Hajnal Mátyás (1578–1644)

Nagyszombatban született, a város első iskolájának volt a tanulója, Grazban Pázmány eminense, majd tanártársa. Tanított  még  Olmützben, Zágrábban, Bécsben, Vágsellyén. A Jezsuita rendben szokásos ünnepélyes négyes fogadalmat annak a Dobokay Sándornak a kezébe tette le Homonnán 1617-ben, aki Esztergomban ott állott Rimayval együtt Balassi halálos ágyánál, és befejezte a Campianus-fordítást. Esterházy Miklós udvarának - mint az un. nádori misszió rendszeres résztvevője - „Páter Hajnal" kulcsfigurája volt: magyar hitszónok, gyóntató, térítő, nevelő, szinte bizalmas barát. A tizennyolc éves koráig protestáns Esterházynak mindkét feleségét ő térítette át a katolikus  vallásra, de Batthyányné Poppel Évával nem boldogult: a nagyasszony  csak meleg alsóruhát küldött neki. Esterházy levelei sok mindent elárulnak a nádori családdal való bensőséges kapcsolatáról: a jeges  Dunán együtt kel át urával; a terhes Nyáry Krisztinát felmenti  a böjti szigorítások alól, s maga is húst eszik vele; terített asztalnál is kész hitvitázni evangélikus kollégájával és ellenfelével. Sokat betegeskedett, gyomorrák vitte el; Bécsben, a jezsuiták temetkezőhelyén nyugszik.
   Hajnal Mátyás már Olmützben kapcsolatba került Ferencffy Lőrinccel, aki később Hajnal könyveit kiadta és illusztrálta (a  Szíves könyvecské-hez Ferenczffy  is illesztett egy Nyáry Krisztinának hódoló dedikációt); Pázmánynak ebédvendége volt  – a nádorral  együtt  – Galántán; Batthyány tiszttartóját 1641-ben egy Rimay-vers szövegének elküldése miatt sürgette. „Nagyságod Iváni uramnak parancsolja meg, hogy amaz Rimay uram énekét (»Egy szóm volna veled, / Kicsoda az neved, / Atyád« [...]) írná le és küldené meg, régi fogadása szerint."
   Ezt a máshonnan azóta előkerült Rimay-verset Hajnal alighanem az először 1629-ben megjelent, majd 1642-ben másodszor is kiadott Szíves könyvecske függelékéhez kérte. Ez a függelék tizenkilenc verset tartalmaz; köztük van Vásárhelyi András Mária-himnusza, Balassi bűnbánó éneke, a Bocsásd meg, Úristen... és a protestáns kortárs, Kanizsai Pálfi János zsoltára (Dicsőült helyeken...). Hajnal Mátyás irodalmi kapcsolatai e néhány adatnál biztosabban gazdagabbak, jóllehet ő maga szerény íróöntudattal bírt: könyveit névtelenül jelentette meg (Az igazi isteni tiszteletnek...,  1638; Kitett cégér..., 1640). Ezek címlapján csak buzgó prédikátornak, keresztyén orvosdoktornak nevezi magát, főműve, a Szíves könyvecske pedig (hogy közkeletűvé rövidült címén emlegessük) csak így sejteti a  szerzőt: „Következik azon theologusnak Dedicatoriája." (Ferenczffy bezzeg aláírta  a maga  sovány szövegét, névvel,  címmel.) A Szíves könyvecské-t Bán Imre jellemezte legtalálóbban  az irodalomtörténeti kézikönyv, „a spenót" II. kötetében: a képekhez tartozó  szövegeknek az  a célja, hogy „misztikus  révületbe ragadják az olvasót". A kép, a vers, az elmélkedés, a könyörgés,  a  drámai modor vegyítése a kevert műfajokat  kedvelő barokk sajátossága. Hajnal értelmezései „drámai modorban, »lelki komédiaként«  bomlanak  ki: Jézus ostromolja, majd beveszi és megtisztítja  a szívet, s uralkodik benne. A Jézussal  egyesülő szív szent játékát szerelmi allegória kíséri végig: a menyasszonynak (a lélek) és mennyei jegyesének (Jézus) misztikus násza. A szerelmi stilisztika minduntalan az Énekek éneké-nek forró erotikájú sorait visszhangozza: a barokk érzékiség át-meg átjárja a szent tárgyat is." (Kovács Sándor Iván)

Tartalom
Szíves könyvecske (előszó, részletek)
A Stabat mater két fordítása
Az utolsó ítéletről való sententia

Irodalom
RMKTXVII, 7. kiad. Holl Béla, Bp., 1974, 71-106, 466-541.
Szíves könyvecske (Bécs, 1629.) kiad. Holl Béla, Bp., 1992 (BHA, 27 - hasonmás kiadás).
Holl Béla, Hajnal Mátyás elmélkedő könyvének versei, ItK, 1970,519-526.
Zemplényi Ferenc, Egy magyar jezsuita emblematikus = Ikonológia és műértelmezés, szerk. PÁL József, II, Szeged, 1987, 203—214.