Egy gondolom táncének egy szép rózsa virágrul

1. Bújdosásban lévén elmélkedésemben,
Midőn volnék egykor belső gyötrelemben
    Nyilat löve kis Cupido
    Nyilat löve kis Cupido
         Keserves szívemben.

2. Kiért ellankadván le kölleték feknem,
Fárodságom miát mély álomban esnem,
    De az tüzes sebek miátt,
    De az tüzes sebek miátt,
         Nem nyughaték lelkem.

3. Mert előttem Rózsa ő magát mutatja,
Kinek mesziről is terjed szép illatja,
    Mint kevánnám hogy hajolna,
    Mint kevánnám hogy hajolna,
         Hozzám akaratja.

4. Kinek, mint egy rubint ajaka úgy fénlik,
Vagy mint cárbunculus szépen veresellik,
    Két ragyagó szemecskéje,
    Két ragyagó szemecskéje,
          Mint tűz, úgy villámlik.

5. Fejér liliumhoz hasonló ő torka,
Mint fényes nap villott tündöklő homloka,
    Minden kerti virágoknál,
    Minden kerti virágoknál,
         Ékesb ábrázatja.

6. Ezért az kevánság szívemet kergeti,
Sok gondolatimat mindenfelé veti,
    De fájdalmas gyötrelmemnek,
    De fájdalmas gyötrelmemnek,
         Végét nem érheti.

7. Mert nagy sebet csinált Cupido szívemben
Kivel kínoztatik kegyetlenül lelkem,
    Midőn látom, hogy szép Rózsám
    Midőn látom, hogy szép Rózsám
         Idegen éntőlem.

8. Állj meg kis Cupido, fordétsd kézíjadat,
Ne újétsad továb keserves kínomat,
    Hajtsad hozzám szép nyiladdal,
    Hajtsad hozzám szép nyiladdal,
         Kedves virágodat.

9. Egy magános helyben, szomorú elmémben,
Versemet így végzém, lévén reménségben,
    Hogy meg búsult fejem lészen,
    Hogy meg búsult fejem lészen
         Szép Rózsám kedvében.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 146. sz.