Az ötvesmesterségről való vetélkedés

[A mester az inas tennivalóiról]

Ím, édes barátom,
Ez az én tanácsom,
Ha ötvös akarsz lenni;
Inaskorban pénzt gyűjts,
Azt mind műszerre költsd,
És ne restellj dolgozni;
Aranyat, ezüstöt,
Drágakövet s gyöngyöt
Igyekezzél szerzeni.

Timsót, gálickövet,
Grispánt, büdöskövet
Találsz a kalmároknál,
Üvegsó és póris,
Egyéb szerszámok is
Vannak ugyanazoknál,
Csonthamu és tégla,
Ecet, liszt és korpa
Talám lészen házadnál.

Lúd szárnya és nyúlláb,
Tyúkmonyhaj s csizmatalp,
Cserép, csiga és szurok,
Szappansó, dióhaj,
Ezeket nem nagy baj
Megszerzeni, mert olcsók,
Agyagot is hozhatsz,
Borkövet vakarhatsz,
Hol vannak üres hordók.

Mivel sok helyt laktál,
Mindenütt tanultál,
Ha csak egy keveset is;
Vágót s furdancsokat,
Apró poncolókat
Csinálhatod magad is:
Így építs magadnak,
Azért lakatosnak
Ne fizess csak egy pénzt is.

Kalmártól végy rezet,
Csinálj pórisperselt
S apró kupersálokat,
Csinálj póriskalánt,
Régelt és kaszétát
És füjtő ricsálókat,
Csinálj rézcirkalmot,
És rézkorintzánkot,
Lapos gyertyatartókat.

A verőnyelekért
És fa műszerekért
Soha ne fizess ácsnak;
Fúvóborításért,
És ujuszvarrásért
Ne szólj csizmadiának,
Tűzhelytapasztásért
És kohcsinálásért
Pénzt ne adj fazekasnak.

A több műszer készen
Mindenkor van s leszen
A bécsi árosoknál,
Üveg, vas műszerek,
Kik nékünk kellenek,
Vannak a kovácsoknál,
Egy zsupládás táblát,
Műszertartó ládát
Csinálnak asztalosnál. […]

Ha jól tudsz rajzolni,
Jól is tudsz dolgozni,
Urad előtt kedves lész,
Sőt még megéred azt,
Hogy te semmi paraszt,
Mezei dolgot nem tész;
Hanem csak műhelyben,
Mind nyárban s mind télben
Kedvedre reszeldegelsz.

Mivelhogy pediglen
Egy-egy ideiglen
Mesterségeken laktál,
Majd megmutogatom,
Ha előforgatom
Mindazt, akit ott láttál,
Hogy lészen hasznodra,
Mert semmi károdra
A próbálás nem szolgál.

Sarkantyút és buzgányt,
Puskakápát, csákányt
Kell csinálnunk uraknak,
Kicsiny zárocskákat,
Gyöngyre lakatokat
A nemesasszonyoknak,
Csatot s karikákat,
Micsodás formákat
Lakatosok csinálnak.

Gombkötő uradnál,
Azhol laktál, annál
Bár tovább laktál volna;
Vitézkötéseket
És gombkötéseket
Ott megtanultad volna,
Sőt a zsinórverést
És ezüstmajc kötést
Talám láthattad volna.

De azt elmulattad,
Mert hamar elhagytad
A gombkötő uradat,
Immár nehezebben
Gomb- s vitézkötésben
Foglalhatod magadat;
De mindazonáltal
Nem maradsz el azzal,
Csak jól hajtsad lovadat.

Egyet-mást szablyára,
Hegyes tőr- s pallosra
Bizony kell itt csinálni;
Ha csiszárnál laktál,
Elhiszem, hogy láttál
Szablyákat borítani,
Keresztet, sarkvasat,
Kápát s kötővasat
Láttad, mint kell reszelni.

Az esztergárosnál,
Amaz igen jónál,
Tudod, miket dolgoznak,
Sellegpohárokat,
Fából szép kupákat
Jól láttad, hogy csinálnak;
A sokféle gombok,
Egyre-másra valók
Mint esztergároltatnak.

Bár csak négy holnapig,
Vagy fél esztendeig
Nála maradtál volna;
A munka állását,
Jovát és aljasát
Jól megismérted volna,
Majd semmifélének
Jobb hasznát, mint ennek,
Te nem érzetted volna.

Mi haszna számlálok,
Eleget találok
A jó mesterségekben,
Kit ők rézből, vasból,
Ónból, csontból s fából
Készítnek mentől szebben,
Mi azt hol aranyból,
Hol ismét ezüstből
Csináljuk tettetesben.

Olyan az ötvösség,
Hogy minden mesterség
Könnyen azt fel nem veri;
Oly igyekezetem
Nincsen, hogy dicsérjem,
Maga magát dicséri;
De megvallom azt is,
Hogy egy mesterség is
Mindenben el nem éri.

Felséges császárok,
Koronás királyok
Ötvös nélkül nincsenek,
Amaz nagy pecsétek,
Kik zsinóron függnek,
Ötvös által készülnek,
Kikkel donatiók
És az armalisok
Igen erősíttetnek.

Aranybárányokat
S azokra láncokat
Csinálnak az ötvösek,
Azmely bárányokkal
És aranyláncokkal
Az hercegek ékesek,
Mind csak ott készülnek,
Kikkel ékesülnek
Nagyságosak s nemesek.

Úgymint: nyakravalók,
Sokféle boglárok
Rakvák drágakövekkel,
Fülbe való függők,
Párták, homlokelők
Fűzve igazgyöngyökkel,
Bokréták, medályok,
Szaglók, pézsmatartók
A sok aranygyűrűkkel.

