Az idvezült fölséges
Bocskai Estvánnak,
Magyar- és Erdélyország fejedelmének
szomorú haláláról

Nóta : Az jo hitű ember szeled ez világon etc.

1. Mély álomban merült, oszloptul üressült,
  Pusztaságra terült, gyalázatra került,
  Szemében veresült, szivében keserült,
  Idejeben vénhüdt, erejében gyengült

2. Kőszívű magyarság, kiben az pusztaság,
  Megrögzött az rabság, újult az árvaság.
  Micsoda parasztság tőled, rongyos ország,
  Ha most is vigasság dolgod és nyájasság?

3. Szomorú ruhával, feketített gyásszal,
  Siralmas orcával, elholt ábrázattal,
  Festett lobogókkal, keserves zászlókkal.
  Nézd: az urak haddal mint mennek bánattal.

 4. Amaz bevont hintó és hat fekete ló,
   Kit az sok udvarló körülvött, sok zászló
   Vallyon mire való? Bezzeg sok az jajszó!
   Nem nyerít csak egy ló, s mind sír az sok báró.

 5. Csendesz szép lépéssel, alázatos színnel,
   Kit visznek bús szívvel, siránkozó szemmel?
   Mit akarnak ezzel, az sok énekléssel,
   Az, papi sereggel, deákkal, mesterrel?

 6. Född be szemeidet, nyisd meg füleidet,
   Hallhadsza ezeket az síró igéket,
   Elvesszek, ha többet értel illyeneket;
   Megölték fejünket, jó fejedelmünket!

 7.Ó, váratlan fortély, véletlen jött veszély,
   Júdásszívű személy, iszonyító  fekély!
   Ím melly nagy bút szerzél, mely kárban leledzél,
   Jó uradnak kevély, halállal fizettél.

 8. Kőszívű, kegyetlen, etető, hitetlen !
   Tigris volt elmédben, scorpio lelkedben,
   Uradat bor közben, itatván méregben;
   Hogy valamennyiben nem szántad szívedben?

 9. S lásd, melly nagy jót kapál, csak magadnak ártál,
   Urunkon az halál mert ugyan nem regnál:
   Lelke az  Christusnál, teste az országnál,
   Híre penig fennáll az egész világnál.

10. De te sok kínokra, sok ezer szablyára,
   Sokszínű halálra, meltó gehennára,
   Nero maradékja, Judas unokája,
   Nem mehettél nagyra az ő halálában.

11. Sok részre vagdalva, sok ízre koncolva,
   Sok dirib-darabba vettetel pokolba,
   Áldott legyen annak karja és az kardja,
   Azki ezt próbálta, mert jó urat szánta.

12. S hát ti rongyos Musák, számkivetött Nymphák,
   Kiket az magyarság megúnt, mind az ország,
   Noha vadtok csúfsag, de háladatlanság,
   Ne legyen parasztság, bennetek az vakság.

13. Ha udvarnép szánta űtet elannyéra,
    Halálát búvában, hogy meg is torlotta,
    Nem de méltó volna tehát siratnia,
    Nektek is őrajta könyvet hullatnia?

14.  Bűn nélkül egy sincsen földi emberekben,
    Rágalmazás közben jusson eszetekben,
    Azt hadgya az Isten Moyses könyvében:
    Holtakat hirekben tartsunk tisztességben.

15.  Alexander marka ha nem volt őnála,
    Nem is volt annyéra terjedt birodalma,
    Így minden őreá méltán panaszolna,
    De ki Christus tagja, azt már megbocsátja.

16.  Fényes szerencséjű, jó emlékezetű,
    Kit sirat minden szű, mert holtod keserű;
    Melly szép tekintetű valál és szép szinű,
    Melly kegyelmes szivű, melly drága erkölcsű!

17.  Magyarok pajzsa, igazság oszlopa,
    Jók ótalmazója, gonoszok rontója!
    Hova megy az sírba, előlünk az porba,
    Pásztor nélkül néma ez kevés juhocska.

