Lála, lala, Dalila…
Lála, lala, Dalila!
Te vagy Pannus szívem,
Habár volnék Sámsom is,
Nincsen erőm, hívem:
Ha akarod, lángozom,
Rajtad áll hévségem,
Ha nem, – fázom; huss huss,
Pannus, én szerelmem.
Oh Jehova! már hova
Menjek ily kétségben?
Két út vagyon előttem
Igyekezetemben:
Balra, szegény, ha megyek,
Ki lép ösvényemben:
Jobbra pedig nem lehet
Ezer irigyemben.
Dinom dánom, azért is
Desperátus vagyok;
Dura, dura, erára,
Bár gyötrelmim nagyok,
Tala, lalla, falalla,
Mese ez másoknak,
Szemrehányják és bánják,
Kurvanyja azoknak!
Pannus, Pannus, -nus, -nus, -nus,
Mi közi ezekhez?
Fügét mutat, mi köze
Az hamis szívekhez?
Kinek módja zavaros
Vizekben halásznyi,
Tetszett szívet fog az ki,
Mivel tud horgásznyi.
Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 111. sz. |