PÁSZTORI VERSEK

Méltóságos gróf Fekete Györgynek mikor országunk bírája lett

ECLOGA PRIMA

Tityrus, Meliboeus, Mirtyllus, Menalcas. Meliboeus neve alatt értsed a mondott méltóságot.

TITYRUS
Ide felénk pásztor avval a dudával,
Menalcas is itt lesz jó sípos társával,
  Új csákóm van, látod, új kankó vállamon,
  Új varrott ing rajtam, új bocskor lábamon.
Tejünk, túrónk, sajtunk, van öreg gesztenyénk,
Ómánk, szívánk, körténk,szép puha berkenyénk,
  Répánk, borsónk, lencsénk csörgés szalánnával,
  Szeretem a lencsét csörgés szalánnával.
Geci, faragj nyársat, süsd meg a kis kecskét!

MIRTYLLUS
Mi dolog ez pásztor? kis királlyá lettél?
Még eddig nem láttuk, hogy vendégeskedtél.
  Most látom, csudálom felduzzadt kedvedet,
  Kinek sütöd-főzöd, pajtás, ebédedet?

TITYRUS
Túrd el, majd megmondom, puffaszd fel dudádat,
Mondd el a minapi víg lengyel nótádat,
Úgy tetszik, Menalcas jön másad magával,
Jó sípos, jó lantos, furuglyás társával.
Geci, faragj nyársat, süsd meg a kis kecskét!

Nyájos a tűz, ülj le, lágy gyep van alattad,
Okát örömömnek ha még nem hallottad,
  Egy nagy híres pásztor…

MIRTYLLUS
                                            Nyilván Meliboeus?

TITYRUS
  Az! ha tudsz deákul: servet illum Deus!
Pásztorok bíráját, nyájunk reménységét,
Oltalmát, örömét, fényes dicsőségét
  Nem mondhatom mind ki, még több van eszemben,
    Azonban tisztelem igyenes szívemben

MENALCAS
Már nem titok pajtás, tudja minden helység,
Nyilván emlegeti az egész vidékség,
  Lejtőt jár a pásztor, láttam, merre jöttem,
  Versenyt ugrándoztak utánam, előttem.
Száz ostorpattanás hallik a völgyekben,
Száz víg kürtölések legelő hegyekben,
  A felelő ekhó felkapja, duplázza,
  Csak az egy irégység kaján fejét rázza!

TITYRUS
Geci, faragj nyársat, süsd meg a bárányt is.

MENALCAS
Többet mondok, juhász, ég már az erdőség,
Örömtűz rakással lángol a mezőség,
  Meliboeus nevét számtalan sok dudás
  Égig magasztalja, számtalan furuglyás.
Ily szókat is hallék: Meliboeus éljen!
Bárány a farkastul már többé ne féljen,
  Igazságszerető, törvényes, értelmes,
    Vigyázó, szorgalmas, kegyes és kegyelmes.

TITYRUS
Elkészült az ebéd, jertek, falatozzunk,
Kecskével, báránnyal vígan vagdalkozzunk.
  Kinek kell a lencse? ki tart a borsóval?
  Itt a lágy cipó is a boros korsóval.
Igyunk közbe-közbe, tudjuk: miért, kiért,
A nagy Meliboeus jó egészségéért.
  Éljen Veszprém, Pápa, Meliboeus éljen,
  Pásztorok, hajtsatok néki térdet mélyen.

ECLOGA SECUNDA. PÁSZTORVERSENGÉS

Corydon, Tityrus

Minap egy kis kanász más juhászgyermekkel
Öszve kezde veszni pásztori versekkel.
    Corydon feltette félmázsás ártányát,
    Tityrus kecskéjét s legjobbik bárányát.

CORYDON
Tityre, ha tetszik, e hegyek aljában,
A kiterjedt bükkfák ernyős sátorában,
    Legelőre hajtván csordánkat, nyájunkat,
    Pásztori versekkel múlassuk magunkat.

