Boldogasszony éneke

Magnificat

LXX.
Dicsőítsd én lelkem az Urat és áldjad,
Mindennek fölötte őtet magasztaljad,
Tőle szemeidet el ne távoztassad,
Ő egyedül az Úr, azt mindenkor valljad.

LXXI.
Örvendezett szívem az én Istenemen,
Szeretetem lángol édes jegyesemen,
Csudálkozik elmém kegyes Teremptőmen,
Mulatozik véle lelkem nagy kedvesen.

LXXII.
Mert szolgálójának alázatosságát
Látta Isten Mennyből s lelki tisztaságát,
Sőt őbenne való minden bizodalmát,
Parancsolatihoz engedelmes voltát.

LXXIII.
Szentnek ezért tartnak minden nemzetségek,
Dicsőséges hymnust rólam énekelnek,
Isten országában boldognak ismérnek,
Hozzám bűnösök is oltalomért jőnek.

LXXIV.
Az mindenhatótul fölmagasztaltatott,
Ádámnak vétkétől lelkem megtartatott,
Ő anyaságára méhem választatott
Gabriel angyaltól, melyre hivattatott.

LXXV.
Mert hatalmas az Úr, nincsen néki mása,
Nem is találkozik ez világon társa,
Bizonétja eztet bölcseknek írása,
Hogy az igazságot minden ember lássa.

LXXVI.
Ó mely csudálatos ő irgalmassága,
Emberekben vagyon nagy hathatóssága,
Bűnösöknek vagyon alkolmatossága,
Irgalmasság által örök boldogsága.

LXXVII.
Istennek jó voltát de csak azok vészik,
Kik szentséges nevét ő szívökben félik,
Ezek Mennyországot nagy örömmel nézik,
Irgalmasságának erejét is érzik.

LXXVIII.
Erős ez világon Istennek ő karja,
Ellenségnek foga eztet meg nem marja,
Hordozza az eget, azmint ő akarja,
Bűnös embernek is megtérését várja.

LXXIX.
Kárhozatra vete egész seregeket,
Mennyből aláhányá kevély ördögöket
És fölfuvalkodott istenteleneket,
Véle nem gondoló kegyetlen szíveket.

XXC.
Lába alá nyomá pharao országát,
Assyriusoknak hatalmas királyát,
Troia városának nagy erős kőfalát,
Rómaiaknak is minden birodalmát.

XXCI.
Kevés zsidóságot alázatosságért
Fölemelte Isten akkorbéli jóért,
Israel nemzetet Moises prophetáért,
Salamon királt is David jóságáért.

XXCII.
Eledelt ád bőven szegény koldusoknak,
Erős pártfogójok ő benne bízóknak,
Ő kegyelmes atyjok alázatosoknak
És vigasztalója elhagyattattaknak.

XXCIII.
De hol van gazdagnak ő nagy gazdagsága,
Kinccsel bővelkedő Chraesusnak tárháza,
Boldisár királynak sok arany pohára?
Elmúltak, mint szélnek elmenő zúgása.

XXCIV.
Égik magasztalta Israelnek fiát,
Oltárára vette ártatlan bárányát
És megszenteltette kedves áldozatját,
Mennyei királlyá tette szent magzatját.

XXCV.
Már bételjesedett egyszer mondott szava,
És kinyilatkozott nagy irgalmassága,
Megenyhödött immár súlyos igazsága,
Kiből embereknek származott váltsága.

XXCVI.
Megígérte az Úr Abraham atyánknak,
Ideje hogy eljön szabadulásának,
Reménsége lészen egész zsidóságnak,
Lymbusból szent atyák kibocsátásának.

XXCVII.
Ez malaszt adatik Ádám fiainak,
Délben és északban minden lakosoknak,
Vagy kik napkeletben és -nyugotban vannak,
Atyáknak, fiaknak s számos unokáknak.

XXCVIII.
Dicsőség Atyának szent fiával együtt,
Ki magas egekből gyönge méhemben gyütt,
Engem vigasztaló Szentlélekkel együtt,
Úgy most, mint azelőtt, örökséggel együtt.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 122. sz.