Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Beniczky Péter |  

Bú és bánat henyélő szívben vér fészket

1. Valahol elmegyek,
S valamit szemlélek,
Minden vigad kedvére;
Szarvasok forrásra,
S bágyadt madár ágra
Leszáll nyugodni délre,
De én bús szívemet,
Kis reménségemet,
Mikor hozom örömre?

2. Nem nagyobb az bánat,
Mint a bús gondolat,
Noha szűnik kevessé,
Bánat vidámulást,
S társaságtul szólást
Veszen, s tehet nyertessé,
De a szívben száradt
Bús gondolat fáraszt,
És tészen kétségessé.

3. Így elmém zavarja
S bú szívem faggatja,
Esetemre figyelmez;
Tettető képzéssel,
S csalfa mesterséggel
Engem üldöz s környékez,
Ha késem sokára
S nem indulok útra,
Félő, galibát szerez.

4. Azért ím készülök
S útamra eredek,
Oldalamon függ kardom,
Talám jutok ahhoz,
Ki fogad magához,
Kihez régen vágyódom,
Ahol vigasztalást,
S kedves nyugvó szállást
Találok, nyilván tudom.

5. Indulj azért lovam,
Látod elszánt utam
Vagyon jelen előttem:
Nem lehet panaszod,
Megjár te abrakod,
Hordozd bátran bús szívem,
Nincs semmi mentséged,
Jó vas patkószeged,
Keresd fel régi kedvem.

6. A sötét étszaka,
Sok zápor harmatja,
Már nem újság előtted,
Az csoportos jegek,
És köves esvények
Ne ijesszenek téged,
Sűrű tövisbokor,
Kit fogsz nyomni sokszor,
Lesz örömödre néked.

7. Kőeső, csattogás,
Mennydörgés s villámás,
Ne gátolja útadat.
Zuzmaráz és hideg,
Jeges út s fergeteg
Ne rettentse lábodat.
Erdős hegyen s völgyen,
Zsombokos mezőben
Jelül hagyjad nyomodat.

8. Nagy sáros berkekben,
S homok tér völgyekben
Ha szintén lesz is útad,
Irtoványos rétre,
S posványos helyekre
Ha a szükség rájuttat,
Semminek itíljed,
Kedvemet ne szegjed,
Lészen hasznos jutalmad.

9. Ha odaérkezel,
Kit szívem gondol el,
Lészen kedves szállásod,
Engemet sok bútúl,
Emésztő gondoktul
Megmentesz, és lakásod
Lészen az uradnál,
S kévánt édes jómnál
Uraddal nyugovásod.

10. Hideg ősz kezdetin,
Dudvág berke szélin
Sok búval s gonddal valék,
Olyan szándék ére,
Elmém is rátére,
Hogy útamra készülnék:
Azhol vigasztalást
S kedves nyugvó szállást
Fejemnek találhatnék.

 

 

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 73. sz.
A Dudvág a Duna bal oldali mellékfolyója. Az Útonjárók énekében említett Lóc határában folyik.