Mese azért juhász, ha meg tudsz felelni,
Ez a kövér ártány nálad fog telelni,
    Jó makkon hízlaltam Bakony erdejében,
    Most vagyon kellemös legjobb idejében.

Mese, mese – mi az? Híres e világon
Neve írva vagyon gazdag terjedt ágon.
    Redős és bokrétás, bubos és kalapos,
    Néha alól, néha pedig felől lapos?

TITYRUS
Mese, mese – mi az? Ha kulcsát találad,
Igért bárányommal zsíros lészen tálad.
    Piros, poskos, kövér, még csak picin falat,
    Nincs hozzá hasonló a kerék ég alatt.

CORYDON
Mese mese – mi az? Nincsen az erdőben
Fel nem találtatik a tágas mezőben,
    Nem fér a pajtába, nem fér a pincébe,
    De szép könnyen befér egy hajszál végébe.

TITYRUS
Mese: Melyik madár repdez szárnya nélkül,
És melyik eszi meg aztat szája nélkül?
    Ha előtalálod, vidd el furuglyámat,
    És ha jobban tetszik, ezt az új dudámat.

A dudát Pán adta nékem víg kedvében,
Nincs hozzá hasonló kilenc vármegyében,
    A furuglyát pedig adá – mi a neve? –
    Aki egy nagy turót ebédre megeve.

CORYDON
Mese mese – mi az: Jár-kél lába nélkül?
Mese mese – mi az: megáll talpa nélkül?
    Ha előtalálod, tied lesz kobakom,
    Vagy ha jobban tetszik, légrádi bicsakom.

A bicsakrul szólván: Mopsus a Bettának
Adá, mondván: Tartsad szívem zálogának.
    A bolond megbánta, Betta észrevette,
    Panaszos bicsakját elejbe vetette.

Egyiknek sem kellett, azért felemeltem,
S minthogy mind a kettőt öszvebékéltettem,
    Reménkedve kértek, hogy tartsam magamnak,
    Tartom attul fogva kedves bicsakomnak.

TITYRUS
Hallád-e te pásztor, az ebek ugatnak,
Nyilván a farkasok juhokat szaggatnak,
    Minap is a Fari egy nagyot kergetett,
    Szegény a farkassal egy verembe esett.

CORYDON
Keljünk, a kanok is már kerékbe vették
Az aprókat, minap csak alig menthették,
    Magokat nem féltem, bátran viaskodnak,
    Nem tagadom, gyakran farkasbőrt is adnak.

ECLOGA TERTIA. MEGINT PÁSZTORVERSENGÉS

Thyrsis, Menalcas, Mopsus

Egy mohos kősziklán két kecskés leüle,
Beljebb a sűrűben más pásztor fütyüle,
    Hallják és nézgélik, végre megismérik,
    Jőne ki s közellyebb, mind a ketten kérik.

Kijött; Menalcas vólt, igen híres sípos,
Tiszta pásztorgyermek, kondor hajú, fitos,
    Megszólítja Thyrsis: Ne vond meg magadat,
    Hadd halljuk, jó pásztor, kedves szép szavadat!

Minap a vár alján legelvén vájkáltam,
Reménységem kívül egy kupát találtam,
    A Moerisnak szántam, de már úgy fogadom,
    Mondd el énekedet, csak tenéked adom.

MENALCAS
Kezdem: Szép a tavasz, a tavaszt szeretem,
Ahol kedvem tartja, ágyamat vethetem,
    Kibújik a földbül Vesta kis cselédje,
    Utánnak az eperj, a nymphák ebéde.

Öltözik az erdő, virágokon járok,
A zöld mezőségnek bársonyán sétálok.
    A kies szellőcskék gyengén lengedeznek,
    A tiszta patakok nyersen csergedeznek.

