Édes Dudi, Duduskám…

Édes Dudi, Duduskám,
Szép Babuka, Babuskám,
   Alakom, angyalkám,
   Szép rabom, madarkám!

Tubám, tőlem ne röpülj,
Hanem hív fészkedben ülj,
   Lankadj s ölemben dűlj,
   Nékem örömöt szülj!

Osztozzál egy szívemmel,
Lelket végy egy lelkemmel,
   Nevess beszédimmel,
   Könyvezz szemeimmel!

Vannak, kik reád vásnak,
Nem engedlek én másnak,
   Sem az gaz szokásnak,
   Bár sok vermet ásnak.

Téged, téged szeretlek,
Téged, téged kedvellek,
   Tégedet késérlek,
   Meddig el nem érlek.

Csin csillagom, kegyesem,
Lépes mézem, édesem,
   Egy szóval mindenem,
   Tudod, én Istenem!

Szép képed szeplőtelen.
Szíved pedig színtelen,
   Jöjj, szívem, én velem,
   Van rólad hitelem.

Pipacs piros ajakid,
Kökény egy pár szemeid,
   Pár citrom mellyeid,
   Sólyom tekéntetid.

Engemet megkötöztek,
Mind halálig meggyőztek,
   Ízre-porrá törtek,
   Örökre gyötörtek.

Termeted merősége,
Testednek keménysége,
   Teljes egészsége
   És minéműsége.

Bizony minden hibátlan,
Csinos, deli, ártatlan,
   Minden porcikája,
   Szív remek munkája.

Azért mivel méltó vagy,
Tüzem hozzád ég és nagy,
   Enyhíts harmatoddal,
   És úgy bánj raboddal.

Nyitom minden eremet,
Föláldozom véremet,
   Igaz életemet,
   Tűz – fagy – hív szívemet!

Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 108. sz.