Amade László (1703–1764)

A könnyelmű huszártiszt, Amade László Grazban iskolatársa volt Faludi Ferencnek. Két világ, mégis hasonló költészet. Összevetésük, mint Zrínyié és Gyöngyösié, hagyomány. Múlt század végi Amade-kiadásában Négyesy úgy látja: „a szigorú erkölcsű szerzetes” és „a könnyűvérű világfi és katona” objektivitása és szubjektivitása különbözik; „Faludi a formában erősebb, Amade a tartalomban”; Faludinak „ritka nyelvgéniusza volt”, Amade „nyelve egyenetlen”, kevésbé „behízelgő” és „szabatos”, amelynek sok szava csak „a rím kedvéért van alkalmazva”. De a verselésben egyik sem alávalóbb a másiknál: „mind a kettőnek igen jó ritmusérzéke van, mind a kettő sokféle formát mível [...] és a ritkábbnál ritkább szerkezeteket kedveli.” Faludi e téren is önmérséklőbb, Amade szertelenebb, nála „a strófa széthull apró sorokra”. Amade inkább „érzékből versel”, de „kevesebb műgonddal, mint Faludi”. A két Amade között is elkelne egy ilyen paralela: vajon ismerték-e egymás költői műhelyét, tanult-e egyik a másiktól, hogy tekinthetett apja tehetséges költészetére az ambiciózus fiú, aki a magyar hagyományon túl a német, olasz gáláns költészet és zene ösztönzéseit is kamatoztatta, aki a kard vagy pipaszár helyett olykor a hegedűt is kézbe vette.
            Az ifjabb Amade a vízierőművéről elhíresült csallóközi Bősön, a később a cseh partizánról elnevezett Gabčikovóban született. A falut még magyarok is népesítik, de hogy a község névtáblájára Bőst is odaírhassák Gabčikovo alá, arról a nemrég múlt mocsáros időkben népszavazást kellett tartani. Amade László is a kiváló jezsuita iskolák neveltje, Grazban zenei műveltsége alapjait és a filozófiai magiszterséget szerezte meg. Apród lett az érseki udvarban, de fejedelmien költekezett, s ezen első házasságával sem sikerült segítenie: Orczy Zsuzsanna (a költő Orczy Lőrinc nővére) 1730-ban meghalt. Következett a katonáskodás, két év itáliai szolgálat, majd egy válással végződő második házasság. Amade még egyszer felvette a tiszti egyenruhát, aztán pozsonyi kamarai tanácsosként kereste a rangjához nem mindig méltó kalandokat. Ötvenhét éves korában volt egy titokzatos kapcsolata. „Miticzky Julianna” álnéven konspirációs levelezést folytatott fiatal szerelmével vagy eltitkolt lányával, akit „picinyem”-nek nevezett. A hatvanhoz közeledő „pozsonyi Casanova” már járni sem tud: „talyigát” csináltat, azon húzzák-vonják. De minden ízében író marad. Tudja, mi fán teremnek a „csallóközi dőreségkukkósági”; „a karácsonyi jászolba egy monyus kisdedet” kíván; „Picinyem”-nek (aki valakitől teherbe esett) a jótanácsok mellé alkalmi verset és ilyen vallomásokat küld: „ha vas lennék is, el köllenék romlanom”; „én ugyan hív vagyok, mint a vas […], és imádkoztatok éretted”.
(Kovács Sándor Iván)