Az olvasóhoz

Mint setét bányábúl aranyat szed bányász,
Zavaros vízben is friss halat fog halász,
Berkes rút erdőben szép vadat öl vadász,
Madarat éjjel is tud fogni madarász,

Úgy Ennius gazán Maro gyöngyöt szedett,
Illatlan virágján mint méh gyűjtött lépet,
Kiben ily posványrúl hordott édes mézet,
S mint drága festékkel verset vele színlett.

Borzas ritmusimnak így salakja között
(Kit tudatlanságom til-túl egyben tűzött,
Elmém penyészt, rozsdát rúlok le sem űzött),
Ha mi olyat találsz, kit jó végre fűzött,

Vedd, mint illik tűlem, s élj hasznodra véle,
Ne fújjon rám érte mérges nyelved szele,
Zoilussal se szólj rágalmat felőle,
Fedezze hibáit szereteted jele!

Hogy sugár szárnyával sas repülne délre,
Éles szemmel nézvén az tiszta napfényre,
Nagy eclipsist vete félhold erejére,
Setétség támada Duna két felére.

Mars is Bellonával egekbül érkezvén,
Földet, vizet festnek vérrel, fegyverkezvén,
Én is Huszt várának kősziklás tetején,
Írám ez verseket fejem szédelegvén.

Forrás: RMKT XVII, 12., kiad. Varga Imre, Bp., Akadémiai, 1987, 655.