| Kezdőlap | Tartalomjegyzék | |
Felvinczi György (1645 k.–1716) A legenda szerint vándorlantosként, amolyan kései Tinódi Sebestyénként hunyt el. A valóság az, hogy unitárius papnak készült, és élete utolsó éveiben Kolozsvár hites szolgabírája, prokurátora (közjegyzőféléje) volt. Életéről az unitárius egyházi-iskolai feljegyzésekből, egy 1696-ban Lipót császárhoz és királyhoz írt latin kérelméből ismerünk biztos adatokat. Mint árva gyermeket születési helye után anyakönyvezhették a kolozsvári unitárius kollégiumban, valószínűleg egy felvinci székely nemescsalád sarja. Bár tanítói hivatalt kapott Torockón, 1672-ben pedig szenior lett, sokszor követett el kihágást az egyházi rend ellen, így nem meglepő, hogy 1673-ban elhagyta az unitárius eklézsiát. Az unitárius egyháztörténet is feljegyzi szerelmi botrányát: „egy rossz személy miatt késő estve az iskolába vitetnék, békóba tennék.” A karcerből néhány hét múlva megszökött, és világi szolgálatba állt. 1693-tól Kolozsvárott szolgabíró, s ekkor jelent meg nagy hírű drámai alkotása, a Comico-tragoedia (amely nem tévesztendő össze a hasonló című, anonim művel). Nehéz lenne mai szemmel drámaként olvasni ezt a verses alkotást, de mint Koltay-Kastner Jenő megállapította: nem is annak készült, hanem Az első magyar opera szövegkönyvének: ihletője a Cesti-féle Il pomo d’oro (Az Aranyalma), a Lipót császár esküvőjére írt kisopera volt. 1696-ban Felvinczi vagyonának egy része a tűz, másik része a tatár és labanc pusztítás martaléka lett, s gyermekeit is Kolozsvárott hagyva várandós feleségével sietett a bécsi udvarba, s október 1-jén benyújtotta kérvényét: engedje az uralkodó, hogy önálló társulatot szervezzen, s saját belátása szerint, adómentesen színielőadásokat tarthasson Magyar- és Erdélyországban. Lipót feltűnően gyorsan, még abban a hónapban Felvinczi minden kérését teljesítette engedélyével. Tartalom Irodalom |