18.  Sok farkas környűlűnk, mellyektöl rettegünk,
    Tudgjuk, hogy vezérünk vagyon egy Istenünk,
    De drága tükörünk valál te közöttünk,
    Kinek örvendeztünk, kivel dicsekedtünk.

19.  Ha te minket elhadsz (mintazhogy el is hadsz),
    Utánnad csak bút  hadsz, csak keserű jajt hadsz,
    Minden jót elragadsz, árvaságra juttatsz,
    Az pusztaságra hagysz, ha nekünk szót nem adsz.

20.  Nedves keszkenőcske, kit szememnek könyve,
    Sűrűjen megtölte, meghata bő vize,
    Te légy ennek jele, keserűség mérge,
    Hogy bement lelkemben, szívem közepiben.

21.  No, ím megfacsarlak: hol vattok már urak?
    Nincs-e fia annak az drága atyának,
    Itt-e vége annak az jóakaratnak,
    Kit ajánlottanak azelőtt urunknak?

22.  Megvénhült katonák, fizetetlen szolgák,
    Rongyosult besliák, nyomorodott árvák!
    Bizonyság az ország, voltatok jó szolgák,
    Kiről jutalomság, mennyei bódogság.

23.  Ne nézzétek dolgát, megszorult tárházát.
    Lttátok jóvoltat, kegyes akaratját,
    Mutathat Isten mást, fáradság váltságát,
    Ki megadja árát, munkátok jutalmát.

24.  Kísérjétek el be ti ötet Erdélyben,
    Az urak székekben hadd ülljenek helyben,
    Leszen jövendőben, csakhamar időben,
    Hogy ő nemzetünkben lesz emlékezetben.

25.  Hadat szállítani, törökkel alkunni,
    Némettel tractálni, erős frigyet kötni,
    Népet gubernálni, megtelepíteni,
    Megválik, hordozni, ki lesz jobb viselni.

26.  No, ez Isten dolga, ti őtet azomban
    Fogjátok ágyában, szomorú boltjában,
    Vigyétek az sírban, utolsó házában
    Holott nyugovásban, lesz csendesz álomban.

27.  De az vitel közben, keseredett szűben,
    Sírjatok lélekben, ezt mondván ezenben:
    Azkihez éltünkben bíztunk legerősbben,
    Azt teszszük az földben, romlandó sellyében.

28.  Magyarok bölcs attya, nemzetem szánója,
    Az kit csak mutata Isten, s meg elhiva,
    Judas maradéka kit pénzért elolta,
    És minket elronta, tőled hogy megfoszta.

29.  Immár az irigység, nem bánt semmi inség,
    Drága test, békeség legyen már, könnyebség,
    Testedben szép épség, lelkedben csendesség,
    Christusnál dicsősség, örökös fényesség.

30.  Országod országnál, jobb legyen ez rossznál,
    Kit romlásban hagyál, mert úgy is találál;
    Immár minnyájunknál siralmas bánatnál,
    Nem marad az búnál, egyébb ohajtásnál.

31. Többet nem szólhatunk, téged ím, itt hagyunk,
   Most csak mi siratunk, kik szegények vagyunk,
   De jövendőt mondunk, hamar időt hagyunk,
   Országostul sírunk rajtad és zokogunk.

32. Adja Isten jóra, mit szívünk vádolna,
   Gonoszt tavoztassa, tölűnk elfordítsa,
   Hazánkat megtartsa, békességben hozza,
Azki magyar tagja, tudjuk ezt kívánja.

Forrás: RMKT XVII, 1., kiad. Bisztray Gyula, 86. sz. A szöveget Szepsi Lackó Máté krónikája őrizte meg.
Nincs filológiai bizonyítéka Debreceni S. János szerzőségének. Rutinos, jó verselő műve, rövid idő alatt számos variánsa, átirata keletkezett.