Útonjároknak oltalomkérése Istentől
1. Szarándokságimot
S minden útaimot
Igazgató Istenem,
Mennynek s földnek Ura,
Ím látod, utamra
Indulok: légy vezérem!
Menésem szükséges,
Térésem kétséges,
Azért nevedben kezdem.
2. Légy vigasztalásom,
Élesztő árnyékom,
Valahová fordulok,
Esős hév időben
S fergeteg szélvészben
Légy hajlékom, hol járok,
Ahhoz nyugodalmom,
Erős bátorságom,
Azholott megmaradok.
3. Ha veszedelem ér,
Ellenség hozzám fér,
Légy énnékem oltalmom,
Szerencsétlenségben,
Akármi ügyemben
Légy megtartó istápom,
Bágyadt fáradtságban,
És nyugovásimban
Békeséges sátorom.
4. Gonosz társaságtul,
És ragadozástul
Te félelmed elvonjon,
Barátom kárára,
Erőszak húzásra
Haragod ne bocsásson,
Hanem igaz útra,
És akaratodra,
Kegyelmed igazgasson.
5. Abrahám földébül,
Caldeus tüzébül
Indult, Uram, egy szódra,
Útját igazgattad,
Sok jókkal áldottad,
Hite fordult valóra,
Jákob hogy bújdosott,
Bátyja előtt futott,
Nem bocsátád prédára.
6. Az iffjú Tobiást
Megmentéd, nyavalyást
Asmodeus ördögtül,
Raphaël Angyallal,
Ily szép társasággal
Indítád ki házátul,
Három Szent Királynak
Mutattál útjoknak
Csillagot kalauzul.
7. Most is nem rövidebb,
De, Uram, ér küljebb
Az te régi hatalmad,
Ha tetszik, megtarthatsz,
És vissza is hozhatsz,
Mert nagy az te irgalmad,
Noha nem Tobiás,
De bűnös nyavalyás
Vagyok; azmint hogy tudhad.
8. Hogy ezen testi jó
Légyen oly kifolyó,
Essék dicsíretedre,
Hozzám kegyelmedet,
És megtérésemet
Írjam emlékezetre,
Ez szerencsés úttal,
Kit hozzám mutattál,
Okot adjak beszédre.
9. Hogy útra indulék,
Szárnyán egy sast láték,
Okot vék verseimre,
Szerencsés menése,
S bátor repülése,
Indított reménségre,
Hogy az egek Ura
Meg visszahoz Lócra,
Neve dicsíretire.
Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 71. sz.
Lóc Pozsony vármegyei falu, Nagyszombat közelében. Ezek szerint ezt a szöveget Beniczky még ottlaktában, érseki udvarnagyként írta. Talán valami udvari intrika késztette őt lakóhelye és állásaelhagyására. Még lásd: Bú és bánat henyélő szívben vér fészket. |