Kolozsvár leírása 1706-ban

Ritkán kellő
Híves szellő
Fú téged, Kolozsvár,
Csak Kisasszony
S Jakab közt van
Tebenned egy kis nyár.
Kül ezeken,
Túl is innen,
Mentéd le ne vesd bár,
Mert Kalota
S Görgény háta
Hevet tőled elzár.

Jól esmérlek,
S úgy dicsírlek,
Amint most hozzád fér.
Szilvád, szőlőd
Teljes időt
Csak kár, hogy ritkán ér;
Mert a rogya
Vagy jég rontja,
Vagy elsüti a dér.
Ha történik,
Hogy megérik,
Pezseg benned a vér.

Szép embered,
Jó kenyered
Nem éri fel Erdély,
Pannonia
S Polonia
S több keresztyén kvartély;
Most vész, majd adsz,
Bőven pénzt kapsz,
Az árud sem csekély,
Kenyér, bor, hús,
Van sok árus,
Az éhségtől ne félj.

Négy piacsort
Járd el, lelsz bort,
Ha ínyed jovallja,
Kit bizonyít,
Mikor visít
A lábas ház alja,
Melyet fundált,
Hogy pénzt talált
Varga Pál, mint vallja;
Aki szomjú,
Sóhajt, de fú,
Majd ha megkóstolja.

Második sor,
Mely mindenkor
Napkeletről fekszik,
Ki ott sétálsz,
Ott is találsz,
Ami néked tetszik.
Kedd s péntek közt
Sok szép eszközt
Zsibvásárban teszik,
Akár boltost,
Akár foltost
Kapsz, csak pénzen veszik.

Az harmadik,
Ha kik kérdik,
Tordára néz farral.
Egy tarka ház
Ott megaláz
Vagy fogad nagy garral;
Szépen fogod
Itt a dolgot
És nem erős karral,
Vagy megépít,
Vagy szegényít,
Ha élsz perpatvarral.

Fordulj dérre,
Ahol térre
Kevés verőfény süt,
Amint hallik,
Ott több lakik,
Aki másunnan jött,
Ki társával
Vagy másával
Mind öszve nem esküdt;
Sok bak páros
És gúnáros,
Nem kell ehhez nagy hüt.

Monostor hol
Ehhez farol,
Egy igen szép utca,
E tart szelet,
Hideg telet,
Ha közelít Luca;
Szélin kopog,
Közén csupog,
Ki közepét ússza.
Ez is szeret
Oly kenyeret,
Melynek foly a dúca.

Szegény Óvár,
Bezzeg sok kár
Foly terajtad sokszor!
Van műszered
És kenyered,
De megapadt a bor.
A rossz hírnél
Érdemlenél
Mást, ha adna a sor,
De vígságod,
Lakadalmod
Megdúlta most a tor.

Ha Claudia
Most látnia
Jönne e kis várnak,
Sírva szólna,
Panaszolna
Claudius császárnak.
Csak a váma,
Nincsen száma
Közte a sok kárnak;
Mind megtapadt,
De nem apadt,
Szőrgubákba járnak.

Haj, régi Híd,
Te is elhidd,
Romlottál sok ízben,
Hogyha látnád
Mostan orcád
A szép Szamos vízben!
Pusztaságod
Ha vigyázod,
Nincs egy ház a tízben,
Ami kellett,
Mindjárt meglett,
Mikor voltál díszben.

Szappanyosok
De hol vagytok,
Hogy egyik sem toppant?
Csak nevettek,
De művetek
Az utcától koppant.
Minden háznál
Sem találnál
Talám egy rúd szappant,
Nincs tojás ott,
Hol nem tyúkot
Tartanak, csak kappant.

Azt fogták rád,
Nincsen gatyád.
E nem nagy becsület!
Aki ott járt,
Látott két szárt,
De hol van az ület?
Ha szappan nincs,
Oly hírt ne hints,
Mely téged nem illet,
Szappanyfőzést,
Avagy mentést,
Ha valaki kérdhet.

