PARS TERTIA

Descriptio Hungariae

1. Eddig irásimban, és mind Rhytmusimban hazánknak Királyáról,
S a Török Czászárnak, tellyes hatalmának, reánk indulattyáról,
És mind országunkban, akkor idö-táyban, mindennemü státusról

2. Bösegessen irtam, s mind elöszámláltam, kit kit hivatallyában,
Világi tiszteket, s Egyházi rendeket, magok méltoságában,
Király után elsök, avagy pedig felsök, kik voltak országunkban.

3. De mivel a Drávát, s mind pedig a Szávát, eddig emlekezetben,
Kin jöt a Pogányságh, s Töröki sokaságh, düchös igyekezetben,
Hazánk romlására, s el pusztulására, rendel vettem versemben.

4. Hasonlatos képpen, nemzetünkis éppen, hová s mint ellene ment,
Hol az harczra készült, hol nemzetünk rémült, s veszedelme mint történt
Hol volt el-esetek, s magyarok hol vesztek, szükség vegyem rend szerént.

5. Régi Eleinknek, és nemzetsegünknek, ékes lako helyeit,
Tejel, mezzel folyó, s minden böséggel jo, düchöséges részeit,
Méltó verseimben, s ez harmadik részben, hogy foglallyam neveit.

6. A magyar országot, e' dragá joszágot, vagy a Magyar nemzettöl,
A vagy Scythiából, a kik jöttek abból, szármozot nemzetségtöl,
Kiket Hunnusoknak akkoron hittanak, neveztetet ezektöl,

7. Vizeknek nevei, s ezeknek izei, kik vadnak országunkban,
Dunának folyása, s chendesen zugása maga allapotyában,
Leg-nagyob és hiresb, kiért nevezetesb, az egész Europában,

8. Ulma Városában, s a Német-országban, veszi ő eredetit,
És Magyar országnak, mi édes hazánknak, által-follya közepit,
Kétfelé szakasztya, felsöt s alsót osztya, Provinciánk határit,

9. Most pedig ugy szóllunk, s erröl gondolkodunk, mint ha Budában volnánk,
Melyben országunknak, és Pannoniának, fényes székét találnánk,
Mint ha szintén ottán, mostannis uyonnan, ezen dolgot visgálnánk.

10. Dunán innen való, orszagunkban áló, hazánknak Tartománya,
A melyben lakoztak, s Pannoniák voltak, e' vólt lakó-hazáia,
Régi Eleinknek, s Attila népének, kit szerze éles kardgya.

11. Fel földtöl Al-földet, hegyeket s völgyeket, a Duna választya-el,
De Német országtol, s ennek határátol, Austria hasittya-el
Tótok s Horvátoktol, s mind pedig Raczoktól, a Drava választya-el.

12. Vadnak sok városi, s szép ékes lakosi, nemes Pannoniának,
Legellö mezeje, s vadászo erdeie, sok szép mulatságának,
Buda legföb hellye, és Királyi széke, egész Magyar országnak,

13. Sok szép épületek s nevezetes helyek, vadnak ő tractusában,
A Székes-feiér-vár, ki böchületet vár, maga allapottyában,
Ki Királyok testét, chontyait, s tetemét, fogatta bé gyomrában,

14. Itt szokták volt régen, s a boldog idöben, a Királyt koronázni,
Az egész Magyar nép, ki Nemességgel szép, méltosággal tiztelni,
Királyi palczával, és arany almával, szekében helheztetni,

15. Eggyik föveb Város, hirrel, s nével áros, vólt Eztergam Városa,
Hol Egyházi rendnek, s leg föveb Erseknek, vólt az elöt lakása,
Hol Duna Garannál, megyen nagy Zugással, innen lett hivatása.

16. Püspök lakásával, s residentiával, szép vólt Péch Városa is,
Régi Pogányoknak, vagy Pannonusoknak, mutattya nyomdokit is,
Kedves lako helye, s gyümölczes mezei, mert volt régen ennek is.

17. Sempró kezdette vólt, s nevétis vette vólt, töle Soprony Városa,
Jt vagyon mondhatom, s bornak álithatom, eggyik, leg job forrása,
Ezis derék Város, s bora neki áros, s nincsen fogyatkozása.

18. De Györ a kapúja, s ör-állo bastyája, also Magyar-országnak,
Az honnan rablási, s reánk rohanási, tiltatnak Pogányságnak,
Kö-falokkal erős, söt néppel is velös, s föb paissa hazánknak.

19. Vadnak szép vizei, a kiknek izei, folydogallyák határit,
Zöldellö erdei, s virágzo mezei, kik terjesztik hireit,
Az égig emelik, s ugy tündököltetik, nemzetes szép Cymerit.

20. Két szép halas-tókkal, s nagy számu sok jokkal, természet látogatta,
Balathont és Fertöt, mivel mind a kettöt, halakkal meg áldotta,
Kit hoszszaságával, s kit széles vóltával, mért földekre osztotta.

