Szíves könyvecske

 Ajánlólevél Esterházyné Nyáry Krisztinához

Alkolmas ideje, hogy az képárosoknál találék néminemő szívek formájára kimetszett tizenyolc képeket. Melyeket midőn forgatok, általláttam, hogy valaki volt azoknak alkotója, de nem az undok Vénusnak, sem az ő fertelmes fiának, Cupidónak leckéit hallgatta volt; hanem az Mennyei Vőlegénynek és az ő szerelmes Mátkájának, az Anyaszentegyháznak iskolájában tanuló szívek között tanult volt. Eszemben vettem penig ezt mind az képeknek egymás után való szép rendeléséből, mind penig az képek alá írott bölcs és áétatos versekből, melyek oly módosan és helyesen vannak kigondolva és öszvefoglaltatva, hogy méltán minden léleknek mind az ő megigazulása előtt levő rút és veszedelmes, mind penig azután való szép és gyönyörűséges állapatjárúl elegendő és üdvösséges matériát, módot és utat adhatnak elmélkedésre. Ez okbúl örömest is megszerzem azokat, tudnia illik az magam lelki áétatosságom megaludt tüzének élesztésére. Ugyan e végre szerzek is mindenik kép alá elmélkedést, három-három puntban foglalván, és imádságot, az alattok való verseket is magyarrá fordétám. Látá nálam ezeket Nagyságod, és szeme akadván rajtok, elkéré magának egy kis könyvecskében béköttetve, melyeket midőn egynéhányszer általolvasott volna, megkedvelvén, több hasonló képeket is vétete, és azon elmélkedéseket és könyörgéseket alájok írattatá, egyebekkel is kezdé közleni. Ezzel meg nem elégedvén, azt is kíváná, hogy kinyomtattatnának.
    Így lévén az dolog, akarván én is az Nagyságod áétatosságának helyt adnom, és azt, az mennyire tőlem lehetett, nevelnem is (az én superioromnak javallásából), engedek az Nagyságod kívánságának s annyival örömestben is, mennyivel egyebeknek is kívánok használnom és nemcsak magamnak devotizálnom.