Gyöngyöt fal a nyájam, hízik, szaporodik,
Vígan vagyok magam, szívem nem aggódik,
    Merre járok-kelek, madárkák repdeznek
    Fölöttem, előttem énekkel kedveznek.

THYRSIS
Mint az eresztett méz, oly édes éneked,
Azért a szép kupát méltán elveheted.
    Nem rossz az ajándék, ha jól megvizsgálod,
    A szép tavaszt itt is, íme, feltalálod.

Bokrosodik az ág; hant, liget változik,
Sok nemes virággal hegy-völgy illatozik,
    Játszik, hever a nyáj, és egymást nézgéli,
    Pásztor és ebek közt napját bátran éli.

A kecskés gyermekek karikát futtatnak.
Sokféle játékkal magok közt múlatnak.
    Még több szép van rajta, feltalálad, vendég,
    Kedves énekedért íme az ajándék.

MOPSUS
Hadd nyissam már én is torkomat és számat,
Nem kérek érette se kupát, se vámat;
    Szépen bőg a tehény, mikor borját híja,
    Mekeg a víg kecske, mikor anyját szíja.

THYRSIS
Fald beljebb sípodat, ha nem tudsz szebbeket,
Paraszt Corydontul tanultad ezeket,
    Tiszta Heliconnak Hippocrene vize
    Isméretlen nálad, vagy nem tetszik íze.

MOPSUS
Mikor ezt hallották a nymphák, nevettek,
Koszorút, bokrétát utánnam vetettek,
    A fába metszették szép emlékezetre,
    Valamit, nem t'om mit, mondtak végezetre.

THYRSIS
Azt, hogy mocskos versed dísztelen magába,
Nem illik a muzsák kényes udvarába.

MOPSUS
Ilyen leányvárba Mopsus még nem lakott;
Akinek nem tetszik, fejje meg a bakot.

THYRSIS
Többnek szól a levél, több fűzfa verseket
Látunk imitt-amott, ki tűrné ezeket?
    Rövid beszédemnek e’ legyen sommája,
    Letörött alattok Pindus lajtorjája.

A többit, úgy tetszik, már hozzá tudhatod,
Ha reájok találsz, fülökbe sughatod.
    Hasad a dél, menjünk kiki ő dolgára,
    Mopse, békéljünk meg szépen utoljára.

ECLOGA QUARTA. AZ AGGÓDÓ PÁSZTOR

Alcon, Moeris

Tátra hegye alján Moeris pajtására
Alconra akadott, szíves barátjára.
  Kecskés vala Moeris, Alcon pedig juhász,
  Alcon jó sípos vólt, Moeris jó madarász.

ALCON
Búban vagyok Moeri! tegnapi álmamban
Egy szép almát tarték szorított markomban,
  Kitekerte egyki hamissan kezembül,
  Most sem verhetem ki aggódó eszembül.

Vajjon mit jelenthet? nem várom jó végét,
Mert érzem szívemnek nagy keserűségét,
  A bagoly is huhog, Alexist sem látom,
Íme búm és gondom, vigasztalj barátom.

MOERIS
Alexist szeretted, már nem tagadhatod,
Corydont ismeréd, azt is megvallhatod,
  Nála van szép almád, láttam szemeimmel,
  Lágyan beszél vele, hallám füleimmel.

ALCON
Kést vertél szívembe, mint vihette végbe!

MOERIS
Nem tölt sokba, csak egy dévaj mesterségbe.
  Egy kis tökkobakkal addig csalogatta,
  Amíg a gyermeket magához csatlotta.

Reá vala metszve tudós gyenge kézzel
Egy felfordult méhkas tele lépes mézzel,
  Zeng-dong kerülette a méhek rajzatja,
  Látszik, kis hajlékát mellyik mint tapasztja.

Másfelül Apolló Admetus gulyáját,
Amphysus vizéhez mint vezeti nyáját,
  Hylas kuthoz mint ment, nymphák mint szerették
  Herculestől féltvén őtet mint rejtették.

