Szép Cicerkém…
Szép Cicerkém,
Szelíd birkém,
Már hozzád hódultam;
Hív szerelmet,
Vidám kedvet
Tetőled kódultam;
Csócsi, csócsi szívem!
Aj, aj, édes lelkem!
Him, ham, hum, hum!
Him, ham, hum, hum,!
Csak ezért vidultam.
Szép Cicerkém,
Szelíd birkém,
Engedd gyapjacskádat,
Emlőcskédbül,
Tejecskédbül
Nyomjam sajtocskádat;
Magam megőrizlek,
Farkastúl megmentlek
Öbölembül,
Kebelembül
Jászlocskádban tészlek.
Sok juhászok
És pásztorok
Érted ellenkeznek;
Irigylenek
És tőrt vetnek,
Sokakat ígérnek;
Mert fehér vagy, mint hó,
Bodros, kövér és jó.
Eb eb kérjen,
Eb eb nyerjen,
Nem adlak senkinek!
Szép Cicerkém,
Édes birkém!
Tudom, édesgettek;
Kerten hágtam,
Minap láttam,
Miképp késérgettek;
Én, szegény, csak sírtam,
Jaj! jaj! ah, jajgattam,
Fütty! fütyültem,
Süvöltöttem,
Talán meg is kértek, vagy:
Érted verekedtek.
Tudom, itthon
Az koridón,
Lessegetnek, várnak!
Élek én is,
Hív Alexis,
Bár utánad járnak;
Nem engedlek másnak,
Bár sok vermet ásnak, –
Vagy menyecske,
Mint szép kecske,
Már magamnak tartlak.
[Gaz Cicerkém!]
Ennek notája mint: szép Cziczerkém,
de értelme ellenkező
Gaz Cicerkém!
Koszos birkém!
Tőled már távoztam;
Bár szerelmet,
Vidám kedvet,
Valaha koldultam;
Coki, coki szívem!
Mars, mars hamis lelkem!
Puff, puff üssed!
Ne kéméljed!
Régen azt akartam.
Rossz Cicerkém,
Te vad birkém,
Tarts meg gyapjacskádat!
Más emlődbül,
Kevert tejdbül
Nyomja sajtocskádat;
Én már nem őrizlek,
Farkastul nem mentlek,
Sem öblömbül
Sem keblembül
Jászlodban nem tészlek.
Bár pásztorok,
Sok juhászok
Érted ellenkeztek,
Irígylettek,
S tőrt vetettek,
Sokakat igértek;
De már nem vagy, mint hó,
Sovány, koszos s régi jó;
Eb ne kérjen,
Eb ne nyerjen,
Eladlak mindennek.
Hamis birkém,
Röst Cicerkém,
Tudom, édesgettek,
Szerecsenyek
S cigányképek
Érted könyörögtek.
De azt már nevettem,
Ha, ha! megvetettem,
Bosszúságra,
S titkos truccra
Kiadtak s megkértek.
Sem pásztorra
Sem juhászra
Szegény, nem akadtál;
Ebnek orra
Az asztalra
Érjen, nem akarták.
Sok ebek morognak,
Ha egy csontot rágnak,
Heja-huja
Szél elfújja,
Azért javaslották.
Van Coridon
Most is otthon
A ki piszkálódott;
Hogy ott legelj,
S kedvet nevelj
Titkon ólálkodott;
Azért másra bizta,
Maga légyen tiszta;
Vagy menyecske
Mint bús föcske
Azért igy hódított.
Forrása: RMKT XVIII, Amade László versei, 51. és 55. sz. |