Az Úr testéhez való

Hadd lankadjak és olvadjak
Éretted, én szerelmem!
Hadd boruljak s imádjalak
Test-ige, én Istenem!
Itt vagy kenyér-színben,
Igaz Isten s vérben
Én mennyei jegyesem!

Nincs oly elme, ki értelme
Ámbár ezt megfoghassa,
Elrejtve nincs azért oly kincs,
Ki eztet megláthassa.
De én mégis látlak,
Hit után imádlak,
Istenemnek itt vallak.

Bűnös lélek, már nem félek,
Értem vagyon oly nagy bér;
Szent karokért s angyalokért
Nem lett ige test és vér.
Azért is lelkem él,
Különb mind ezeknél,
Csak kegyelmet ezért kér.

Szánom, bánom és fájlalom
Azért is vétkeimet,
Tisztán gyóntam és megmondtam
Törődve bűneimet;
Bár nem vagyok méltó,
S ámbár elég egy szó:
Hajlékomban jöjj, nagy Jó!

Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 60. sz.