Ezeket Corydon renddel mutogatja,
S csufos ajándékját néki fitogtatja,
  Mosolog Alexis, tapsol víg kedvében
  És a bolond pásztor döglik örömében.

ALCON
Oda vagyok Moeri, holnapig nem élek,
A mérges haláltul de immár mit félek,
  Ha halva nem találsz még ma merevenyen,
  Temess el itt engem, Moeri, elevenyen.

MOERIS
Lassan, lassan juhász, kéméld életedet,
Elődbe, öledbe hozom gyermekedet.
  Van nékem kisbaltám, Bagdaton csinálták,
  Nyelét, markolatját gyöngyházzal futtatták.

Van egy drága sípom, amint Pán beszélte,
Hermesnél Apollo látván elcserélte
  Egy aranyvesszőért; erdőket, köveket
  Vonszon nagy ereje és kemény szíveket.

Tudom, ha meglátja, el fog tűle válni.
A hitván kobakot s urát megutálni.
  Szegény bíztatás ez! Én is adogattam,
  Sok szép ajándékkal jól megrakogattam.

Volt egy pásztortáskám, béllése, varrása
Teljes csuda annak, s hímes megírása:
  Bikakép van rajta, leányt hodoz hátán,
  Kapaszkodik a szűz, segítséget kíván.

Amott Argus pásztor tehetnét legeli,
Amíg ő aluszik, Hermes elemeli,
  Fejét veszti Argus, és a páva farkán
  Juno száz szemeit elosztotta tarkán.

Emett Adonisnak látszik vérzett ujja
S miként kéri anyját, hogy a sebét fújja;
  Itt a kertben mulat Aegle a húgával,
  Együtt jádzadoznak az arany almával.

Ezt a jeles táskát vetettem nyakába,
És sok szépet belé, de mind csak héába,
  Tennen látad Moeri, mi jó hasznát vettem,
  Őtet, víg kedvemet vele elvesztettem.

Keljünk: kis gondom van, ott azon az ágan,
Segíts, megköszönöm szépen más világan.

MOERIS
  Ott akarsz fulladni? Gondold meg magadat,
  Szánd meg árvaságra kelendő nyájadat.
Kicsúfol Corydon, függve fog találni,

ALCON
Hát a vízbe ugrom.

MOERIS
                                   Partrul fog piszkálni

ALCON
Tudom, mint halok meg: vannak még havasok
Kifekszem, megesznek ottan a farkasok.

ECLOGA QUINTA. ISMÉT PÁSZTORI VERSENGÉS

Micon, Thyrsis, Palaemon

MICON
Thyrsi, furuglyázzunk, van most módunk benne.

THYRSIS
Volna, ha Manalcas ebédért nem menne;
  Kire bízzam a nyájt? a part mellett járkál,
  Lator az a nagy bak, öklelődik, szurkál.

Minap két ridéket a vízbe ugratott,
Ott vesztek, nem ettem az nap egy falatot!

MICON
Hadd őrizze Mopsus, nem mostani legény,
Hanem ha tőlem félsz, magad mentő, szegény!

THYRSIS
Hallottam a minap a szőlők aljában
Egy kis bodzafának büdös árnyékában,
  Csikorgó nádsíppal kínoztad versedet,
  Nyassán, perjén mondád nyálas énekedet.

MICON
Láttunk a szilvásban, mikor loppal ettél,
Leugatott az eb, a csallánba estél;
  Lappangva bürökbül kis sípot faragtál,
  Versent a békákkal valamit kákogtál.

THYRSIS
Már ne gyalázkodjál, keljünk a próbára,
Megválik, ki lészen nyertes utoljára.
  Tegyünk fel valamit, én szép habpipámat,

MICON
  Én egy ostornyélre való szíjszerszámat.
Palaemon érkezik, köztünk bíró lehet,
Kezdd el, majd kitetszik, ki mennyire mehet.

