Harmadik rész [121-240]

121. Mégyen lassan lassan rendelt seregekkel
Rákóczi György Viszla mellett reminséggel,
Ha hol találkoznék szemben ellenséggel,
Eléb meg vinék, úgy lenne szemben Svéttel.

122. De nállánál talált rovaszb ellenségre,
Mint ha nem is bánná hazáját, tettette,
Haragiát mind addig meg nem ielentette,
Várván, had fáradjon, mig kedvét bé töltsie.

123. Ugyanis valaki magyarokkal merni
Akar, szükség véllek ideién próbálni,
Mert ha várokozik, prédát kezd giüiteni,
Zabáltat a mellől nehéz fel költeni.

124. Igazán meg zabált s úgy meg csömörlött volt,
Hogy lábáról egycer úgy el nem esett volt,
Zavikhost városnál ideyg magyax volt,
Svét királys oda táborral jutot volt.

125. Halván Rákóczi György királi iövetelit,
Jártattya minden nap szép török lovayt,
Csak hogy meg annak is láttuk rosz ideyt,
Természeten kivül lóról sok esetit.

126. Mint ió lóhoz szokot, mert Kemíny lovas volt,
Lóból ahoz képest tartott oly istállót,
Kinek Európában falóm mássa nem volt,
Mi okon most lóhoz ili szerencséden volt.

127. Arani szerszámban egy egyptomi lovat,
Szőrire annál szebbet mást királinak választ,
Vitézi pompával készit fémes udvart,
Mint királit, illendő méltósággal fogad.

128. Feiedelem előtt egy-nihánj sereg is,
Kiknek nagiob részén parduc bőr és tigris,
Mint egy sünű erdő távullcán kozák is
Mutattya magát nagy sokasággal ő is.

129. Rákóczi György maga ió lova hátán üll,
Egy haytásnyra udvari seregfül,
Elől fó fő urak, maga csak egyedül,
Királi eleyben lassú lépéssel jün.

130. Svét Károk királys ifin más felől szemben,
Két német Herceggel ülvén szekerében,
Feiedelem szál le lováról elsőben,
Királys mindjárt es becsülletet teszen.

131. Mind két fél le szólván, földön fognak kezet,
Királi szekerében feiedelmet ültet,
Továbbá mind ketten szekérrel fel dőlnek,
Kételen is osztón jó lovokra ülnek.

132. Számmal nem felettéb sok királi tábora,
Noha mellette van Brandenburgos hada,
De válogatot nép vitézi munkára,
Soknál job, mert nem főtt bottal hadban hajtva.

133. Magán lévén királi csak feiedelemmel,
Minden kornét allya külön áll sereggel,
Int Generállyának titkon csak fél szemmel,
Salvetét lóienek hadi mesterséggel.

134. Egy felől lovast hági igen kosszú sorral,
Csak nem egy mást érő súrű csoportokkal,
Más felől az szerint gyalog áll ágiukkal,
Köztök piac, hol van feidelem királlyal.

135. Mindjárt lövés indul leg elsőbb seregben,
Azt köven másik, negyedik és többen,
Mind addig ropogás, nincs szünet lövésben,
Még háromszor kőztök lövés végig megfen.

136. Ha kinek táborban őszült is meg haja,
Nem hiszem, annál szeb hadi comedia
Lehetet előtte, mert ugyan nótára
Szünet nélkül szóllot anni ezer puska.

137. Egy ió ideyg nem volt szakadás abban,
Mint ha minden dörgés rekett egy puskában,
Minden puska szóból álló verselt ottan,
Ágiukkal feiezték bé, dörgetvén vigan.

138. Történet szerint egy német feiedelmet
Ott is által lőttek, pompát bú követet,
Boldogul, úgy teccik, semmi végben nem ment,
Kit mindjárt utói nem ért siralmas eset.

139. Illien becsüllettel királi feiedelmet
Fogadván merőben, quártéllyában menet
Feiedelem is bé késin, mint lehet
Mutatván királihoz méltó tiszteletet.

140. Mint méltóságban nőtt, nagy dolgokhoz szokott
Személlyek egy más közt találnak fel okot,
Vagion is miről, mert oly árokban ugrott
Mindenik, az kiből soha ki nem mászott.

