórikus politikai rendszerből adódó konfliktusok, a folyamatos és nagymérvű kiszolgáltatottság és stressz) szintén egészségromláshoz vezethettek. (1.3., 1.4., 1.5. táblázat, illetve 1.3., 1.4. és 1.5. diagram; ld. még: 1.3. ábra.)