Negyedik rész

1. Elsőbenn is mihelt munkámhoz kezdettem
Személyválogatás nélkül feltött végem
Ez volt: hogy igazat írnék mindenekben,
Méltóság szemétit nem viselvén előttem.

2. Kedvezés nélkül meg kellett azért irnom,
Midőn Rákóczi György volt tárgy munkámban,
Ifiabb korában indult mellyik úton,
Akar igaz volt az, akar járt gonoszon.

3. Nem volt vétek nélkül, mert volt Adám fia
Még igazgatni nem kente sullios próba,
De hogy eset erős szájára zabola,
Akkor ismerte meg világot mi volna.

4. Külömb volt az után maga viselése,
Kedves mindeneknél kegyes természete,
Hogy lött hattyu madár, kérdhed, ili sietve,
Ki csak tegnap is volt mint holló, fekete?

5. Most támodna bár egy ollyan Virgilius,
Kinek irásával, mint Császár Augustus,
Tiszteltemék méltó hirrel Rakocius,
Kit halál utánnis illeme triumphus.

6. Bátran azt mondhatom, az kereszténi világ
Vállayn magának nyugodalmat talált,
Leg közellyeb tudod Nemes Magyar ország
Életéyg tés ékes voltál mint szép virág.

7. Igaz, sok magyarok túl Dunán és innet
Szerzettek fegyverrel vitézi hirt nevet,
Magyar gallér alá ritkán pököt német,
Addig, mig Erdéliben Rákóczi bűzt érzet.

8. Úgy teccik, török is tsynnyábban borotvált,
Miglen fen állani látta ez őr madárt,
Nem kereset addig bajnakot nem kívánt,
Vitéz feién mig nem halál maga kaszált.

9. Nem tom, ha Scipionak tartozik-é többel
Roma, hogy egyedül országos had ellen
Egy hidon mind addig harcolt fegyverével,
Miglen segitsiége városnak jutot el.

10. Még akkor meg romlott volna fénies Róma,
Ha ne forgológiék az egy vitéz karia,
Úgy Rákóczi szegíny életét kockára
Hazájáért vetni semminek tartotta.

11. Mondám, szolgájának egy haza is többel
Nem adós, érdemre hogy ha fizetni kel,
Erdéli Magyar Ország tartoznék menyvel
Rákóczinak, az ki neki szolgált vérrel.

12. Az hatalmas török császár martalékfa
Egyedül volt, még élt, nem is nézett másra,
Leg hiresseb portus tengeren Kandia,
Meg maratt Kámenic Lengyel oltalmára.

13. Német ország előtt álló Érsek Ujvár,
Végső bástiát tartó, oltalomra fen áll,
Várad nemzetünknek mint egy oszlop határ
Fénlik, mig bajnokkal fő vezér követ hánj.

14. Rákóczi vérétől ó meg festett mező,
Gyalu s Fenes között sok niavaliát szerző,
Soha magyaroktól el nem feleithetó,
Hogy lehettél illyen búval giümöltsiöző?

15. Ha meg szánta Hektor az kegyetlen Aiáxt,
Szép szóval enihitvén rajta történt csapást,
Gonosz ellenségét, Turnust is Eneás
Meg giőzvén siratta s érette viselt giázt.

16. Hogy nielted el vérét nem idegen határ,
Kijén sokszor álmát szagatta volt meg már?
Nérónál keminyeb, aranya gilkossánál,
Nem érdemled, szállion rád szép szavú madár.

17. De mit pántolódom süket néma földel,
Kit még az barom is lábával tapod el,
Bolondsiág, ártatlan főidet vádlom ezzel,
Tudván, veszet nylván rosz tanátsy miat el.

18. Akkor Váradnak fő kapitánya nem volt,
Hanem az szerencse egy vicét oda tolt,
Mind fő s vice heliet Giulay Ferenc volt,
Hajdusággal igen hátra maradot volt.

