Hymnus Szent Keresztről

Királyi zászlók lobognak,
Fénlik titka keresztfának,
Kin az élet megöletett,
S halálával életet nyert.

Kit megsebesített vala
A bűnnek éles dárdája,
Lelkünk szennyét hogy lemosnád,
Vérrel s vízzel folyt oldalad.

Bételjesedett írása,
Dávid királynak mondása,
Népeknek ekképpen szólván:
„Uralkodott Isten a fán.”

Ó, áldott fa s tekintetes,
Királyi bársonnyal ékes,
Választattál böcsültetni
S ily szent tagokat illetni.

Áldott, akinek ágára
Függesztetett világ ára;
Lél szent testének mérője
S az pokloknak meggyőzője.

Ó, szent Kereszt, reménségünk:
Üdvöz légy, mi békességünk,
Nevelj bennünk igazságot,
Megrontván a gonoszságot.

Élő kútfő, Szentháromság,
Téged áldunk, minden jóság;
Szent Keresztnek győzödelmét,
Közöld velünk ő érdemét.

Forrása: Magyar költők, 17. század, kiad. Komlovszki Tibor, Bp., 1990, 1, 679.