Az világnak mulandó voltáról

XXCIX.
Ó mely boldogtalan ez világ hiúsága,
Vagyon csak szerencsén változandósága,
Egy szempillantásnyi ő állandósága,
Mégis sokat megcsal színes bolondsága.

XC.
Jégen épéttetett háznak állapotja,
Szappanyos tajtéknak festett buborékja,
Hegyek közt Echónak elmúló szózatja
Ez álnok világnak minden ajándékja.

XCI.
Bízvást többet hihetsz fölyhők oszlásának,
Avagy széltől támodt tenger habjainak,
Sebesen röpülő égi madaraknak,
Nap melegségétől elolvadt havaknak,

XCII.
Nagy oceanumban lévő mélységeknek,
Egekből leeső tüzes ménköveknek,
Mérges Berosusból kifolyó vizeknek,
Mint világban lévő csalárd szépségeknek.

XCIII.
Többet bízzál, ember, Etna lángjaihoz,
Dühös oroszlányok kemény fogaihoz,
Mérges sárkányoknak szörnyű haragihoz,
Mint ez széles világ minden jovaihoz.

XCIV.
Miért ragaszkodol az nagy urasághoz,
Tárházakban lévő kincses gazdagsághoz,
Avagy törvéntelen s múló méltósághoz,
Néked hízelkedő bolond kévánsághoz?

XCV.
Egy szempillantásban ezek mind elmúlnak,
Kicsiny szelektől is messze ragadtatnak,
Haragos haláltól mind letapodtatnak,
Örök kárhozatra végre taszíttatnak.

XCVI.
Hol Nimrot királynak babyloni tornya,
Avagy Semiramis álnok gondolatja,
Nabugodonosor széles birodalma,
Gonosz Antiochus megdühödt haragja,

XCVII.
Hol van assyrusok gyakor győzedelme,
Kiktől zsidóságnak sokszor volt gyötrelme,
Világ nagy részének történt veszedelme,
Mert sok nemzetségnek tőlök volt félelme?

XCVIII.
Artaxerxes király fényes palotái,
Ékes smaragdusból csinált asztalai,
Sok drágakövekből kiformált ágyai
Hol vannak? S tündöklő számos pohárai?

XCIX.
Hazug Nicanornak hol van csalárd nyelve,
Méreggel megtöltött Rabsacis beszéde,
Hol van Ulyssesnek okos mestersége
Vagy álnok Circének sok elmélkedése?

C.
Troia városának nagy erős kőfalát,
Hector s Achyllesnek vitézül nőtt karját,
Görög Ilonának ékes ábrázatját
Ez világ elrontá, által állván útját.

CI.
Hol van Cicero is oratióival
Avagy okos Crispus minden déákival,
Hol van Demostenes szép tudománnyal,
Elmés Archimedes sok találmánnyal?

CII.
Elmúlt bölcs Platónak okos tanítása,
Aristotelesnek éles oktatása
És Hyppocratesnek csudás orvoslása,
Trismegistusnak is mélységes írása.

CIII.
Hol van Virgilius ékes verseivel,
Avagy Ouidius folyó vizeivel,
Hol van Homaerus is minden görögivel,
Víg kedvő Aesopus csúfos meséivel?

CIV.
Nagy Origenesnek bűvséges tentáját,
Empedoclesnek is aranyas pennáját,
Sőt Democritusnak ez világ víg voltát,
Heraclitusnak is elnyomá bánatját.

CV.
Vég van Dianának szép vadászatiban,
Alcinoinak is édes almáiban,
Delosban lakozó Venus leányban,
Álnok Cupidónak tüzes nyilaiban.

CVI.
Ki ád Apicusnak zsíros falatokat,
Avagy Torquatusnak arany pohárokat,
Boldisár királynak kedves italokat,
Külömféle színű malosaborokat?

CVII.
Polycratusnak is meghűlt szerencséje,
Euripus vizének elveszett mélysége,
Könnyű Daedalusnak magas röpülése,
Gyilkos Maedaeának gonosz mestersége.