141. Ugyan ot kedvesen királi feiedelmet
Vendégli még ott is, nem tudván szükséget,
Kerüli távul az igaz gazda őket,
Mint ha nem is verne országára ügyet.

142. Magyaros szerszámmal ékesitet lovat
Svét királi Carolus Rákóczinak mutat,
Vendégségben töltvén egy nihánj napokat,
Mind két fél egy másnak ád ajándékokat.

143. Midőn Svét Magyarral öszve barátkozott,
Nagy atiafisággal Magyar Svéttal lakott,
Magára váloolván Svét kalavuzságot,
Litvánia felé fordít magyar tábort.

144. Elsőbennis Viszlát Szandameriánál
Által köti hiddal, igen régi várnál,
Az Országban sem volt szeb tartománj annál,
Palatinatusságot érdemlő háznál.

145. Viszla szigetiben drága szép épület,
Pusztaságra iutot, benne nincs egy lélek,
Láttunk ollian hadi giümölcyöt eleget,
Kit üdő, kit az tűz földig meg emésztet.

146. Ott költöztet által minden féle hadat,
Hid véginél mindjárt erős sáncot állat,
Annak regularis készitet básriákat,
Muskotérosokkal meg rakván azokat.

147. Mert az által menő hadakat féltette,
Ugyanis Lengyelnek nem volt résen füle,
Egyébként lőtt volna nagy veszéli előtte,
Ha lött volna kinek támodni ellene.

148. Által futván minden hadak nagy békével,
Indit Észak felé rendelt seregekkel,
Éyel nappal viszen oly nagy sietsiéggel,
Ellenséget mint ha látnánk két szemünkel.

149. Niargalunk alá s fel, mint fék nélkül való
Maga szabadjában el szaladot vad ló,
Üzzük és kergettjük előttünk szaladó
Dücsősséget, mellyet el nem ér az hajtó.

150. Ugys van, valaki becsülletet kiván,
Ne járjon utánna, ne kapdosson hátán,
Ő pedig mindétig rnegyen s fut az után,
Előtte ki szalad, utánra nem járván.

151. Erre ió bizonság királi s fejedelem,
Noha nem szolhatnak, mert el vesztek ebben,
Addig űzték, még el fogitak ereiekben,
El sem érték, példák föld hátán mind ketten.

152. Sveciai királi kisded termetében,
Fekete szeg, piros, kövér személlyében,
De vastag potrohos testel bir nagy könyen,
Nem lankadot, hanem Kemíny ereiében.

153. Dolgayban seríny, mindenhez ió kedvű,
Kedves tekintettel nagy fekete szemű,
Tábori munkákra termett bátor szivű,
Vitézi dolgokban practicus elméiű.

154. Ez volt Rákóczival el végzet tanácsa,
Hogy nem csak Erdélinek lenne fő biróia,
Hanem Magyar Lengyel országnak királlya,
Ezen túl kőt kelien Krakkóban lakása.

155. Ezért is atta vólt fejdelem kezében
Krakkót s valamit birt Lengjelek földében,
Császár követének rosz választ az illyen
Adatot volt vélle, kit meg irtam ot fen.

156. Maga pedig amaz nagy régi városban
Heliheztetné székit Svét királi Rómában,
Valami nemzetsiég széles Eüropában
Lakik: az két Úrnak lenne birtokában.

157. Nem kel Török Császárt Custanci-nápoliban,
Annál inkább Császárt Bétsiben, Franciában
Királit el szenvedni Spanyor országban,
Legyenek azok mind Károk hatalmában.

158. Erre nem is kitsyni reminség izgatta,
Mert midőn a Svetok fel rontottak volna
Egy régi templomot, márváni kő táblára
Azt monták, találtak illyen szókat irva.

159. Versel: tIbI roMa DabItVr CaroLe
Népes ConstantI nopoLIM DabIt qVoqVe.
Ez szókból az számos bütüket ki szedné
Valaki, nagy könnyen értelmét fel lelné.

160. Az első vers homáli nélkül arra mutat,
Ezer hatszáz ötven kilencben ha iumak,
Amaz hires Roma adatik Károknak,
Ki hinné más felét ez prognosticumnak.

161. Az másik deák vers mond illen iövendőt:
Mikor értek ezer hat száz hatvan kettőt,
Custancinapolit is Caroli biria: meg nőtt
Ég alat hatalmod, tied lévén az föld.

