| Kezdőlap | Tartalomjegyzék | |
Katolikus énekek Az ellenreformáció szellemében megújult katolikus egyházban nagy igény mutatkozott a templomban és az egyházi ünnepeken énekelhető, teológiai szempontból kifogástalan egyházi énekek iránt. Jellemző, hogy mind Pázmány imádságoskönyvébe, mind a katolikus környezetben szerkesztett, bécsi Istenes énekek anyagába bőven bekerültek protestáns szerzők művei is. A század közepére gyűlt össze olyan jelentős, már a hívek körében népszerűségre szert tett anyag, amelyet reprezentatív énekeskönyvbe foglalva adhattak ki. A század másik nevezetes, a katolikus énekkultúrát évszázadokra meghatározó antológiája Kájoni János Cantionale catholicum-a, melyet saját, e célra felállított csíksomlyói nyomdájában nyomtatott ki 1676-ban. 247 latin és 545 magyar nyelvű énekszöveget tartalmazott – kották nélkül. Forrásai korábbi katolikus gyűjtemények (Hajnal Mátyás, Kopcsányi Márton, Cantus catholici), református énekeskönyvek (Lőcse, 1654; Várad, 1654) és a gazdag erdélyi kéziratos hagyomány voltak. Az énekeket is szerző Kájoni nagy érdeme, hogy gyűjteményébe felvett sok igen régi, minden bizonnyal a reformáció előtti, középkori eredetű éneket is. A katolikus énekek veretes, archaikus nyelve igen erős hatást gyakorolt az egyre szélesebb körben hódító, már a népi rétegeket is elérő a magyar barokk stílus alakulására. Tartalom Linkek |