Azt gondolom, de nem mondom...

Azt gondolom, de nem mondom,
Én jól tudom, de tagadom,
Kihez vagyon vágyódásom,
Én szívemben titkon tartom,
  Mert nem jó kicégérezni,
  Szívet szemmel elárulni:
    Ha akarom, megvallom.

Mások ugyan lesegetik,
Pillantásim késérgetik,
Azt gondolják, észreveszik,
Ha pirulok, megnevetik,
  Jégre viszik szerelmemet,
  Elolvasztják hív tüzemet,
    Szerencsémet irígylik.

Azzal ugyan nem törődöm,
Noha titkon csak gyötrődöm,
Mert kegyesemért sínlődöm,
Kinek mása nincs ez földön;
  Ő is tud titkon szeretni,
  Velem mértékben szenvedni,
    Velem élni s meghalni.

Didónak Juno irígye,
Aeneasnak mint volt ügye?
Lángát szívében se vegye,
Vagy tudja, miképp szenvedje;
  Ha sír szíve, ő nevessen,
  Hogyha nevet, könyvezhessen:
    Szerelmében úgy éljen.

Érted, mint kell confundálni,
Irígyeket contemnálni,
Magát titkon consolálni,
Titkos célját conserválni,
  Nyilván éneklem ezt egynek,
  Itt van, tudd meg mégis: kinek?
    Így köll fügét mutatni.

Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 20. sz.