Ének a boldogságos Szűzről

1. Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén így szólamlik hazánk:
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

2. Ó, Atyaistennek kedves szép leánya,
Krisztusnak szent anyja, Szentlélek mátkája,
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

3. Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Tégy méltóvá bennünk régi gráciákra,
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

4. Íme, ládd, mint kérünk, bűnünkbűl kitérünk,
Tehozzád sóhajtunk, énekszóval intünk,
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

5. Fordíts el hazánkrul ennyi sok ínséget,
Melyben torkig úszunk, s nyerj már békességet;
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

6. Abigailnál szebb, Rákhelnél ékesebb,
Még Judit asszonynál is vagy gyönyörűebb;
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

7. Krisztus fiad előtt hajts térdet érettünk,
Ha ezt nem cselekszed, egy lábig elveszünk;
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

8. Ím, ugyanis rajtunk mindenféle ostor,
Ki, mint néked, által verte szívünk mint tőr;
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

9. Úgy vagyon mi dolgunk, mintha Egyiptomban
Babilonnak tornyát építnénk hazánkban.
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul!

10. Sírnak és zokognak árváknak szemei,
Hazánknak romlásán felettébb szívei.
Magyarországrul, Pannóniárul
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.

Forrása: Magyar költők, 17. század, kiad. Komlovszki Tibor, Bp., 1990, 1, 722-723.
Szerzője valószínűleg Lancsics Bonifác (megh. 1737), pannonhalmi bencés szerzetes. Először 1715-ben jelent meg.
Az ének a 18. századtól - főleg erdélyi környezetben - folklorizálódott. Mai napig a (katolikus) magyarság második nemzeti himnusza.
A dallam MIDI formátumban.