Nagy mosdómedencék,
Kikkel a pohárszék
Ugyan fénlik uraknál;
Sokféle pohárok,
Tányérok és tálok
Nem készülnek ácsoknál;
Kik a pohárszéken
Fénlenek nagy szépen,
Szebben a fakupáknál.

Ezüst gyertyatartók,
Sótartók, koppantók,
Gyümölcstartó csészékkel,
Pártövek, gyöngyös tűk,
Kalán s ezüstgyűrűk,
Hajtő, ezüstgyűszűvel,
Kanna, kalamáris,
Nádméz porozó is,
Egyest ivócsészével.

Egyéb ékességek:
Ezüsttel a nyergek
Ötvöstől boríttatnak,
Kantárok, tolltokok,
Szablyához szerszámok,
Csatok ott csináltatnak;
Vállra való kapcsok
És köntösre gombok
Általa formáltatnak.

Csak egy embert mutass,
Avagy száddal mondhass,
Aki megházasodott,
Ki a mátkájának,
Jövendő társának
Jegyben gyűrűt nem adott,
Egyet sem mutathatsz,
Mert nem is találhatsz,
Bár béjárd az országot. […]

Amíg megfogadlak,
S inasomnak vallak,
Inas tisztit megmondom,
Ímé, rövideden
És csak summásképpen
Teelődbe számlálom:
Mert mind mesterséget
S mind szép emberséget
Tanul az inas nálam.

Ágyadból mindenkor
Kelj fel négy órakor,
Felöltözvén megmosdjál,
Szép könyörgésekkel,
Buzgó szeretettel
Istennek imádkozzál:
Mert mit háj tengelynek,
Úgy ez az embernek
Minden javára szolgál.

Legény ágyát megvesd,
Kohban szenet éleszd,
Sós agyagot megkeverd:
Bémenvén műhelyben,
Ami nincsen helyben,
Azt szépen helyére tedd,
Tölts vizet mosdóba,
Urad mosdjék abba,
Tábla alját kiseperd.

Azután dolgozzál
Úgy, amint informál
Műhelyben lakó legény,
És amit parancsol,
Kivált dolgom felől,
Abban gyors légy és serény;
De ha küld rossz helyre,
Titkos követségre,
Semmiképpen el ne menj.

Nyolc órakor megint
Én szokásom szerint
Hozd elő a kenyeret:
Tedd azt az asztalra,
Avagy a táblára,
Amellé sajtot, retket,
Egyetek mindnyájan,
Ha jóllaktok osztán,
Vidd helyre az eledelt.

Ismét dolgodhoz láss,
Ahhoz a  micsodás
Vagyon a kezed alatt,
Tizenegy órakor,
Ebéd idejekor
Megterítsed az asztalt,
Sótartót és tányért,
Tedd rá kést és kenyért,
Ha pénzt adok, hozz italt.

Hozz borhűjtő vizet,
És a mosdóvizet
Tedd fel a mosdószékre,
Imádkozás után
Te is mosdjál osztán,
S úgy állj elő ebédre;
Te magad ételben
Ne nyúlj legelsőben,
Hanem vigyázz legényre.

És mikoron eszel,
Egy cseppet se beszélj,
Tarts vesztég a nyelved;
Húst is a levéből
Soha legény elől
Tányérodra ki ne vedd,
És mikor jóllakol,
S elmégy az asztaltól,
Tányérod vidd el veled.

Egy keveset szolgálj,
Hátam megett megállj,
Vigyázz, ki mit parancsol,
A borhűjtőt vidd ki,
Mosdóvizet öntsd ki,
Ne álljon benn mosdóstól;
Szedd fel az abroszt is,
Véle egyet-mást is,
Ha felkelünk asztaltól.

Ismét láss dolgodhoz,
És mikor házamhoz
Idegen ember jövend,
Felállj őelőtte,
Ha köszön, fogadj te,
Nem vész el becsületed,
És mikor elmégyen,
Bár akárki légyen.
Utcajtóig kísérjed.

Ha éred vacsorád,
Csak azt a régulát
Kövessed, kit ebédkor;
Estve a csizmámat
Levond, és táblámat
Feltisztítsad mindenkor,
Felbontsd legény ágyát,
Tisztítsd meg csizmáját
Estve kilenc órakor.

Úgy menj ki fekünni,
S kész légy hálát adni
Annak a jó Istennek,
Aki nappal tartott,
És ímé, juttatott
Órájára éjjelnek;
Hogy tiszta, jó álmot
Adjon s nyugodalmot
A megfáradt testednek.

Ha pedig történik
(Mert néha megesik),
Hogy én itthon nem lészek,
Ha bizonnyal tudom,
Hol lesz mulatásom,
Olyankor én hírt tészek,
Hozz utánam lámpást,
Hogy én annál bízvást
Szállásomra jöhessek.

Ha legény itthon nincs,
Szintúgy előkészítsd
A lámpást e szót szólván:
Uram, estve lészen,
Legény itthon nincsen,
Utána megyek talám,
Ha én reáhagyom,
S eredj el, azt mondom,
Utánamehetsz osztán.

Szombaton mindenkor
Estve nyolc órakor
Megmossad lábaimat,
Egy holnapban egyszer,
Bár soha ne többszer
Megmossad a táblámat,
Vagy estve szombat nap,
Vagy reggel vasárnap
Seperd meg ruháimat.

Vasárnap templomban,
Ha hazajössz onnan,
Rajszolni menj műhelybe,
Ha rajszolni tudsz is,
Nem tudod azt mégis,
Műszer mint jár kezedbe;
És summa summáknak,
Mind kicsinynek, nagynak
Szavát fogadd mindenbe. […]

Forrás: Szöveggyűjtemény, II, 498-499.