Magyar utcát
Mondod-é hát
Megérdemlett okról?
Mert ily nevet
Talám nem vett
Csak ott a várfokról,
Holott ott szászt
Többet találsz,
Ha vigyázsz számáról.
Ezt a posta
Délről hozta
Régi magyarokról.

A nagy vidék
És vármegyék
Kapudon béjővén,
Ha mit hoztak,
Fáradoztak
Házaid szemlélvén,
De most higgyed,
Ha megnézed,
Ganéval van telvén;
Fundámentom,
Padimentom
Nem olyan, mint napfény.

Hogy utca vagy,
Noha nem nagy,
Magadról azt hiszed,
Aki neved,
Puszta helyed
Szentegyházról vészed;
Holott senkit
Meg nem szentít
Te szent nevezeted.
Inkább pénzről,
Szőlőízről
Van emlékezeted.

Hát te, Közép,
Mely valál szép
A régi időben?
Utca valál,
De megromlál
Sok ízben erődben;
Ezerhatszáz
Mert megaláz
Tűzzel ötvenötben,
És azolta
Ki gondolta,
Heversz csak a ködben.

Te hogy vetted
Nevezeted,
Másik, a királyról?
Mert Hunyadi
És Bocskai
Költek az Óvárról.
Inkább hozzad
Rokonságod
Szász Fejér Mihályról,
Sok ötvesed
Lehet ősed
Ezeknek számából.

Te szép klastrom,
Hány az ostrom,
Melyen általmentél?
Utcád rútult,
Házad pusztult,
Melyet építettél.
Farkas neved,
De már szíved
Nyúlnál is inkább fél,
Mert farkasok
Üres hasok
Által emésztettél.

Sóhajts, Torda,
Kin kihorda
Az halál sok testet,
Akikkel bírsz,
Csak ritkán írsz
Azokról már estet!
Csak egy ház van,
Aki ugyan
Mésszel benned festett,
Mert az ínség,
Sok ellenség
Tőn belőled restet.

Hát te, Búza,
Honnan húza
A sors ily nevet rád?
Mert még ingyen
Zabod sincsen,
Nemhogy volna búzád.
Másnak sem adsz,
Ha a piac
Drága pénzen nem ád,
Ha ott vehetsz,
Nyertes lehetsz,
Hogy megtöltöd a szád.

Kis Fazakas,
Benned a kas
Színe megüresül.
Nincs kenyered,
Mert megeszed,
Amíg a más megsül.
Te vétséged,
Feleséged
Mert sok gyermeket szül,
Méltán búsulsz,
Mert csak pusztulsz,
Kőfalad sem épül.

Hát Szén utca
Mennyit úsza
A szörnyű veszélyben!
Most sem nyugszik,
Csak aluszik
Búban igen mélyben.
Kik alkottak,
Hajdan laktak,
Hírek sincs Erdélyben,
Ott minden ház
Merő csak gyász,
Böcsben van csekélyben.

Múzsám, hozzád
Kis mester ád
Még egy rövidséget.
Hol loptátok
Vagy kaptátok
E kis mesterséget?
Ha nincsen ház,
Ötves, kovács
Nem ád-e vétséget?
Nem feleltek,
Azért értek
Ritmusomban véget.

Aki szerzé,
Ezt éneklé
Ezerhétszázhatban,
Kuruc sereg
Ott kevereg
Vár körül az hadban.
Szőlőnk szűri,
Népünk tűri,
Van éhség sok házban,
Kézi malom
Mert unalom,
Hitesd el magadban.

Ha nem hiszed,
Nem szereted
E versírásomnak
Munkáját,
Lerajzolását
Város utcájának,
Imitt, amott
Elrongyollott
Cudar kőfalának,
Formáját nézd,
Megigézd
Ámbár piacának.

Forrás: Szöveggyűjtemény, II, 493-497.
Link: A régi Kolozsvár