Szűz Máriához

Édes anyja,
Nagyasszonya
    Az igaz magyaroknak,
Patrónája
S pártfogója
    Régi magyar hazánknak!
  Hozzád folyamodunk!
  Zokogva borulunk!
    Légy anyja fiaidnak!

Reánk tekints!
Mert senki sincs,
    Ki sorsunk boldogítsa,
Igaz szívét
És jó szemét
    Más reánk ki fordítsa.
  Véres sebeinket,
  Panaszló ügyünket
    Aki előbb mozdítsa.

Mindenfelé
Nyomorúság
    Szorongatja népünket,
Majd döghalál
Mind lekaszál
    Keveséti éltünket.
  Víz ároszt, emészt tűz!
  Pogány rabszíjra fűz!
    Így szegényét bennünket.

Nincs mód benne,
Hogy más lenne,
    Ki minket vigasztalna,
Nagy ínségben
És éhségben
    Aki minket megszánna.
  Majd sáska megemészt,
  És nem hágy semmi részt
    Kevesünkbül: ki bánna.

Majd jeles ég,
Majd zápor jég
    Elveri termésünket!
Üstök csillag
Sokszor villag,
    Dobogtatja szívünket;
  Most szívünk szomorú,
  Fél, hogy lesz háború,
    Kétségbenejt bennünket.

Békességben,
Csendességben
    Tartsd meg hív szolgáidat,
Böcsületben
És bővségben
    Örökös országodat,
  Szánd meg, óh, nagy Anya!
  Örökös Asszonya!
    Örökös jobbágyidat.

Áldd meg igaz
Királynénknak
    Győzödelmes fegyverét!
Gyújtogassad,
Lángoztassad
    Hozzánk anyai szívét;
  Nékünk is érdemet
  Adj és segedelmet,
    Érdemeljük kegyelmét.

Jó hírnévnek
Magyar vérnek
    Gerjesszed buzdulását,
Királyjáért,
S hazájáért
    Hív vitéz kiontását;
  Vitéz légyen karja!
  Hogy amint akarja,
    Tegye pogány rontását.

Így zokogunk
És borulunk
    MÁRIA! kegyelmedhez,
Így remélünk,
Halunk s élünk
    Nagy anyai szívedhez.
  Angyali koronát
  S apostoli hazát
    Áldozd föl az egekhez!

Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 147. sz.