Kezdőlap | Tartalomjegyzék | |
Fráter István (1630 k. – 1703) Huszti alkapitány, gazdálkodó kisnemesi családból született 1630 körül a Bihar megyei Érkeserűn. Édesapja, Fráter Pál Czobor Charicliáját olvasgatja; neve alatt fennmaradt egy verses formában írt levél, melyet feleségének, Barcsay Annának küldött. (A Balassi-hagyomány ismeretéről árulkodó kedves strófákban a feleség küldötte gyümölcsöket, keszkenőt és aranyláncot köszöni meg.) Az ifjabb Fráter kéziratos verseskönyvében kegyeletből (vagy talán csak ihlet hiányában) fel is használja saját verseskötete kolofonjában atyja köszöntőversének zárlatát: Fráter Pál: Fráter István: 1660-ban, amikor a török utolsó nagy terjeszkedési hulláma eléri Váradot, bujdosóvá lesz. A bujdosó szó a magyar régiségben a szülőföldjét önként vagy kényszerűségből elhagyó, idegenben letelepedő emigránst, menekültet, vagy éppen kedvtelésből, kaland- és tudásvágytól ösztönzött utazgató vándort jelölt. Fráter István Abaújban bujdosik, majd az 1670-es évektől az erdélyi fejedelem szolgálatába áll. Két évtizeden keresztül töltötte be a huszti vár vicekapitányi tisztét. A genealógus Nagy Iván adata szerint „háromszor nősült, 12 gyermeke született, akik közt ingó és ingatlan jószágait lelkiismeretesen szétosztotta”. Kéziratos verseskötete, a Pharaphrasis rhitmica azaz verses magyarázat című díszes kiállítású kódex, a latin ajánlások tanúsága szerint a nagyhatalmú Teleki Mihály kancellárnak (forma szerint ő volt a huszti vár főkapitánya is), ajándékképpen készült 1684 februárjában. A kötet másolója, Újhelyi István, egykori erdélyi kancelláriai írnok a nyomtatott szöveget a megtévesztésig hűen utánzó betűkkel írta, pontosabban rajzolta le Fráter verseit (fönt, jobbra Fráter István címere). A rajzokkal díszített, exkluzív kötet jórészt a Beniczky Péter által kedvvel művelt gnómaköltészet jellegzetes foglalata vagy gyűjteménye. Az ókori görög eredetű gnóma „irodalmi forrásból merített és átélt helyzetekre idézetként alkalmazott tömör fogalmazású életbölcsesség, szállóige, latin megfelelője a sententia”. Fráter István gnómái egy-egy latin disztichon Balassi-strófás parafrázisát adják. A kötet második egysége „szentírási példákkal bizonyított tanítás különböző erényekről, vétkekről 46 négysoros versszakban”. Ezek a darabok eredetileg talán az adott erényt vagy bűnt emblematikus formában ábrázoló képek kiegészítéseként, magyarázataként születhettek – tételezi fel Varga Imre. A kézirat végén Fráter Az olvasóhoz (tehát Teleki Mihályhoz) fordul: szerénykedő lekicsinyléssel szól verseiről; fő értéküknek a tanítást, a megfontolandó arany igazságokat mondja: „Borzas rithmusimnak így salakja között, / (Kit tudatlanságom tíl-túl egyben tűdzött, / Elmém penyészt, rozsdát rúlok le sem űzött), / Ha mi olyat találsz, kit jóvégre fűzött, // Vedd, mint illik, tűlem, s élj hasznodra véle…” Fráter Istvánt moralizáló hajlandósága, verseinek oktató hangvétele Rimay János tanítványának mutatják. Talán felföldi bujdosásai közben ismerhette meg költészetét. Szerényebb tehetségével is képes időnként azért megcsillogtatni egy-egy bravúrosan keresett rímbokrot: Szelídség királynak nyakában aranylánc,
Tartalom Irodalom
|