Rabságban heVerVe, bánat MŰheLYében fáraDVa, henYéLés táVoztatására kohoLt Versek

Jobb részét kenyeremnek mivel immár megettem, méltó halálomat naponként elvárnom

Isten jóvóltábúl, minthogy irgalmábúl új esztendőt értem,
Ostorozásával, látogatásával eszemre is tértem,
Bús, gondos éltemrül s galibás ügyemrül csendességre léptem,

Reménylem méltónak elmúlt napjaimnak folyását vizsgálnom,
Életem mivoltát s következö fogytát eszemben jutatnom,
Szükséges szívemben ez új esztendőben errül gondolkodnom.

Zokogó sirásra, méltó jajgatásra nagy része éltemnek, ;
Élve szabadságban töltöttem hivságban job részét üdömnek,
Többet mert másoknak, szolgáltam világnak, mint sem Istenemnek.

Kerestem is jobban, szorgalmatossabban ez világ hivságát,
Édes Istenemnek, mintsem Teremtömnek szentséges országát,
Nagy resten, henyélve, kerestem elvélve lelkem boldogságát.

Illendő bánkódnom, méltó hát búsulnom elfolyt életemrül,
Epednem, törődnöm, s törödve gyötrődnöm rosszúl tölt üdömrül,
Rettegve is félnem, méltó keseregnem bűneim vétkérül.

Forrása: RMKT XVII, 16., kiad. S. Sárdi Margit, 28. sz.
Itt kezdődik a kötet második ciklusa. A cikluscím kronosztikonja szerzés évszámát adja = 1684. A sorok kezdőbetűi összeolvasva a címet adják ki.