CVIII.
Apollo istennek elmúlt Cytharája,
Potrohos Bacchusnak szép venyige fája,
Hegyes Parnassusnak bőven folyó kútja,
Musák énekinek égig menő hangja.

CIX.
Iupiter, Neptunus, Pluto Vulcanussal,
Iuno Minervával, Pallas Saturnussal,
Több számos istenek gyors Mercuriussal
Elmúltak, nymphák is szárnyas Pegasussal.

CX.
Hol Midas királynak gazdag vendégsége,
Avagy Marsiasnak csaló reménsége,
Samson hadnagynak is csuda erőssége,
Pharao királynak dühös keménsége?

CXI.
Elmúlt birodalma gazdag Pompaeusnak,
Megszűnt háborúja Iulius császárnak,
És meghűlt szerelme nagy Antoniusnak,
Elolvadott gyöngye szép Cleopatrának.

CXII.
Salamon királynak nézzed dicsőségét,
Jámbor Ionatasnak szemléld kegyességét,
Absolon személye ragyagó szépségét,
Megcsinálá ez föld ezek temetését.

CXIII.
Hol van vitéz Cirus gazdag praedáival
Vagy Darius császár kincses országival,
Avagy Craesus király fénlő aranyával,
Dühös Hannibal is erős hadnagyival?

CXIV.
Porrá lött az Gazdag bíbor köntösivel,
Elenyészett Xerxes számos népeivel,
Világbíró Sándor sok győzedelmivel
Az mélységre szállott minden híveivel.

CXV.
Hun vérszopó Nero s Heliogabalus,
Calligula, Galba, Otho, Vitellius,
Pertinax császár is, Valens, Magnentius,
Maximus, Balbinus, Piso, Leontius,

CXVI.
Vérben telhetetlen Diocletianus,
Zsidóságot rontó nagy Vespasianus,
Hadakat kergető Valentinianus,
Gonoszságban úszó mérges Iulianus?

CXVII.
Hol Romulus, Remus avagy Tarquinius,
Tacitus vagy Titus, Tullus Hostilius,
Marcius és Ancus, Numa Pompilius,
Győzedelmes Priscus, Drusus, Manilius?

CXVIII.
Hol van erős karja vitéz Scaevolának
Vagy hol sebes nyila ifjú Parisnak,
Hol van bátor szíve hatalmas Aiaxnak,
Próbált szerencséje kegyes Aeneasnak?

CXIX.
Lentulus, Syluanus, Constans, Licinius,
Okos szavú Catho, Probus, Demetrius;
Rufinus vagy Battus, Leo, Valerius –
Ezekkel elmúltak Carus, Procopius,

CXX.
Decentius, Agis, Zeno, Miltiades,
Isacusi Dion, Conon Temistocles,
Angliai Pirrhus, Theseus, Tygranes,
Ellenséggel vívó nagy Telamonides.

CXXI.
Erős Herculesnek hol van bajvívása,
Historicusoknak sokféle írása,
Kedves Orphaeusnak szép musikálása
Vagy Pleiadeseknek örökös sírása?

CXXII.
Hol van nagy Goliát avagy magas Athlas,
Lucullus, Lisander vagy hogy Pausanias,
Silanus, Mamfredus avagy merész Glycas,
Machabaeusoknak jó vezére, Iudas?

CXXIII.
Nagy Constantinusnak széles birodalma,
Pipinus fiának, Károlynak hatalma,
Okos Alphonsusnak minden diadalma?
Elmúlt, mint egy tűztől megemésztett szalma.

CXXIV.
Hol Matusalemnek számos esztendeje,
Battus, Scipiónak kegyetlen ereje,
Moyses prophaetának hathatós vesszeje,
Ifjú Nysusnak egyenes mezeje?

CXXV.
Tekéntsd Columbusnak föltalált világát,
Ádám atyánknak is ő ártatlanságát,
Okos Sybilláknak jövendőmondását,
Apelles, Zeuxesnek jó penicillusát.

