A demográfiai jelenségek iránti érdeklődés mind a társadalomtudományokban, mind pedig a politikában megnőtt. Ennek oka az, hogy az utóbbi évtizedekben a fejlett ipari társadalmak népességének szerkezete nagy mértékben és hátrányos módon alakult át. Főként a lakosság elöregedése jelenthet már középtávon is nehézségeket a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátás szempontjából. Ha a jelenlegi demográfiai tendenciák folytatódnak, a távolabbi jövőben ezek a problémák még inkább fokozódnak. A jóléti állam, a kiterjedt szociális juttatások megőrzésének alapfeltétele a romló demográfiai tendenciák megállítása, vagy legalábbis mérséklése.
A népesség számának alakulását minden társadalomban három fő tényező határozza meg: a születések (fertilitás), a halálozások (mortalitás) és a vándorlások (migráció). Ezek alapján beszélhetünk természetes szaporulatról vagy fogyásról, illetve tényleges szaporulatot és fogyásról.
A különböző korszakok és eltérő társadalmak demográfiai jelenségeinek összehasonlítása nem történhet abszolút számok felhasználásával. A nagyobb népességű országokban nyilván magasabb a születések és a halálozások száma is. Ezért a történeti demográfusok olyan viszonyszámokat (nyers születési ráta, nyers halálozási ráta) használnak elemzéseikben, melyek már figyelembe veszik a méretbeli eltéréseket.
Ezen mutatók azonban még mindig csak korlátozottan alkalmasak összehasonlításokra, mert nem veszik figyelembe azt, hogy mind a halálozásokat, mind pedig a születéseket nagyban befolyásolja a népesség korszerkezete, vagyis az, hogy milyen a különböző korosztályok egymáshoz viszonyított aránya. Ezen hiányosságokra utalva szerepel a „nyers” jelző a mutatók elnevezésében.
Ennél pontosabb összehasonlítást lehetővé tévő mutató a fertilitás terén a teljes termékenységi arányszám, a halálozások esetében pedig a születéskor várható átlagos élettartam. Ezeket a mutatókat egyaránt használjuk az alábbiakban.