 Immár azért ki lévén nyomtatva, ki neve alatt illett és kellett inkább kinyilatkoztatni, mint az Nagyságod böcsületes nevezete alatt? Nem láttam. Holott Nagyságod nemcsak okot ada az lelki jónak kinyilatkoztatására, de azon lelki jónak igaz képét is, melyek ez könyvecskében ki vannak ábráztatva és példáztatnak, oly igen szívedben metszetted és viseled, hogy méltán minden megigazult és megigazulandó szíveknek eleven képe és példája lehetsz.
     Tégedet az Isten [... ] magának választván, nem engedé, hogy azmely tévelygésen születtettél és neveltettél, maradnál; hanem az ő igaz, régi, szent és csudákkal megerőséttetett és közönséges körösztyéni Anyaszentegyháznak hitire hozott. [...] S vájjon mimódon cselekedte ez jót veled az Isten? Úgy azmint ám ezt is az harmadik szívnek képe megmutatja: [...] midőn elsó' zörgetésére fel nem nyitnád ajtódat, kivévén irgalmasságnak tegzéból szeretetinek tüzes nyilait, mindaddig lövöldözte és ostromlotta bezárt szívednek kemény falait, valamíg nyilaival meg nem járná azokat, és megholdultatná magának. Azminthogy ám az negyedik szívnek képe jelenti. [...]
 Micsoda több jót cselekedett mindezeknél még az Istennek benned és veled munkálkodó malasztja, megmutatja ezt az kilencedik szívnek képe, kiben az mennyei Vőlegény virágokat hinteget; mely virágok nem egyebek, hanem az te jószágos cselekedetidnek sok és szép tökéletességi, melyekkel az Szentlélek felékesétette az te lelkedet, tebeléd helyheztette az hitnek szederjes hyacinthusát; beléd oltotta az reménységnek kék violáját; beléd plántálta az szeretetnek nap után forgó sárga virágját; beléd ültette az ájtatosságnak izzadó balsemumját; beléd az tisztaságnak fejér liliomját; beléd az szemérmetességnek piros rózsáját; beléd az mértékletes szólásnak gyöngyvirágját; beléd az kegyességnek fodormentáját; az alázatosságnak izsópját; erősségnek szekfűjét; tűrésnek rozmarinját; állhatatosságnakpuszpángját, több tökéletességnek gyönyörűséges virágit. [...]
     Ezek, Nagyságos Asszonyom, ezek az Nagyságod jószáginak igaz képei; ezek igaz nemességidnek címeri; ezek valóságos dicséretid. Állassák egyebek az Nagyságod régi nemzetségének magasan fölnőtt fáját, terjesszék ágait, nyilatkoztassák virágit, fontolják gyümölcsit, akarom mondani: számlálják az te nemednek eleit, az régi Báthoriakat, kik közül némelyek királyi, némelyek fejedelmi, némelyek cardinali, érseki, több úri méltóságot viselvén, sok hasznaira voltának az keresztyén országnak.
     Vessék ez mostani nevezetes (szerelmes hitvestársodnak is) az Tekintetes és Nagyságos Gróf Esterhasi Miklósnak (kit sokáig éltessen az Isten), magyarországi palatínusnak, Urunk, Őfölsége, második Ferdinánd római császár és magyarországi király titkos tanácsának, Magyarországban helytartójának, mind nemzetségének régiségét (mely háromszáz esztendőt meghalad), mind az ausztriai ház mellett való hívségért (melyért méltán aureum vellust érdemlett), mind penig és kiváltképpen ez mi szegény hazánk, Magyarország mellett való sok fáradságát és hasznait (melyek, méltán illik, hogy olyaknak tartassanak, hogy még az római pogány császároks fejedelmek idejekort is arcusokat, statuákat, colossusokat és pyramideseket érdemlettek volna), úgy mint kinek szünetlen s szorgalmatos munkái és fáradsági után is az nemes országnak és nemzetünknek bátorságos és szabados megmaradására való állapat erősíttetett, és az mi édes hazánk is nagyobb s kévánatosb békességre és nyugodalomra jutott. [...] De ezek akarminemő dicséretet érdemijének, amazok te saját jószágid, tulajdonid tenéked, tebenned lőttének, az téged megelőző és veled munkálkodó Istennek malasztja által. Melyekért (azmint az legutolsó kép példázza) végtére az mennyei Királyiul örökjutalmat is veszesz. [...]
    Mely jutalmat minekelőtte elveszen Nagyságod, vegye addig jó nevén az ő több előszámlált javainak képeit; nézzen mint egy tükörben azokban; forgassa (azmint szokta) ájtatosan azokat, és midőn ebben az ájtatosságban, mint az méhecske az ő édes mézében, úszdogál, ne feledkezzék el rólam is, Krisztusban jóakaró szolgájáról. Áldja Isten Nagyságodat minden lelki és testi boldog és szerencsés állapattal.
Költ Kismartonban, Boldogasszony Szűz Máriának, Magyarországnak Patronájának fogantatása (úgymint Karácson havának 8.) napján.
M. DC. XXVIII. esztendőben.

Kilencedik elmélkedés

A kilencedik szívnek képéről, azaz a lelketfelékesétő malasztnak szépségéről

 Jézus, édes rózsát hintsed
 És körül felékesítsed
 A szív egész hajlékát.
 Nyári harmat termésivel,
 Virágod legszebb színével
 Fűzz magadnak ágyacskát.

