[Befejezés]
Az ezerhatszázban s nyólcvanharmadikban,
Karácsony havában s hetinek folytában,
Munkács kővárában s kemény rabságomban,
Hoszszú unalomban, nyomorúságomban
Ezeket gondoltam, elmémben forgattam,
Koholtam, faragtam, toldoztam s foldoztam,
Nótámra csináltam, s magamban dúdoltam,
Eluntam, s elhadtam, s Istent sóhajtottam.
Forrása: RMKT XVII, 16., kiad. S. Sárdi Margit, 29. sz.
Ez a cím nélküli vers zárja az első részt. |