19. Mind az által sokan már utban valónak,
Nagy Szaboltsi vármegye hazája hajduknak,
Örömmel sietnek mellé Rákóczinak,
Vérrel is szolgálni készek hazájoknak.

20. Értvén Gaudi András ezt, német kapitánj
Minden dütsiősséget magának akarván,
Nem szükség segitsiég, látom, meny pogáni,
Csak magam hadammal járok annak hátán.

21. Kérkedik s bizik más felől Kovátsi Gergelj,
Ez is jó mezey haddal szép sereggel,
Mit várunk másoktól, nem hajdú, csak ember?
Vitézi kenyrrel én is nőttem volt fel.

22. Enny fegyveresnek gyalázat, azt mondgya,
Halálos ellenség előt mászni hátra,
Soldot inkáb soha nem vészek kardomra,
Job othon maradnom asszoni ember módra.

23. Meg vallom, nem hittem, uram, én királiom,
Meg csükönt elmédet ili hirtelen látnom,
Enged meg, csak legyen én tisztem, harcolnom,
Tied becsülletit hordoznod vállodon.

24. Illyeneket halván magában meg indul,
Hertelen tanácsra mint puska por, fel giul,
Felülést parantsiol, dob trombita tódul,
Meg láttyátok, úgy mond, nem maradok hátul.

25. Török s magyarok közt folit egy árkos patak,
Kiben Gaudi vetet lest török hadaknak,
Csak hogy az szerencse szolgált inkáb másnak,
Természeti szerint bizontalan sorsnak.

26. Most eszében vévén ez praktikát Szejdi,
Ki pogániok között fő s vezér Buday,
Jantsjárral az árkot giorson meg kerüli,
És Gaudit árkostól háta megé eiti.

27. El szakasztván azért gyalogiát magyarnak,
Nagiob bátorsággal megfen Rákóczinak,
Serinj Egri basát harcot inditónak
Iob szárniában küldi leg elől Tárónak.

28. Kanisa, Hatvani, Sziget, Pétsy békek,
Velle vá.logatot minden végbeliek
Kereszténjek ellen ugyan számion mennek,
Szivekben nagy mérget, kézben fegyvert visznek.

29. Elsőbenn is éri vitéz Kovátsi Gergelit,
Ki bátran fogadja seregében rendelt
Társavval eggiüt, nagy harcot is nevelt,
Meg botlik uttjában serinj pogáni a kelit.

30. Tekinti Szej di, hát szeme közzé futva
Minden elól Táró hadát ózik vissza,
Reszkető derekán függő kardját rántia,
Mi dolog történt ma rajtad, Egri Basa?

31. Nem e végre vettük fel az császár solidját,
Nem ezért tsiókoltuk Mahumet zászlófát,
Világra ki teriett nemzetünk hatalmát
Hogy it veszessük el az nagy Monarkhiát.

32. Valaki Buszurmánj nevet méltán visel,
Ellenségre mindjárt indullion job szivel,
Mert meg esküttem az na.gi Allára hittel,
Ha magyarok miatt nem, miattam vész el.

33. Meg fordul az vert had vezér példájára,
Veszedelmes fegyvert látván elól hátra,
Job magyarok miatt vesznem el, azt mondja,
Hogy sem dühütt szultán taszitsion pokolra.

34. Ez szókkal fordittja vissza minden hadát,
Elől menvén kézben forgat fémes csdát,
Plutónak atta már régen bérben magát,
Csak bosszu-állásban tartia boldogságát.

35. Rákócys készen uyab ütközetre,
Nálla giőzedelem vagion reminsége,
Hogy az előb elől Táróját meg verte,
Jó kezdetnek, úgy mond, jó hagiás az vége.

36. Oszve üt azonban két kegyetlen tábor,
Puska ropogásnak szüneti nincs akkor,
De mindenek felet székeleség úgy harcol,
Kopiaia törökben sűrűséggel romol.