162. Illienekre nézve nagy Lengyel Országot
Bátran járiuk, senki előnkben sem állot,
Szerencsiére méltó panaszt nem mondhatot
Kiválit Magyar, mert ot rá sok fiókot osztot.

163. Bizvást mondom egycer vitéz magyar nemzet
Prédával anyra meg nem kövéredet,
El feleitet minden féle rend szükséget,
Liszt kelién pinz terhel sok tár szekereket.

164. Unalmas sok napi postálkodás után
Tágas Litvániát értük, innét Muszkán,
Bug fokoviz mellet szállottunk Brestánán,
Kinek várát meg is vették, nem vitatván.

165. Ez város volt Muszka Ország ellenében,
Kiből vigiáztanak reájok szüntelen,
Rákóczinak azért atták fel oly könnyen,
Magyar presidium volt benne bővebben.

166. Ot halta Rákóczi Svecus tanácsából
Vitéz Gaudi Andrást, minden hadayból
Válagatot néppel, Litvániát abból
Hogy birná s hordozná zabolán az várból.

167. Az előtt Krakkoban hatta nagy rész hadát
Jó Betlen Jánossal; Gaudival más szárnyát
Brestánában hagiá, kit az után meg bánt,
Hogy vissza nem vonta régen el lőtt nylát.

168. Ennél toáb nem ment Magyar Svét tábora,
Lengyel országonnis mert túl mentek volna,
Hanem innet siet által Prussjára,
Közel az hol tenger felé megfen Viszla.

169. Ott is hamar köttet hidat királi Viszlán,
Padlást készitetvén öreg haiók hátán,
Mellyeket vas matsikák tarinak méli viz árkán,
Okos vitézt semmi gántsi meg nem gátolván.

170. Valami hir érte volt Svét királi fidét,
Mert oly sietséggel költöztette népét,
Hid mellett is vitték által némely részét,
Ki miatt haióstól borult el feles Svét.

171. Mind az által királi vizen által futván,
Nem sokat aggódik viz miatt löt kárán,
Hanem Rákóczitól mint vállfék meg, osztán
Földön ne maradna két szék közt az után.

172. Félre hija Kemíny János jó barátfiát,
Feiedelemnek leg felsőb Generállyát,
Neki ielenti meg el menő szándékát,
Annak rovassággal fel kereset okát.

173. Melinek midőn hirit viszi Rákóczinak,
Oka mi lehessen ez nagy változásnak,
El rémül, erek is benne meg posdulnak,
Megyen eleyben maga is királinak.

174. Sok fogadásodra - mondja - tudod, királi,
Honnat jöttem, hózom nem is tudom, mint áll,
Idegen országban magamat hogy hadnál,
Emlélezzél, régi kötésünk miben áll.

175. Oli idegen tóllem ez országnak uttya,
Kiben eddig jártam utomat mint árva,
Ki vigasztalását fatorától várig,
Én rád nézve magam vetettem kockára.

176. Fejedelem előtt amaz egy ideyg
Esopus rókája módon gondolkodik,
Csak el beszélhesse magáról Rákóczit,
Szaporán igiri vissza jövetelit.

177. Lehetetlen, úgy mond, mostan várakoznom,
Mert Dánosok miatt érkezett sok károm,
De szép regimentel, ne féli, veled hagiom
Vitéz Starenberget, leg főb Generálom.

178. Eő leszen utodnak elöl kalavuzza,
Személlyemnek pedig jeles heli tartója,
Dolgom végezvén meg térek hozzád vissza,
Mert hiszem, dolgomat Isten jobban adja.

179. Alattomban pedig Generálissának
Meg haha volt, mihelt módja leszen annak,
Maga is utánna tartsion királlyának,
Nem sokára búcsút adván Rákóczinak.

180. Evel el távozik Svét királi Carolus,
Generallyával egy niháni sereg Svecus
Feiedelem mellett marad, de cincius,
Ki más mesterséggel majd királi után csúsz.

181. Fel megfen Rákóczi Viszla mellett vissza,
Tartván hadayval ismeg Russjára,
Elsőben niertesen érkezik Varsvára,
Leg nevezeteseb király városra.