21. Also rész hazánknak, és Tartományunknak, szomszédgya a Toth országh,
A kiben lakozot, s régen hadakozot, Pannonusi sokaságh,
Száva s Dráva közöt, ebben meg ütközöt, gyakran a sok Pogányságh.

22. Ez után Horvátok, Dalmaták és Ráczok, élék lako földeket,
A Thotok Zábrágban, Horvát Bithyhomban, teszik ülöszékeket,
Ráczok Féjér-Várban, Nandor Belgrádumban, veszik eredeteket,

23. Boszniák fövára, s Dalmaták határa, az Adria Tengerigh,
Egyik rész Töröknek, Másik Velenczésnek, szolgál mind ez ideigh,
Egy szegleteczkéje, s kiczény reszeczkéje maradot meg mind végigh,

24. Fel-föld a Dunával, kezdödik Posonynál, Késmárk hegy a határa
Carpaticus hegyek, a mellyek teriednek, szintén Máramarosra,
Kövekkel bévessek, nagy hegyes s völgyessek, nyúlnak Erdély országra

25. Határosi ennek, s nevezet helyeknek Morva és a Slésia,
Czak szomszédságában, közel ő magában, találtatik Russia,
Jeles nemzetséggel, s sok szép Nemességgel tündöklö Polonia.

26. A Máramarosbol, és kösziklaibol, Tisza-vize származik,
Nagy gyönyörüséggel, fel-földet böséggel, által-folyván s meg hizik
A folyo-vizekhez, mondom mindenikhez, halakkal el-erkezik.

27. E' fel szélröl-valo, Kiralyunk Uraló, hazánknak felsö része,
Sok szép Városokkal, Posony, s Nagyszombattal, vagyon fel öltözése
S Trenchén, Vág vizének, a Dunában ennek, vagyon be-férkezése,

28. Besztercze és Selmecz, Nitra s penzes Körmecz, sok arany
Bányáival, Egyebeket fel-múl, kevély, s igen dúl fúl, tündöklö Aranyival,
Gazdagéttya népét, s hazája nemzetét, sok ezüst tallérival,

29. Ellenben Budának, a Pest városának Vácz határos szomszédgya,
Kit nem ér czak kézzel, Eger hozzá közel, vitézek oskolája,
Kassát Nemességgel, s más egyéb szépséggel, akarmellyik sem dullya.

30. Szepes Vármegyében, s a hegyek mentében, szép tizenhárom város,
Kik Luglyo Várától, és ennek Vrától, volt régenten nagy áros,
Kiket Sigmond Király el-adot s sokban áll, nemzetünknekis káros.

31. Kalocha délszélre, nap menetelére, fel épéttetett vala,
A mely Ersekséggel, s Egyházi szépséggel, hires és neves vala,
Bách nagy reghiséggel, Szeged mezöséggel, s a Tisza follya vala.

32. Tiszán által-kelvén, s részére erkezuén, vagyon Debreczen s Várad,
Kiknek nemzetünk közt, s mind a Pogányok közt, emlekezeti árad,
Sok aranyazással, s pénz gazdagétással, Nagy-Bánya el sem marad.

33. Ezen Tartományban, s fel-föld-határában, vagyon a Tömös-Vár is,
Mely nagy méltósággal, és Praefectussággal valo Kapitányság is,
Egész országunkban, és Vég Várainkban, mert harmadik vólt ez is,

34. Amaz hires, neves, reghiséggel kedves, Sévérinum is itt vólt,
Hol Trájánus Czászár, ki dichéretet vár, hidat épéttetet vólt,
Mely hidnak esvénye, s chinált téteménye, hélye is-láthato vólt,

35. Ne szollyak bár semmit, s ne nevezzek ennyit, sok szép hires helyeket
A kik országunkban, és tartományunkban, gyeriesztették szivünket,
Ekes Cymerekkel, és dichéretekkel, rendben vehetném őket,

36. Hegyeknek, völgyeknek, gyümölczös erdöknek, számát meg sem mondhatom,
Szép széles mezöknek, s bór termö szölöknek sokságát számlálhatom,
Teyiel, mézzel folyo, földe gyümölczös s jó hazánkat tanálhatom,

37. Nem vólt Hesperusnak, s szép tartományának gyümölchözö szeb kerte,
Az Alcyonusnak, sem Laomedonnak, ékesseb világ szerte,
Magyar ország őket, mi hazánk ezeket, gyümölchével meg gyözte,

38. Mit szollyak borárol, s termö buzáiárol, Bacchust, s Cérest fel-múlta,
Aristhéust mézzel, s Neptunust is vizzel, s halaival meg dúlta,
Florát virágokkal, Phaphostis rosákkal, ékessen fel-halatta.