THYRSIS
  Te hítál ki, téged illet a sor, kezdd el.
  Kezdd el, de úgy gondold, hogy Thyrsis megfelel.

MICON
Felfordult a világ, eltörött tengele,
Régi csapásának se nyoma, se hele,
  A hegyek költöznek, a sütő nap megáll,
  A föld kerülette kerengőbe járkál.

THYRSIS
Felforrott a tenger, tüzes habot forgat,
Várasok omlanak, a szükség nyomorgat,
  Galatheát szánam, színében változik,
  Bánatos arcája ázik, siránkozik.

MICON
A baglok huhognak, rút ebek ugatnak,
Farkasok dühödnek, juhokat szaggatnak,
  Pán azt mondá nékünk: ezek gonosz jelek,
  Fergetegek lésznek, rontó, vesztő telek.

THYRSIS
Büdös már a rózsa, méreg az orvosság,
Zászlót emel, tombol a gonosz ravaszság,
  Fejér már a holló, fekete a hattyú,
  Másnak örökébe száll a hitván fattyú.

MICON
Megfordult a játék: több a vak a hatnál,
Többet nyom egy lator latban tíz jámbornál,
  Nincsen már kelete a finom aranynak,
  Vagyon ellenében a rozsdás salaknak,

THYRSIS
Magos repülésre indult sok szarka,
De heába evez, nem bíirja a farka,
  A vakondak útat mutat a szemesnek,
  Tanulatlan elme leckét ad eszesnek.

MICON
A forgott juhászok messze kergettetnek,
És a sohannajak előkerestetnek,
  Aegon vasat pendét, nem kell ere tanú,
  Nem kell a bizonyság, elég a vád s gyanu.

THYRSIS
Pásztor az ő nyáját már maga széllyeszti,
Ártatlan csordáját szántszándékkal veszti,
  A révész elveti evező lapátját,
  Al- s felszélnek hagyja hánykodó csónakját.

PALAEMON
Elég Thyrsi! tartsd meg kedves habpipádat,
Te is Micon, feltett cifra szerszámadat,
  Nyertes mind a kettő, jól kitett magáért,
  Egyik sem tartozik a monda-mondáért.

Vedd el ajándékul, Micon, tomborámat,
És te pedig Thyrsi jó rezes baltámat,
  Menjen ki-ki immár fogyaték nyájához,
  Vigyázzan és lássan mint lehet, dolgához.

Én sem mondok ellent, zúrzavarban élünk,
Üstekes csillagot mutat az ég, félünk,
  Előttünk, utánunk csak a keserves kár,
  Magam elbujdosom, ahol pásztor nem jár.

ECLOGA SEXTA. A KESERGŐ PÁSZTOROK

Moeris, Mopsus, Menalcas

MOERIS
Pásztor, kinek fonyod szirmos ostorodat?
Vedd elő telekes téli bocskorodat,
   Más szelek fújnak most, lemosták nevünket,
   Feltúrták, elhányták kevés mindenünket.

Se nyájunk, se erőnk, ahol legelhessünk,
Nincs gúnyónk, hajlékunk, ahol telelhessünk.
   Eltiltotta a Pán, Pán kivetkőztetett,
   A vak szerencsének balszárnyára vetett.

MOPSUS
Hallottam, nem hittem, valyon ki hihette,
Aki reménységét váltig le nem tette?
   Szaporodik csudám, szaporodik gondom,
   Nem tudom, vétek-e, nem-e, ha kimondom:
   Pán haragja vége-fogyta életemnek.

MOERIS
Lézzegünk, bújdosunk, se szelünk, se partunk,
Azt sem tudjuk: mihez, azt sem: merre tartsunk,
   Ily keserves igyünk bár özönt fakasszon,
   Bár tengert árasszon, nincsen benne haszon.