182. Ot az királioknak metropolis heliek,
Király válosztó méltóságos székek,
Régi iel oszlopok, dicsretes iegyek,
Aranias márvániból fénlő temetések.

183. Világi pompára készitetet város,
Inkáb mint erőre lehet alkalmatos,
Városi nép benne valami kevés rosz,
Nem is oltalomra, hanem hódfásra giors.

184. Kevés ágiu lövés után üdő mulya
Hamar feiér zászlót raknak ki torniokra,
Rövid tracta után kapukat ki nyttya,
Porkoláb koltsiokat magyar kézben adja.

185. Ot nem sokat mulat Rákóczi feidelem,
Király házokat jár el csak hertelen,
Feiedelem mellett hagiott tökélletlen
Svét generál onnat butsiuzik s el megfen.

186. Már egy reminségtól meg fosztatott magyar,
Hitted volna é, Svét legyen illyen fukar,
Hova lést már, midőn jót senki nem akar,
Hazádban sem mehecc illy meszünnen hamar.

187. Meg bódult Rákóczi Zavikhost felé tart,
Hol az előtt Svecus kötőt által hidat,
Hát régen el bánta Lengyel előliünk azt,
Viz pedig naponként szem látomást áratt.

188. Azomban táborra rost hirt boszton hoznak,
Kivált föld népe mint onnat el tudnának,
Ha nem igaz is, mind egy meg rémült hadnak,
Dúlásban mind kozák s magyar alább hadnak.

189. Szokás szerint hirek napról napra nőnek,
Haraggal, sebbel mint Lengyel hadak fűnek,
Úgy hirdetik, mint ha majdon ot lepnének,
Melliel rettenetes félelmet nevelnek.

190. Noha Lengyel erő hozzánk közel sem volt,
Mert nem futták még, hogy Svet töllünk el fart.
Mégis nagy hirtelen szivében úgy el holt
Egész magyarság, hogy benne lélek sem volt.

191. Háta megett lenni Lengyelt alitotta,
Előtte meg áratt Viszlát szemmel látta,
Ok nélkült magát sok vetette halálra,
Szerencsére széles viznek fogott úszva.

192. Szomorú nevetsiég volt nézni némelljet,
Gőmbelieg hordóval vizben mint hömpőligöt,
Áárniékhoz kapdosó vizben haló embert,
Az szükség minémű mesterségeket lelt.

193. Ha valamely háznak oldalát le vonták,
Kit borona fákkal raktak volt fel gazdák,
Az ollyakat zászlós seregestől kapták,
Ki sem láccot vizből, sokan úgy le niomták.

194. Költözésben miket sokaság követet,
Arról ki mondhatna, nem tudom, eleget,
Elég; vitézlő rend vizben arany veszett,
Menyt ellenség el sokáig sem Bitet.

195. Sok niomorusággal, kárral és halállal
Viszlán által kelvén, Rákóczi táborral
Podolia felé tart kozák kalavuzzal,
Nem tudván, mi végre siet éyel nappal.

196. Hát az is sajditot rosz sáfráni illatot,
Hogy mentől hamaréb vég kozák országot
Vehetné niakában, azon fárodozot,
Ahoz képest maga hasznára hordozot.

197. Kozákság mindenütt mint vezér elől jár,
Haza mint szaladjon, kelt, üdőt keres, vár,
Egykor előtttünk hát egy véghetetlen sár,
Kin kozák hadnagiok buskolódnak hogy már.

198. Gonosz nemzet pedig szánt szándékkal hozta
Feiedelmet illien romlásnak árkára,
Hogy még magyar azon lenne tartoztatva,
Addig vetné magát hit ellen illára.

199. Lápos heli, melire vitt, meg nem gázolható,
Toáb sem mehetni, mert minden felől tó,
Nádak között azon volt egy titkos paló,
Kin kozák hir létig el futot, áruló.

200. Az is magát, mint Svét, haza késirtetvén,
Magyar árniékában prédával meg telvén,
Lengyelen mint bosszút állianak, fel töt cél,
Hát csak az volt, oszton lássa magyar, mint él.

201. Gonosz árok miatt vagion nagy bódulás
Rákóczi táborán, mert nincs rajta gátlás,
Messze fél hód módra bé kentet mint sánc,
Kár, jobra, sem balra nincsen szabadulás.

