Az földi állatokról való versek

CLXVII.
Vadaknak királya, mit gondolsz, ki légyen,
Ki az többi között igazságot tégyen,
Többinél okosabb, erősebb is légyen?
Higgyed, az oroszlány méltán elöl mégyen.

CLXVIII.
Halljad ordítását kegyetlen hegyekben,
Reszketnek az fák is mélységes völgyekben,
Elfutnak előtte több vadak féltekben,
Mert megfélemlenek mindnyájan szívekben.

CLXIX.
Midőn fene tigris vadásztőrben esik,
Sok ellenségének bátran nékik esik,
Holott szeléndekek vigassággal lesik,
Dühességgel harcol, míglen el nem esik.

CLXX.
Magas elephantok laknak Afrikában,
Nagy rhinocerosok széles Indiában,
Unikornisok is szép Jáponiában,
Más sokféle vadak vannak nagy Chinában.

CLXXI.
Tarka párducokat az vadászok fognak,
Kiket mesterséggel likakbul kicsalnak,
Nagy kegyetlenséggel mindent megharapnak
Ő barlangjok körül, midőn hálót látnak.

CLXXII.
Nézd, az borzas medve mint bömböl az erdőn,
Gyakran nyalja talpát téli hideg időn,
Untalan reméli, hogy az nyár majd eljön,
Mulatván bánatját zugorog az szellőn.

CLXXIII.
Köszörüli szarvát vad bika az fához,
Hogy más vadat szemlél jőni lakásához,
Vad ökör mint öklel ő mészárosához,
Fejszéjét hogy tészi közel homlokához.

CLXXIV.
Az vörös festéket bial mint gyűlöli,
Harag miátt csaknem minden veszély löli,
Nyállal tajtékozik szájának az föli,
Az oly színő embert gyakran meg is öli.

CLXXV.
Laknak belinek is szoros havasokban,
Jauzok is vannak hideg országokban,
Kiknek orvosságok vagyon ő lábokban,
Valóban is bíznak nagy gyorsaságokban.

CLXXVI.
Nézd, erdei vadkan mint csiszolja fogát,
Véres tekéntettel bátorítja magát,
Agyarával csapja sűrű fáknak ágát,
Azután fordítja ellenségre magát.

CLXXVII.
Dúl-fúl ő magában s dühösséggel mégyen,
Hogy sűrű berkektől segétséget végyen,
Kárt nagy agyarával azon van, hogy tégyen,
Gondolván, hogy azzal békessége légyen.

CLXXVIII.
Nézd, mint ólálkodik farkas juhok után,
Hízelkedik távol járván pásztor után,
Nem jó szemmel teként komondorok után,
Tudja, megcibálják gyakran szőrit hátán.

CLXXIX.
Mit nem csinál az ló, hogy nyúl abrakjához,
Nagy örömmel készül ő jóllakásához,
Nyerít, rúg és kapál, szája tajtékot hoz,
Ha más lovat szemlél közel szénájához.

CLXXX.
Az könnyű szarvasok forráshoz járulnak,
Hévséget mulatván abból gyakran isznak,
Déli melegekben fák alatt mulatnak,
Gyönge leveleket fogokkal szaggatnak.

CLXXXI.
Tarka dámvadak is járkálnak kertekben,
Szépen mulatoznak ligetes erdőkben,
Árnyékot keresnek hévséges időkben,
Hevernek is gyakran bozótos helyekben.

CLXXXII.
Kedvesen kis őzek völgyekben sétálnak,
Fák árnyéki alatt sereggel járkálnak,
Jó ízű húsokkal bennünköt táplálnak,
Savanyú sóskával gyakorta kínálnak.

CLXXXIII.
Magas havasokban az vad kecskék járnak,
Csúcsos kősziklákon gyakorta ugrálnak,
Midőn valahonnét vadászokat látnak,
Meredek helyekre azontól szaladnak.

CLXXXIV.
Szemes hejúzok is nagy hegyekben laknak,
Bojtos mókusok is az fákon ugrálnak,
Külömbféle majmok mély likakban vannak,
Jövevény emberrel szépen nyájaskodnak.

CLXXXV.
Flandriai kopó mint űzi rókáját,
Sebes agárka is kergeti ő nyulát,
De nagy szelindek is követi ő borzát,
Vadász is puskával meglesi vidráját.

CLXXXVI.
Kurta farkú tacskók fürjészni mint mennek,
Csaptató vasakot nesteknek mint vetnek,
Macskák egereket kévánsággal lesnek,
Lombos kuvaszok is farkasnak mint esnek.

CLXXXVII.
Kedves kutyácskákot asszonyok ölében
Szemléld, tartják őköt mely nagy kényességben,
Tengeri nyulacskák földnek mélységében
Laknak, gyönyörködvén világ szépségében.

CLXXXVIII.
Hódokat találnak folyóvizek mellett,
Nusztokat is fognak mocskák nagy fák mellett,
Tengeri kis malac sokszor házban ellett,
Tüskés disznókat is kapnak kertek mellett.

CLXXXIX.
Földi vadat Isten régenten teremptett,
És emberi nemzet azzal bízvást élhet,
Kiket lábunk alá, azmint látjuk, vetett,
Ez verseimben is mostan véget vetett.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 125. sz.