37. Ki miatt kiáltás, sem puska ropogás
Nem hallik, feliül hat mindent kapia rontás,
Meg vallotta Szej di, kit nemzet vitéz Márs,
Ha forgot hasonló harcon ebez vagi más.

38. Mondám, nemzette Márs csoda képpen őtet,
Akarván meg ölni török Mahumetet,
Dárdával hagytván talált egy nagy követ,
Annak szikrájából tenger parton eset.

39. Akkor piros hajnal igaz nével iött fel,
Kegyetlen munkára az nap támodot fel,
Gondold, kevés magyar mit nem követet el,
Tudván, minden ügyet, ha veszt, akkor veszt el.

40. Öszve keveredet kegyetlen két nemzet,
Nagy indulat miatt ki ki bontot rendet,
Füst közöt talália Rákóczi véletlent
Szejdi Pasát, kire szörniűséggel siet.

41. Szivében: pedig hogy vérem szomiohozó
Sok üdőtől fogvást nemzetemet rontó
Bajnakra találtam, lészen ez utolsó
Óra minket minden gonosztól meg váltó.

42. Mint ágiu goliobis, ki Kemíny követ ér,
Lefordul, magának utat rajta nem vér,
Hertelen Rákóczi előtt más felé tér,
Mint ha nem is látta volna rovasz vezér.

43. Az alat szer felett ázik mező vérrel,
Székeli előtt ismég majd futna török el,
Rajtok minden felől sűru" ökleléssel
Szaladásra szintén job szórnia készült el.

44. Azonban más felől Gaudit meg kerülte,
Vitéz Kovátsi Gergelit hadával el lepte
Szej di, honnan magyar ingyen nem is vélte,
Végbeli hadakat már űzőben vette.

45. Meg busult Rákóczi meg is Szejdi után
Niomoz, hova Jött el sűrűben, nem tudván,
Hires ember vagi, ne buj el, kiált után,
Nem tudja, más felől vet hatalmat hadán.

46. Szej dit addig űzi, szegíny külön szakad,
Magyaroktól messze csak egyedül marad,
Valakit hol talál, mint amaz erős vad,
Szeme vérben uszván, búvóban tép szaggat.

47. Ezen álmélkodik török, mi dolog ez?
Ki mint egy fergeteg veszedelmet szerez?
Eszekben midőn veszik, Rákóczi ez,
Rá giülnek, hogy vegyék elevenen kézhez.

48. De mint az égető tűzhöz nem nyalhatni,
Fogó szerszám nélkül közel sem mehetni,
Távolról, kitől mint lehet, sebesíti,
Öt sebbel is leiét közzüllők ki viszi.

49. Holtig az nagy vitéz meg nem atta magát,
Halálos sebbel is mint ki vágta magát,
Vérben borult fővel keresi zászlóiét,
Szolgáynak nem is ielenti fájdalmát.

50. De giorson az egész tábort hir el lepi,
Halálos sebekben meg eset Rákosi,
Meg ijed rajta mind Székeliség, mezey
Had, töb rendek közzül meg halya valaki.

51. Eddig Székeliségnek kedvezet szerencse,
Török had iob szárniát oszlatván kergette,
De mihelt el eset Magyarok reminye,
Halván, meg csüggedet, zászlókkal áll félre.

52. Harcot félben hagiván honyokban sietnek,
Harcon meg maratt nép keliben telepednek,
Meg sebhet Rákóczit szolgák körül vesznek,
Gyalu mellet vélle Várad felé mennek.

53. Szejdi sem űzi meg tartván tsialárdsiágtól,
Vagi hogy nem lehetet hadi bádgiódástól,
Pedig hogy az mezőt meg vette Magyartól,
Heliben vissza szál nem messze Kolosvártól.

54. Török tábor keli még fel sem bomlott vala,
Heliekben mindenütt sátorok fel vonva,
Reggel Török ország felé niargal posta,
Rákóczi romlását pogáni nép had halya.

55. Az egész Buszurmáni nemzet örül rajta,
De kortsios magyar is bizoni sok akaria
Törökkel bérlettek és az alacsonya,
Gondolván felőlle, hágnak már nagy pótra.

56. Nem is ok nélkül, mert hamar uri nemzet
Régen vitésséggel nagigiá nevekedet,
Ez változás miá pad alá vettetett,
Poor, nielves, alacson heliében tétetett.

57. Nem fél Rákóczitól már török sem pártos,
Viszontag székiben ül Bartsiay Ákos,
Szerencse mikor giors, ollyankor búra hoz,
Nem gondolta volt meg, magával mit hordoz.

58. Mások veszedelmén vagi vérén épült ház
Mit használ, meddig tart, örökös-é vagi váz,
Ha fel támodhamál, lennél ebben tanács,
Mint kinek torkodon akat mérges kalász.

59. Giőzedelem után Szejdi vig örömmel
Bartsiayt tiszteli feiedelemséggel,
Az után magyarok között rabol széllel,
Úgy megfen Budára kivánt reminséggel.

60. Magyarok Rákócst szomorán Váradra Viszik,
Mikes, Bánfi, Teleki zokogva,
Ebeni, Szentpáli, töb kedves szolgája,
Gyakran tekintvén holt eleven urokra.

61. Oda visznek doktort, tudós borbéliokat,
De halál ellen nem találnak fű szálat,
Eléb urának bé fogfa szemét Várad,
Maga is magyartól el butsiuzik Várad.

62. Nagy fájdalmakban lőn sebekben el este,
Kin csak óhajtoznak fémes udvar népe,
Hertelen változást látván felesége,
Ki miatt sirás is meg rekett szivébe.

63. Már én hova lészek, Bátori Sofia,
Életednek voltam eddig ki hű társa?
Még most szemem előtt meny gonosz várta
Eddig kedvén tartott éltem ide hátra.

64. Ne báncsak Istent meg méltatlan panaszai,
Nem birván magammal, ha vétenék szómmal,
Mért illyen erőtlen aszony állottal
Szállot az szerencse szemben, nem vastaggal?

65. Giámoltalan okkor marattam egyedül,
Ország háborúban mikor szintén merül,
Házam soha többé, tudom, fel nem épül,
Kire szemem vessem, nincsen Isten kivül.

66. Mert midőn szerencse kerekén fen ültem,
Sokan térdet, fejet hajtottak előttem,
Mézzel trágiás szókat hintettek szememben,
Nem kétlem, azok már mérget főznek nekem.

67. Idegen lész tőllem még tés, én hajlékom,
Szállást sem adc többé őstől marat hózom,
Telis fiam, kit fel tartottam karomon,
El hacc nem sokára s el távozol, tudom.

68. Az szép nap is nekem szomorán teccik fel,
Hasonló homáliban minden nap nyugszik el,
Keservest örökös giázban öltöztet fel,
Még azokhoz vét, kik sértsienek nielvekkel.

69. Ha marad is nállam az egy nihánj kő vár,
Azokbann is terhes gond és siralom vár,
Eözvedgiség s árvaság eggiüt mint egy viz ár
Borultok feiemre, szivem bággyaztó kár.

70. Nem Tártam ellened, tudod, édes hazám,
Sőt miben lehetet, mint kegyes pellikán
Ha véremmel nem is, szerettelek nylván,
Még is számkivetet leszek tőlled túl mánn.

71. Méltán panaszt tehát nemzetem most egycer,
Régi üdőtől meg füstölődőt cimer,
Mondván, nem szolgáltam azért neked régen,
Maradékorrot hogy niomorgassad ezzel.

72. Vérét akar ki más töbször nem atta ki
Érted, magyar, mint en, vezéred, Báthori,
Utolsó csemetém ohajtással tölti
Idejét, nem szánván, evel fizec neki.

73. Ne legy oly kegyetlen ellenem bár csak már,
Hiszem az koporsó engem is majd bé zár,
Mihelt rendemen szánt az keserű halál,
Báthori nemzetsiég véget ért ot immár.

74. De bár nemzetsiégem legyen el felejtve,
Mint hogy régi irás, el kopot érdeme,
Bizonj meg száriharnál méltán erre nézve,
Kinek mostan érted vérben fekszik teste.

75. Méltán sirathatod, romlott Magyar nemzet,
Ha iól meg gondolod, mire jutot ügyed,
Mikor Laios királi Mohátsinál el eset,
Vagi nagy Máriás királi utolsó bucsút vett.

76. Nem félhetet akkor magyarság úgy kártól,
Mint most immár tarthat végső pusztulástól,
Mert úgy ki nem dőlt volt fundamentomából,
Hogy ismég keliében ne áthasson abból.

77. Nincsen pedig már mód, nincs semmi reminség,
Nap kelet, nap nyugot egy aránt ellenség,
Fegyver, nép, segitsiég, el fogiot az érték,
Hova hajtsi feiedet, árva meg maratt nép.

78. Ha némethez hajlasz, iüj közelb, azt mondja,
Még iól meg feihetlek, az után áli hátra,
Lengyel szomszéd, tudod, magát is nem biria,
Nem hogy niavaliádban neked lenne Tódra.

79. Fijaydból álló kevés úri nemzet,
Úgy látom, fazaka mellé szit csak szenet,
Ha fiak nem oltiák az idegen tüzet,
Ne csodáld, mostohák ha kerülnek téged.

80. Te légi tanú, bár ki Rákóczit giülölted,
Életénél toáb ha fémet nemzeted,
Valaki titkonn is reád irigikedet,
Holta után mindjárt mint köszörült fegyvert.

81. Ehet nem szól senki közelb Nádasdinál,
És amaz meg avult nemzet Frangyepánnál,
Mely hamar Rákóczit követ Zriny halál,
Rákóczi halálát bánta sok illyen kár.

82. Még élt, nem történtek hazánkon mind ezek,
Távolról többenn is noha feniegették,
Csak feniegetéssel nem sebesült volt meg,
Annál inkáb senki köztüllünk nem holt meg.

83. El eset Rákóczi, bizonyai meg tudván
Buszurmánj, eddig ki veszteg fekütt ágyán,
Ideie fel kelnem, két felé kapnom már,
Azt mondja, meg eset az őr álló madár.

84. Széles mroaaimon mmcienutt iar levei,
Eöszve giül tanácsra diván üllő vezér,
Mit végesztek, majdon Europa más hir ér,
Midőn városidra az strásán állás kél.

85. Tartozzál előbször Érdélinek vég vára
Kiben csak nem régen szemeyt be hanta
Rákóczi György, mert nincs már, ki rád vigiázna,
Mint hogy ültél szeme fémén, meg is roma.

86. Német vitézekkel meg tölt Érsekujvár,
Érted sem sokáyg harcolt lompos dandár,
Ne csodáld, hogy nem nialt, mert borig nem voltál,
Nincs siralmasb dolog gonosz mostohánál.

87. Oceanus tenger között hát Kandia,
El hittem, akarnád, most is uyat vonna
Török Rákóczival, rád szer nem iött volna,
Alleluja heliet nem bőgne hu alla.

88. Nem is vélted akkor, gazdag Olosz ország,
Szerencsésen mikor tengeren halód járt,
Kalamárid bátran fel Tárták Indiát,
Azomban Rákóczi neked menyt használt.

89. Kő sziklára rakott leg erősb Kamenic,
Ki meg háboritsion, azt gondoltad, hogy nincs,
Mely hamar az többi után mentél tesis,
Lengyel birtokában kinél nem volt job kintsi.