202. Azonban hát régen hirével Lengyelnek
Marsalk Potockinak, vitéz Cseneckinek,
Még Viszlánál az ő magyar ellenségek
Uta vesztet darvak módgjára kerengnek.

203. Nem sok, de válosztot seregekkel érnek,
Nem is kell sok fegyver meg ijedet népnek,
Törődik Rákóczi, mint álljon ellenek,
Meg hült szivek régi tanátsy hiveinek.

204. Nem fért tanácsában ió szivű Haller Pál,
Sem amaz vitéz úr Kornys Ferenc, immár
Azokat szólittya bús elmével, mondván,
Tű menietek hátra, Lengyelt tartóztatván.

205. Meg csalt volt reminség, most nylik fel szemem,
Hogy nem pohár mellett szóllott illet érdem,
Bennetek jó virtust láttam: nem becsültem,
Nem lesz el felejtve, ha harcoltok értem.

206. Mi nem, én voltam oly idegen hozzátok,
Eddig mint magatok tatám gondoltátok,
Hanem koncot féltő udvari kovátsiok
Engem is elmémből ki koholtak azok.

207. Elsőbennis két úr, uroknak szovára
Nemes seregekkel serínységgel vissza,
Küküllőnek eggyk, másik fő ispánja
Kolos vármegyének, ők maradnak hátra.

208. Az nap serit estvig két úr vitéz módra
Ellenségtől tábort harcai oltalmazza,
Egyéb ként minden nap Lengyel fel vert volna,
Hátul járó sereg ha nem oltalmazza.

209. Két egész hétig mind egy aránt niomoztak,
Tábor derekából kiket ki kaphattak,
Irgalmasság nélkül kard élire hántak,
Hazáiokért bosszut valóban állottak.

210. El lankad magyan had végtére munkában,
Mivel naponként fogi, nem épül számában,
Részesülvén gazdag, számtalan prédában,
Attól sem válhatván meg, mehet lasabban.

211. Ilivo várossápoz egykor közel futván,
Többi közt valaki mondani találván,
Hazánktól távozunk, menvén kozák után,
Hat nap haza futnánk, más felé indulván.

212. Ezt halván, táboron mindenütt sibongnak,
Végre tá.modásra székelyek indulnak,
Most vesszük eszünkben, velünk mit akarnak,
Hogy hazánktól mentől messzeb szakasszavak.

213. El kapván az embert, fogfák kalavuznak,
Uttiok felől előb kitóz szót hallottak,
Rész székeleség azzal Erdéliben indulnak,
Nemes Tamást tévén előttök Tárónak.

214. Akkor azon úton maga is Rákóczi
Lengyel előtt könnyen szabadult volna ki,
De hogy nem fért Isten tanácsában senki,
Még töb ostort tartot ide hátra neki.

215. Amazok ellen is sőtt haragra gerjett,
Utiokat gátolni kész volt, mint lehetet,
Csak hogy sok veszéli közt ki teriedni nem mert,
Mely régen már körül fogta szerencsétlent.

216. Mezey hadakkal kész volt ráfok menni,
Csak hogy nem lehetet azokhoz is bizni,
Moldován vaydának búvóban kezd irni,
Vágiák őket, midőn arra kezdnek iumi.

217. Kivárat hatófokban noha sok munkával
Azok hamar jutnak szép Moldován által,
Job rész tábor még is marad Rákóczival,
Ki hadának már csak fizet sahajtóssal.

218. Akkor meg maradot hiveyhez fordul,
Mondván: felőlletek mit véllyek ezen túl,
Idegenek látom pába futásomtul,
De mit tegyek, minden veszéli ha rám tódul.

219. Engemet mindenek felett illyen kin fúr,
Nem lehet szakadnom messze kozákoktul,
Köteles hozzájok hitem el nem fordul
Tőllök, egyedül ha maradok is mán túl.

220. Ellenség azonban többen többen utól
Ér, egy nap sem marad hátra magyaroktól,
Sákmánira sem mehet katona táborból,
Inségre fut szintén Lengyel kapdosótól.

221. Tár szekeret hosszan nyult magok számára
El téritsiék tőllünk szemünknek láttára,
Kiket sok marhával meg töltöttünk vala,
Igaz kereset is mellettek el csúsza.