39. Töb dichéretiröl, nem szükség ezekröl, Musám továb beszélgess,
Az Historiának, és rövid voltának, szükseg azért hogy kedvess,
Továbbis dolgodhoz, s kezdet irásodhoz, méltó azért tekengess.

40. Péter-Varadgyánál, e' nevezet Várnál, Tisza a Dunában fol,
Ö társaságához, s ennek folyásához, magát foglallya a hol,
Mind addig nem szünik, mig Tengerben húnik addig gyorsasággal fol,

41. Carpaticus hegyek, kik közöt nagy völgyek, vóltak emlekezetben,
Más Tartománt találsz, s túl ezeken számlálsz, a mely vagyon Erdelyben,
A régi Dácia, Dácusok hazáia, mely vólt régi üdöben,

42. Ennek fö Várósa, kinek sok lakosa, a szép Gyula-fejér-Vár,
Mely a Juliustul, vagy Gyula Herczegtül, hires s nevezetes már,
Városoknak feie, s Feiedelmek helye, nagy regiségböl immár,

43. Ennek szép Varósi, a kiknek Situssi, vadnak helheztetésben,
Természet meg látta, söt megis áldotta, mindennémü böségben,
Nincs fogyatkozások, ha mi kivánságok tanáltatik helyekben,

44. Szeben a leg-elsö, s épületre felsö, többinél tekintetesb,
Szászoknak Elei, itt laknak fejei, s böchületre érdemesb.
Mint Magistrátustol, s elötök jarótól, töle fügne; mert nemesb.

45. Ennek chak szomszédgya, s mondgyam határosa, Brassó szép hegyeivel,
Magassan épitet, s kösziklákra szerzet, sok szép epületivel
Kérkedhetik bizvást, meg ván a mit kivánt hires erősségivel,

46. Vadnak szép vizei, s forgó örvényei, mezeiben nagy böségh,
Ékes situssában, és allapottyában, találtatik düchöségh,
Termeszettöl szállot, s chak nem reá állot, mindennemü ékessegh.

47. Ezüstel, s arannyal, sok metallumokkal, Besztercze harmadikia,
Midásnak Tárháza, s Croesus kénches háza, sok pénzü kamarája,
Darius kénchének, sok számú pénzének, innen támadot ária,

48. Sok szép Bányáinak s boros határinak miért számlállyam helyeit?
A kik regiséggel, tündöklö értékkel ékesgették hireit,
Az égig emelték, s földre alig tették, gazdagsággal népeit.

49. Negyedik Seges-Vár, a ki nagy eröt vár szép széles falaival,
Körüllötte-álló, s magában, foglaló, nagy magas Tornyaival,
Ki ellenségének, s reá-töröinek, meg felel algyuival.

50. Medgyes dichiretes, hires, s nevezetes, töb városok közzé fér,
Szép magas Tornyával, ékes állásával, akár mellyikkel el-ér;
Nagy bö jövedelme, kiért gyözedelme, s kénch fol reá mint egy ér.

51. Szamos mosdogallya, molnait forgattya, Kolosvár Városának
Hoszsza s szélessége, ki teried bösége, meszszére határának,
Hires, s nevezetes, kiért tekéntetes, ereje rakásának,

52. Tágas a mezeje, termö szép szölöje, s böves szép kenyerekkel,
Áros emberinek, s kereskedöinek, kérkedik értékekkel,
Hánnya s veti magát, érzi gazdagságát, tellyes gyözedelmekkel.

53. Jtt van Szászsebes is, hire mert ennek is, regiségtöl származott,
A kire bö áldást, s nem is mondhatok mást még természet is hozott,
Ez is elö-kelö, s a többi közt kellö, s böség rá szivárkozott.

54. Erdély szegletében, s éz ország szélében, Székellyek is lakoznak,
Régi Magyar vérböl Scythiai nemböl, ezek is származtanak,
Az kik Attilátol, leg elsö Királytol, e' földön marattanak.

55. Egyenlö szabadságh, nincs köztök parasztságh, mind eggyig nemességben,
Mind kichéntül fogva, életek foglalva, chak az egy vitezségben,
Hazáia terieztö, s Fejdelem szeretö s állando hüségében.

56. Ez az Erdély országh, drága kénches joszágh, és tündöklö Uraságh,
Ezüstel, aranyal, sok metallumokkal, diczekedö boldogságh,
Hogy ha mi jót kévánsz, mindent benne találsz tekintetes méltoságh,

57. Kérkedgyék India, ám bár magát hánnya, Gánghes folyo vizével,
Hires Hispania, hogy természet áldgya, Ibérus fövenyével,
Jöyön bár Lydia, s dichéretit iria, Pactolus viz kénchével,

58. Mondhatom Erdelyt is, ekként természet is, ezekkel meg áldotta,
Szomszéd orszagoknál, és Tartományoknál, mert fellyeb magasztalta
Midön mind ezeket, kivánt, valamiket, böségessen meg adta,

59. