Rákóczi-eposz

Közel ezer versszakból álló elbeszélő költemény Erdély romlásáról. A cselekmény a II. Rákóczi György 1653. évi moldvai hadjáratától a fejedelem 1658-as hősi haláláig terjedő történelmi eseményeket öleli fel. A mű középpontjában álló Rákóczi fejedelem nem annyira eposzi hős, mint inkább nagyravágyásban vétkes, de bukásában felmagasztosuló tragikus figura. Alakja, sorsa előrevetíti a Tündérország-Erdély hamarosan beteljesülő tragédiáját is. A mű nem valódi eposz, de több históriás éneknél. A szerző kétség kívül jól ismerte a Szigeti veszedelmet, históriájának eposzi elemeit elsősorban onnan merítette. A történetformálás - Kovács Sándor Iván megfigyelése szerint - bizonyos mértékig a mártíréletrajzok bűnbeesés-bűnhődés-vezeklés-megtisztulás-megigazulás sémáját követi. A vérével a szászfenesi csatateret megfestő fejedelem az országa megváltásáért magát feláldozó, keresztény uralkodó archetípusának jellegzetességeit hordozza.
Belső adatok alapján a mű keletkezését az 1670-es évek közepére tehetjük. A magát meg nem nevező szerző Kemény János környezetébe tartozó, katolikus vallású erdélyi főúr. Kilétének kiderítésére már többen is kísérletet tettek: Szigeti Csaba Felvinczi Zsigmond szerzősége mellett érvelt; mi sokkal meggyőzőbbnek érezzük Szakolczai Attila érvelését, aki Kornis Gáspár személyét sejti a mű hátterében. Kornisra teljes egészében ráillik a feltételezett szerzőről alkotott „fantomkép”; gyakorlott íróember, személyesen ismerte Zrínyi Miklóst, megfordult Csáktornyán, sőt, valószínűleg a diplomáciai összekötő szerepét is betöltötte a horvát bán és Kemény János között. Legdöntőbb érv talán az az elfogult tisztelet, amelyben a Rákóczi-eposz részesíti Kornis Jánost, Kornis Gáspár atyját. (A képen II. Rákóczi György.)
Nincs adatunk rá, hogy a kortársak vagy a közvetlen utókor ismerték volna ezt a művet. Kézirata a XX. század elején bukkant fel az irodalomtörténész Lukinich Imre környezetében. Ez a kézirat azonban időközben elkallódott. 1927-ben Dézsi Lajos lemásolta, és bő tartalmi ismertetést közölt a műről az ItK hasábjain. A Dézsi-féle másolat teljes szövege csak egy bő évtizede jelent meg teljes egészében (A Rákóczi-eposz, kiad. Szigeti Csaba, Bp., 1987). Jelen szövegközlésünk alapja ez a kiadás, a szöveget átírtuk modern helyesírásra, a nagyszámú értelemzavaró másolási hibától pedig igyekeztünk megtisztítani. Furcsa módon a másolat egyik triviális félreolvasata - „Pallas” helyett „Malaszt” - irodalomtörténészek sorát indította töprengésre a megszemélyesített Kegyelem mibenlétét és poétikai funkcióit illetően. Eltértünk a mű szokásos tagolásának hagyományától is, amennyiben az bevezető rövid, 34 strófás szövegegységet nem első éneknek, hanem invokációnak, előhangnak tekintettük. (Figyeljük meg, ebben a kis, allegorizáló előjátékban a szerző „belepozicionálja” magát művébe: a vonakodó poéta a sértődött Achilleusz vagy Delimán szerepében tetszeleg.)