Amade László (1703–1764)
A könnyelmű huszártiszt, Amade László Grazban iskolatársa volt Faludi Ferencnek. Két világ, mégis hasonló költészet. Összevetésük, mint Zrínyié és Gyöngyösié, hagyomány. Múlt század végi Amade-kiadásában Négyesy úgy látja: „a szigorú erkölcsű szerzetes” és „a könnyűvérű világfi és katona” objektivitása és szubjektivitása különbözik; „Faludi a formában erősebb, Amade a tartalomban”; Faludinak „ritka nyelvgéniusza volt”, Amade „nyelve egyenetlen”, kevésbé „behízelgő” és „szabatos”, amelynek sok szava csak „a rím kedvéért van alkalmazva”. De a verselésben egyik sem alávalóbb a másiknál: „mind a kettőnek igen jó ritmusérzéke van, mind a kettő sokféle formát mível [...] és a ritkábbnál ritkább szerkezeteket kedveli.” Faludi e téren is önmérséklőbb, Amade szertelenebb, nála „a strófa széthull apró sorokra”. Amade inkább „érzékből versel”, de „kevesebb műgonddal, mint Faludi”. A két Amade között is elkelne egy ilyen paralela: vajon ismerték-e egymás költői műhelyét, tanult-e egyik a másiktól, hogy tekinthetett apja tehetséges költészetére az ambiciózus fiú, aki a magyar hagyományon túl a német, olasz gáláns költészet és zene ösztönzéseit is kamatoztatta, aki a kard vagy pipaszár helyett olykor a hegedűt is kézbe vette.
Az ifjabb Amade a vízierőművéről elhíresült csallóközi Bősön, a később a cseh partizánról elnevezett Gabčikovóban született. A falut még magyarok is népesítik, de hogy a község névtáblájára Bőst is odaírhassák Gabčikovo alá, arról a nemrég múlt mocsáros időkben népszavazást kellett tartani. Amade László is a kiváló jezsuita iskolák neveltje, Grazban zenei műveltsége alapjait és a filozófiai magiszterséget szerezte meg. Apród lett az érseki udvarban, de fejedelmien költekezett, s ezen első házasságával sem sikerült segítenie: Orczy Zsuzsanna (a költő Orczy Lőrinc nővére) 1730-ban meghalt. Következett a katonáskodás, két év itáliai szolgálat, majd egy válással végződő második házasság. Amade még egyszer felvette a tiszti egyenruhát, aztán pozsonyi kamarai tanácsosként kereste a rangjához nem mindig méltó kalandokat. Ötvenhét éves korában volt egy titokzatos kapcsolata. „Miticzky Julianna” álnéven konspirációs levelezést folytatott fiatal szerelmével vagy eltitkolt lányával, akit „picinyem”-nek nevezett. A hatvanhoz közeledő „pozsonyi Casanova” már járni sem tud: „talyigát” csináltat, azon húzzák-vonják. De minden ízében író marad. Tudja, mi fán teremnek a „csallóközi dőreségkukkósági”; „a karácsonyi jászolba egy monyus kisdedet” kíván; „Picinyem”-nek (aki valakitől teherbe esett) a jótanácsok mellé alkalmi verset és ilyen vallomásokat küld: „ha vas lennék is, el köllenék romlanom”; „én ugyan hív vagyok, mint a vas […], és imádkoztatok éretted”.
(Kovács Sándor Iván) |
Sebastian Zeller metszete Amade Lászlóról |
Tartalom
Nem köll azt elfelejteni
Egészlen kétségben végre estem vólna...
Szép szóra s zengésre
Aki pirul, legyen kiért...
Átkozott szerelem...
Azt gondolom, de nem mondom...
A szép fényes katonának...
Szép Cicerkém... - Gaz Cicerkém...
Az Úr testéhez való
Én babácskám...
Régi ének még 1740. esztendőbül
Szívem csöngetője…
Angyalom, alakom, szép gyöngy galambom…
Lila moja Lila…
Édes Dudi, Duduskám…
Tallalla, fallalla, jókedvem vagyon…
Lála, lala, Dalila…
A, A, A, te vén törzsökfa…
Dira dura la la la!
Testem, lelkem már megúnt...
Sokan vadnak, kik sírnak…
Enthusiasmus indifferens
[Verses levél lányrokonához]
Ki Bazinba, ki Modorba…
A házasság által elvesztett szabadságnak megsiratása
Szűz Máriához
Madárkák is vigasztalják sokszor a bús szíve
Mint a leesett hó, olyan fehér teste…
Amit titkolni kell: kukuk annak neve
Linkek
Amade László összes költeménye a MEK-en
Selmeczi Anna: Amade László kiadatlan versei
Buzgó szívnek énekes fohászkodási (OSZK-MEK)
A Spenót Amade László-fejezete
Irodalom
Várkonyi báró Amade László Versei, kiad. és bev. Négyesy László, Bp., 1892.
Vértessy Jenő, Adatok Amade László életéhez [szövegközlésekkel], ItK, 1902, 77–100, 216–232, 350–368, 502–535.
Vértessy Jenő, Amade László kéziratai a Nemzeti Múzeumban, MKsz, 1902, 403–416.
Gálos Rezső, Amade László kiadatlan versei, ItK, 1936, 69–85, 207–218, 318–331, 434–443; Győri Szemle, 1936, 118–129, 192–201, 1937, 123–132; ItK, 1940, 283–289.
Amade László Versei kiad. Schiller Erzsébet, Ajkay Alinka, Bp., Balassi, 2004. (RMKT XVIII, 7.)
Kastner Jenő, Amade László gáláns versei, EPhK, 1922, 55–58.
Gálos Rezső, Báró Amade László, Pécs, 1937.
Baróti Dezső, A tizennyolcadik század ízléséről, A PIM Évkönyve, 1960–61, 25–39.
Tőzsér Árpád, A rokokó vers mozdulatai, ItK, 1980, 409–427.
Kovács Sándor Iván, „A magyar Casanova”, Iris, 1999/3–4., 126–132. |