MOPSUS
Már azt is elhiszem: szántó vizen arat,
Bárány farkast kerget, a nyúl ver agarat,
   A tél rózsákat hoz, a nyár kemény jeget,
   A mord éjszaki szél izzasztó meleget.
   Métely juhnak, dér virágnak,->
   Horog halnak, tőr madárnak,
   Darázs méhnek, aszal rétnek:
   Pán haragja vége-fogyta életemnek.

MOERIS
Pásztorok esetin sírtak kis virágok,
Búsultak, fonnyadtak szép zöldellő ágok,
   Egymásra borulván sírtak a napaeák,
   Fákkal élő-haló dryades szűz nymphák.

Magos sugár fáknak lecsüggött tetejek,
S mint tőlök kitellett, szomorkodott fejek,
   Nevezetes vizek fenekig apadtak,
   Erdő, mező, berek, fű, fa elhervadtak.

MOPSUS
Daphnis megint kővé válna, ha most élne,
Élő pásztorokkal ő meg nem cserélne,
   Sebesedne szíve erdők pusztulásin,
   Legelő hegyeknek szörnyű változásin.
    Pán haragja vége-fogyta életemnek.

MOERIS
Pán alatt (úgy hallik) nem szolgált az idő,
Gyümölcstelen, meddő vala az esztendő,
   A gazdák is vallják: vékonyan maradtak,
   Többet vetettek be, hogysem learattak.

MOPSUS
A Pán botja alatt a nyáj hullott, veszett,
Rosszul bírta magát, egyvelesleg esett,
  Sok eltéveledett, ó be keserves kár!
    Ó be gonosz idők! De nincs haszna immár.

A hegyek szentségi tőlünk elköltöztek,
Szomorú arcával tőlünk bucsút vettek.
    Elkölt hírek-nevek, fényes böcsületek,
    Számakra elrendelt régi tiszteletek.
     Pán haragja vége-fogyta életemnek.

MENCALAS
Tarka hírrel jöttem: a Pánt eltemették,
Az új Pánt víg szóval székébe ültették,
    Kulcsos városokban már fennyen hírlelik,
    A folyó posták is pofássan kürtelik.

Fele neve Pius, felét elragadta,
Ki nagy szél fújt akkor, fülem nem hallhatta,
Pánnak termett, mondják, égig magasztalják;
Hogy onnan adatott, mindnyájan azt vallják.

Okos, igaz, bátor, nyája megőrzője,
Ellenkezőinek erős ellenzője,
Farkas gyapjat nem rúg ő pálcája alatt,
Ment lészen mellette öreg s apró falat.

Nyáját és pásztorit előkeresteti,
Tátva hagyott aklát megint betéteti,
Tágas legelőhelyt ád a juhászoknak,
Jussát, igazságát megszerzi azoknak.

Feltámad meginten a pásztorok napja,
Ama dicső névnek elborult csillagja,
Fogyott seregének kiterül zászlója,
Napkeletrül nyugtig forog lobogója.

MOPSUS
Érzi már az erdő, kifakad zöldsége,
Felvont sátorinak szinlik ékessége,
Futnak a patakok, csörögnek, vidulnak,
Hegy, völgy, sziget, liget szépen megújulnak.

Thymfű juhnak, nap virágnak,
Friss víz halnak, társ madárnak,
Fűkert méhnek, eső rétnek:
A kegyes és jó Pán élte életemnek.

MOERIS
Éljen, vigasztaljon a Pán mindnyájunkat,
Gyűjtse, szaporítsa elosztott nyájunkat.

MOPSUS
Én már hitten-hiszem, megváltja sorsomat,
Azért végigfonyom szirmos ostoromat.

Az utolsó, VI. ecloga nyilvánvaló utalás a jezsuita rendet feloszlató "nagy pánra" , XIV. Kelemen pápára. A vers utolsó részében a megválasztott új pápa VI. Pius személyéhez fűződő reményeit szólaltatja meg Faludi.

Forrás: Faludi Ferenc, Fortuna szekerén okosan ülj, kiad. Vargha Balázs, 117-137.