CXXVI.
Amazoneseknek lássad vitézségét,
Ékes Arionnak vizen evezését,
Száz szemű Argusnak csuda szemlélését,
Szép Ariadnának titkos mesterségét.

CXXVII.
Hol vagyon bajt vívó vitéz Horatius,
Gazdagsággal bőves római Curtius,
Minden méltósággal teljes Anicius,
Avagy szerencsétlen nagy Belizarius?

CXXVIII.
Hol van Herodesnek rút kegyetlensége
Vagy Iason királynak tündér sebessége,
Magas óriások fene keménsége,
Pokolbéli karok bolond kevélysége?

CXXIX.
Priamus királynak hol van szép városa,
Dido királynénak megholt szép ágyasa,
Aegyptiusoknak elmúlt tanítása,
Minotaurusnak is sok mesemondása?

CXXX
Hol Porus királynak magas elephanti,
Vitéz spartanusok okos vezérlői,
Lacaedemonusok próbált vitézei,
Régi Carthagónak hatalmas lakosi?

CXXX [b]
Hol van Saul király, zsidóság oszlopa,
Sőt David király is, Israelnek ura,
Aegyptumi Ioseph, vén Iakobnak fia,
Noé patriarcha, ez világnak atyja?

CXXXI.
Gonosz Achacz király boszorkánságával
Vagy Roboam király nagy gonoszságával,
Avagy hogy Manasses bálványozásával,
Hol vagyon Ioachim ő latorságával?

CXXXII.
Hol vannak Davidnak erős fejedelmi,
Sadok, Achimelek, Joab, Abisai, Ionatan,
Banaias, Obdias, Hussati,
Eliab, Vriás, bátor Elusax?

CXXXIII
Hol vannak bajt vívó vitéz ammoniták,
Ez világot rontó, megdühödött scyták,
Sokszor szerencsésen hadakozó bélgák,
Vitéz gottusoktól meggyőzetett geták?

CXXXV.
Első Lajosnak is volt nagy szerencséje,
Hunyadi Jánosnak okos vitézsége,
Nagy Scander béknek is csuda merészsége,
Kinizsi Pálnak is ritka keménsége.

CXXXIV.
Nézd az nagy Atillát, Istennek ostorát,
Körösztény világnak legnagyobb rontóját,
Százhúsz esztendeig mindenütt nagy voltát,
De mindezek után keserves halálát.

CXXXVI.
Hol van Corvinus is, magyarok istápja,
Minden vitézeknek ki méltán volt apja?
Ő halála után határunkat lopja
S romlott országunkat az pogány elkapja.

CXXXVII.
Egyszóval világon nincsen állandóság,
Hegyekben, völgyekben vagyon mulandóság,
Fényes palotákban ideig vigasság,
Melyet sokszor követ örök szomorúság.

CXXXVIII.
Gyakorta nagy hegyek mennykőtől üttetnek,
Sokszor méltóságok messzi elvettetnek,
Gazdag monarchiák semmivé tétetnek,
Kegyetlen haláltól földben temettetnek.

CXXXIX.
Magas kősziklák is széltől lehányatnak,
Erős épületek végre leromlanak,
Kemény márvány kövek sokszor elhasadnak,
Változandóságról nyilván példát adnak.

CXL.
Ne higgy tehát, ember, világ hiúságának,
Szerencse kereke forgandóságának,
Egy szempillantásni képmutatásának,
Gonosz mesterséggel csinált orcájának.

CXLI.
Mert talám majd lelked testedtől elválik,
Minden reménségtől fejed megfosztatik,
Talán szörnyű kínra lelked taszíttatik,
Pokolbéli tűzben örökké tartatik.

CXLII.
Boldog az, ki szívből ezt megfontolhatja,
Christus tanítását bátran megtarthatja,
Mennynek coronáját gyorsan elkaphatja,
Istennek szent színét örökké láthatja.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 123. sz.