 I. Punt. Gondoljad, én lelkem, hogy a megszentelő avagy igazító malasztnak nemcsak az az ő tulajdonsága, hogy megtisztogassa bűnből a lelket, de hogy fel is ékesítse különb-különbféle tökéletességeknek virágival; aminthogy ím ez jelenvaló szívnek képe elődbe adja.
 II. Punt. Gondold meg, hogy ezek a tökéletességnek virági nem egyebek, hanem amelyeket minden megigazulandó lélekbe az ő megszentelésekor béönt az Isten; amint szól a tridentomi gyülekezet, úgymint: a hit (ha az keresztség által szenteltetik meg a lélek; ha penig a penitentiának szentsége által, eleven hit, mely azelőtt még holt volt benne), reménység, szeretet, isteni félelem, bűneiről való bánat és fájdalom, etc. és több jószágok.
 III. Punt. Gondoljad ez így felékesíttetett léleknek állapatját, mely nem egyéb, hanem a mennyei vőlegénynek, a Jézus Krisztusnak legelő-helye és mulatozásra való virágos kertje; mely felől szól a lelki menyasszony: Az én szerelmesem aláment az ő kertébe, a fűszerszámok táblájához, hogy a kertekben legeljen, és liliomokat szedjen. Kérdjed már te is, én lelkem, ezen mennyei jegyesedet, alkosson ilyen ékes kertet a te szívedből is.

 Könyörgés

 Megtanultam, Uram, a te szent doktoridnak tanításából, hogy a te megigazító és szentelő malasztodnak tulajdonsága nemcsak az, hogy a lelket megtisztogassa a bűnnek fertelmességétől, de hogy tekéletességeknek is mint valami virágoknak szépségével behintse és felékesítse. Tudniillik a hitnek teljes szekfűjével, a reménységnek jószagú rozmaringjával, a szeretetnek piros rózsájával, a te szent félelmednek sárga ivolyájával, a penitentiatartásnak zöld izsópjával és több jószágos cselekedeteknek szép virágjával. Megértettem azt is a te szent könyveidnek írásibúl, hogy ez ilyen fölékesétett szív te szent Felségednek igen kedves mulatozó és legelő helye, amaz lelki menyasszonynak mondásaként: Az én szerelmesem aláment az ő kertébe, az fűszerszámok tábláihoz, hogy a kertekben legeljen, és liliomokat szedjen. Ki másutt ugyanezen drága kertről dicsekedvén: Az én szerelmesem - úgymond - enyim és én övé, ki a liliomok között legeltetik.
 Ezeket megértvén, Uram, kérem azon Felségedet, helyheztesd énbelém is ezen szent malasztodnak ékességét, hadd mondhassam én is a te lelki mátkáddal felőled, hogy te, én szeretőm és mindennemű gyönyörűségem, alámentél a te kertedbe, az én lelkembe; a te fűszerszámos tábláid közé, az különb-különb félé, szép rendesen plántált tekéletességeknek ültetési közé, hogy ott legelj, ott mulatozz, ott nyugodjál, ott liliomokat és több kedves virágokat szedegess.
 Hadd hallhassam viszont én is amaz te drágalátos szózatodat énhozzám:föjj el az én kertembe, én szerelmesem: learattam myrrhámat az énfűszerszámimmal együtt. Add, Uram Jézus, ugyanebben a te drágalátos kertedben amaz gyönyörűséges kínálásodat is hallanom: Egyetek, barátim és igyatok és részegüljetek meg, szerelmesim. Hogy megrészegülvén ez áldott itallal, felkiálthassak én is ezen barátiddal együtt, mondván: Támogassatok engem virágokkal, vegyetek környül engem almákkal; mert lankadok a szerelem miatt; tudniillik a te mennyei lelkeket megrészegétő malasztod miatt, mellyel a te szent apostolid is pünkösd napján megrészegültek volt. Ámen. Mi Atyánk, etc. Üdvöz légy, Mária, etc.

Jézus szívét szerető szíveknek elmélkedési

1. Csalárd világ nagy színt mutat,
 Alnakságot elrejt s bújtat,
 Ne higgy szép beszédinek.
 Hogy ez hálót elkerüljed,
 Krisztus bév kegyelmét kérjed,
 Nem lesz prédalesőnek.

2. Jézus szív ajtaján zörget,
 Hallgat és titkon fülelget
 Az szív feleletire.
 Kelj fel és nisd meg ajtódat,
 Készülj és ékesítsd magadat
 Mátkád jövetekre.