90. Nem csak Erdéli sirat hát méltán Rákóczi,
Holot minden búra te nyltál ajtó ki,
Vajha koporsódból közinkben iünnél ki,
Lenne személljednek külömb tekinteti.

91. Menny vár, tartománj az olts veszet el,
Eggiütt is, másutt is, kit pogáni rablot el,
Orosság, Oláság, kozákság ha rendel
Elődben számlálná rabfát, nem hinnéd el.

92. Kiválitképpen benned, kis tartománj Erdély,
Rabló tatár miatt vallion bánj özvegy él?
Hánj kisdedet, szüzet pogáninak neveltél?
Hánj árvád idegen földön kenieret kér?

93. Őstől maratt törvén, elébbi szép rended,
Kivel feidelmet, mint királit tisztelted,
Hova lőtt? el multak, messze vadnak tőlled,
Eleyd példáját közel sem követhed.

94. Véget ér, iól tudom, az üdő mindenben,
Irásomnak én is véget vetettem,
De hogy ez gonosznak még vége lehessen,
Félek, még is többel adós nemzetsiégem.

95. Isten egyedül az, ki gonoszból iót ád,
Égig emelhet fel földig romlott pusztát,
Keservesen végső ügiünkben nézünk rád,
Mert te vagi, ki búnkat jónkra fordithamád.

96. Ne nézd hát rosz voltát bűnös szolgáydnak,
Kiket földéről ki hoztál Scitiának,
Tégedet, uram, kik kevesen marattak,
Szabaditásodért had magasztalianak.

97. Mi közi Scitáknak régen Dáciához,
Még is giőzedelmet attól nekik ahoz,
Világnak nagy része hódolt Atillához,
Oli irgalmas voltál pogánj magyarokhoz.

98. Hát midőn előtted térdet feiet hajtasak,
És mikor egyedül szent nevedben biznak,
El fordult örömét keresztén] magyarnak
Nem térited meg téged óhaj tóénak?

99. Távul legyen tőlled az Kemíny gondolat,
Hogy az kevéli népek ne mondjanak ollyat,
Hol vagion Istenek, kiben nagion biznak?
Hol az meniey kéz, kihez támoszkodnak?

100. Szabadon fegyverrel, nielvekkel sebhetnek,
Mahumetben bizván mindent el követnek,
Ali szabadítót kivánnak melléjek,
Szerencse kerekén vigan el fen ülnek.

101. Nem tudják, ideyg tartó boldogság az,
Melliet az világ ád, reggeli harmat az,
Örököshöz képest semmire kellő gaz,
Pogáni nemzet, mellyel ollian fenien hí az.

102. Az mi reminségünk pedig csak az Isten,
Ha sujtol is, szabad kel vennünk jó neven,
Mert valakit próbál földön, nem részetlen
Ha békével tűri, az örök életben.

103. Tudod, mit végesztél róllunk, menjez Úr,
Hijában vágiódik akaratodon túl
Föld, tenger, magos ég, honnat menjkő le hul,
Mert csak az leszen meg, az mit akar az Úr.

104. De mivel közzülünk senki tanácsodban
Nem volt, szent szándékod van nállunk titokban,
Legyen akaratod, azt mondjuk minyáian,
Mi képpen meniben, úgy ez földi hajlékban.

105. De ha meg nem bántunk, még is kérésünk ez,
Legyen akaratod, holott vagi kegyelmes,
Forduli vig orcával szegíny magyar néphez,
Agi békességet, ki hazánkból ne kerges.

106. Ne kérgye pogániság, hol mi reminségünk,
Mégis toáb? csufot tsynálván belőllünk,
Mutasd meg, világ el áll mikor mellőlünk,
Isteni erő fel kél akkor mellettünk.

107. Akkor szégyenül meg világtól el kapot
Sokaságában mely nemzetsiég úgy bizot,
Mi pedig azt mongiuk, az Úr neve áldot,
Ki az oroszlánok verméből ki hozott.