[Úgy vagyon az híre...]

1. Úgy vagyon az híre
Bizonyosan Bécsben
        Jegyez társot magának.

2. Szandékja haladjon,
Egy kevessé múljon,
        Mortiót rendelt az Isten.

3. Az ki lesz hasznára,
Szívinek nyugtára,
        Lölki üdvösségére.

4. Hamar azt kívánná,
Örömest is tudná,
        Hol és mikor udvarolhat.

5. Ezután egy héttel,
Örömest egy hittel,
        Gyűrőivel jedzeni.

6. Katecát magának,
Magát Katecának
        Holtég oda engedni.

7. Szép lakó helei
S alkalmtossági
        Mindenütt készen vannak.

8. Országokban híre,
Ambár nincsen tiszte,
        Volna módja abban is.

9. Mársnak attyafia,
Semmi adósága,
        Értéke is nem szegény.

     10. Kívánja válaszát,
Istennek áldását
        Az mars hamar elvárja.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 147. sz.
A verset, mely talán egy verses levél részlete, Jankovics József találta Eszterházy Pál iratai között. Nem autográf, de a stílus alapján ő lehet a szerzője. A szövegkiadó Varga Imre "Mársnak attyafia" megnevezés alapján úgy feltételezi, hogy a szöveg valamiképpen kapcsolatban áll Zrinyi Miklóssal. Valószínűbbnek tartom, hogy az illető, akinek házasságáról szó esik, Zrinyi Miklós egyszülött fia, Ádám. Ő valóban Bécsből hozatott feleséget, aki valóban "Kateca": Katharina Maria Lamberg, őszi osztrák arisztokrata salád sarja. A "mars" vagyis a hadsereg pedig azért várja, mert mindez 1684-ben történik, a nagy felszabadító hadjáratok idején. (Zinyi Ádámról lásd: A Bibliotheca Zriniana története.)