3. Elég, Jézus, megsebhettél,
 Elég, mert mint általvertél
 Már tüzes nyilaiddal.
 Távol jár itt a bujaság,
 Mert a mennyei kévánság
 Ég nagy lángolásokkal.

4. Midőn járod lámpásokkal
 Nézegetvén világoddal
 A bűnnel megtölt szívet,
 Jaj, ki sok rútságot találsz,
 Mielőtt míg seprőt csinálsz,
 Hogy hánd a pokol mívét.

5. Oh, boldog szívnek cellája,
 Kit a mennyország Királya
 Seper maga kezével.
 Édes gyermek, bátran seperd,
 A rút férget tapodd s kiverd,
 Rettents színed fényével.

6. Eja, Jézus, teljes épen
 A szívet tisztíts ki szépen
 Szent véred hullásival.
 Nám, személyed beereszti
 S magát neked kiterjeszti,
 Élesszed világoddal.

 7. Ez szép kutak hadd folyjanak,
 Jézus, s szívbe csurogjanak
 Malasztodból patakok,
 Kivel lelkek kitisztulván
 S bűnekbűl megszabadulván
 Örülnek az angyalok.

 8. Jézus, édes rózsát hintsed
 És körül felékesítsed
 A szív egész hajlékát.
 Nyári harmat termésivel,
 Virágod legszebb színével
 Fűzz magadnak ágyacskát.

 9. Oltsd be, Jézus, keresztedet,
 Dárdát, ostort, vasszegedet
 Az szívnek rejtekében.
 Semmi erőt ott nem vészen,
 Ha benn együtt jelen lészen
 Ez mirha kötésiben.

10. ím, a tüzet kézbe tartja
 És mind körül gyújtogatja
 A szívet fáklyáival.
 Hozzá és bátran égessed
 És éppen mind megemésszed
 Szerelmed tűz lángival.

11. Vedd a mesterség pennáját,
 írd bé az szívnek celláját
 Drága szép képeiddel.
 így sem Venus meg nem rontja,
 Sem kívánság nem rútítja
 Meg rút fertezésivel.

12. Ki nem mutat itt víg orcát?
 Ím, Jézus tart királypálcát
 A szív palotájában.
 Jézus, már csak szájad mozdítsd,
 Akaratod szavát indítsd,
 Eljárunk hagyásodban.

13. Más bár függjön bölcs Platótól
 S szépen szóló Cicerótól,
 Világi hézag ésszel.
 Te szűv, az életnek könyvét,
 Mennyei mester leckéjét,
 Hallgasd figyelmezéssel.

14. Zúgó szelek, villámások,
 Égi s vízi csattagások, r
 Rám heában csatáztok:
 Mert mennyei Jegyes bennem
 Nyugodván, nincs mitől félnem:
 Nem árt nékem haragtok.

15. Örülj, szív, mit szomorkodol?
 Vigadj, tapsolj: ím, hívatol
 Jézushoz énekléssel.
 Együtt örvendnek angyalok
 Jézussal s a több szent karok.
 Légy víg vélek zengéssel.

16. Énekszóddal már tartottál,
 Én Jézusom, már hárfáddal
 Vigasztaljad lelkemet.
 Angyalid viszont énekkel,
 Különbféle szép zengéssel
 Nyújtsák lelkem örömét.

17. Oh, örömnek boldog vége!
 Mennybéli játéknak képe;
 Nézd, szívnek mint fizetnek!
 Kicsiny munkáért mely nagy bér!
 Pálmát és koronát szív nyer.
 Ah, nagy zsoldja léleknek!

18. A keserű kereszt után
 Méznél édesb javát nyújtván,
 Tartja jegyes jegyesét.
 A szűv Istenség tüköré,
 S teljes Szentháromság színe,
 Csudálja böcsülését.

19. Jézus, ki szíved szerette,
 Már abban elkészítette
 A megígért menyegzőt.
 Öltözzél örömruhába,
 Béviszen mennyországába
 Igéjeként jegyesöd.

Forrása: SzGy, 451-458. A facsimile kiadáas alapján.