222. Érdéliből inditot drága lövő szerszám,
Puskapor, goliobis, gránnát, tüzes szerszám
Mindenűt maradoz, nincsen kinek után
Vigyázni, mert minden szalad lova hátán.

223. Prédával Erdély nép fel épült vala,
Ez előtt két héttel nem volt vége hossza,
Vezeték, társzekér anyra volt nyalva,
Egy hintó szekér nem maralt utollyára.

224. Az mint lehet, meg is megyünk kozák után,
Mint fémes tollától meg fosztatot madár,
Mind addig, mie meg csalt, az mint fellieb igám,
Hol mi meg rekettünk, ő haza szaladván.

225. Ot már magyar szivét félelem el fogta,
Tíz Lengyel személlyét ezer sem álhatta,
Éh giomrokat töltőt vad megy, galagonia,
Még urunk]nak sem volt egy kinyr falatfia.

226. Ot niomott el szükség, hol nem mehet senki
Táborról egy falat sákmánt keresgélni,
Rendelt seregekkel Czyernecki s Potocki,
Lengyel ország felső s alsó kapitány.

227. Ezek sokasággal ellenünk nem főttek,
Hanem bátor szivel ránk fel fegyverkeztek,
Hozzánk képest voltak számmal felények,
Romlásunkra pedig száz anyasál többek.

228. Kiknél szeb fegyverest ez mostani világ
Nem látot, mert fémet, mint mezey virág,
Tisztitot vas sütő naptól fémet inkáb,
Szemben csapot róllok meg tért világosság.

229. Csatázni nap estvig lengyel kész lött volna,
Csak hogy szegíny magyar meg fáratt bágyadva,
Ellenséget az ki régen keres vala,
Az mint kivánta, most szintén úgy meg bánta.

230. La mely csodálatos, titkos Isten dolga,
Ki vétkéiért embert büntetni meg szokta,
Illyen dolgát töbször magyarnak ki látta,
Hogy ellenség ellen ki ne főne kardja?

231. Ha kötözi Lengyel, eggyet rolla nem szóll,
Ha vágya, görbedve nekie meg hajol,
Nincs oly erős scita, ki ming[i]árt nem hódol,
Kérdhernéd, magyarnak bátorsága van hol?

232. Szabadon igi felel, büneymnek soldja,
Mert nem maratt miám Istennek temploma,
Nem volt el temetet, kinek koporsófa,
Vagi iámbor, vagi pap, kit fel nem dultam volna.

233. Még paraszt kozákhoz magamat nem adóm,
Rá nézve gonoszra feiemet nem hajtóm,
Semmi féle nemzet, keresztéhi, sem pogáni
Igi meg nem hoditot, bűn miatt jött ez rám.

234. Vaj ha szabadulnék, kit nehéz el hinnem,
Hazám küszöbiből akar ki sem könnyen
Vinne töbször által, bár inkáb ez helien
Harcolnék hazamért, othon török ellen.

235. Csak hogy az keserves, hogy nem ió hazámért,
Sem vitézi módon az szép tisztességért
Ontom ki véremet, hanem egy emberért,
Erdély Corona kinek nem volt elég.

236. Bizoni, ha kegyelmes nem lött volna Lengyel,
Még akkor el vesztet volna fegyverével,
De köniű volt frigyet vetni keresztényei,
Ki nem szokott untig zabállodni vérrel.

237. Meg alázza magát kételen Rákóczi,
Lengyel vezérekhez Mikes Mihált küldi,
Magyar életének engedelmet kérni,
Ezen tul örökös kész frigyet tartani.

238. Ne fizessen enny bosszujért bosszuval,
Igaz, vétet sokat ellene szándékkal,
Legyen el felejtve, mán túl szolgálattal
Tartozzék Lengyelnek magyar hálálással.

239. Urak előtt böltsien Mikes úgy perorál,
Mint vétkét meg bánó, szeme sirólag áll,
Földig hajtot fővel hogy ha kedvet talál,
Beszélli, mit izent az Erdély királi:

240. Nem tagadjuk - úgy mond - Nemes Respublica,
Voltál magyaroknak eddig ió szomszédja,
Kijért tóllök nem eszt érdemlette volna,
Nem tudom, mi czyllag őket erre vonta.

[Harmadik rész 241-356]