Enthusiasmus indifferens

Oly vagy már, mint madár,
Kinek már nyitva zár,
  Úgy vagy távol tőlem.
Örülsz minden ágnak
S a vak szabadságnak;
  Nem is gondolsz felőlem.
Most éled éltedet
És szokott kedvedet,
  Mivel pártolsz mellőlem.

De jól megfontoljad
S mélyen meggondoljad:
  Nem mind igaz, aki szép!
Mert arra, ki szabad,
Csak egyedül akad
  Titkon hányott enyves lép;
Vadásznak sok célja,
Halásznak fortélya
  Préda után furcsán lép!

Nem mind szabad, kin nincs
Rázárva a kilincs;
  Bár zárva nincs, rab lehet.
Számtalan a fortély,
Amidőn nem is vél,
  Szívén, lábán lánc lehet.
Akkor veszi észre,
Midőn várják készre;
  Róla szegény nem tehet.

Engedelmeskedni
Jobb, mint szabad lenni
  Annak, ki megérdemli.
Jobb hív kalitkában
Mind csalárd pusztában,
  Maga sorsát ki leli.
Minek kedv élteért
S minden szükségeért,
  Gondját úgy más viseli.

Mi haszna madárnak,
Kire annyin várnak,
  Hogy szabadon röpül s jár?
Szabad vízben a hal,
De mégis horgot fal,
  Örvényben is veszélyt vár.
Prédája vadásznak,
Nyereség halásznak,
  Szabadon kerülje bár.

Nézd, paripa lónak,
Mint szabad csikónak
  Szabad mezőn élete;
Vas vezérli száját,
Harapja zabláját,
  Akkor vagyon kelete;
Már nem tartja jónak,
Örül istállónak
  Nyerít, siet mellette.

A szabad, gyors vitéz
Ellenséget ver s néz
  Soha prédát nem nyerne,
Ha nem volna törvény,
Szabad volna kedv s kény,
  Még próbálni sem merne;
De van regulája,
S Mársnak iskolája
  Ellenséget nem verne.

Szerelem s vitézség,
Van köztök szövetség,
  Egyenlők sok dolgokban;
Szabadok, gondolják,
De ha megfontolják,
  Mégis rabok sorsukban;
Mindkettő rabínség,
Szerelem s vitézség:
  Mind ezekben s azokban.

Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 127. sz.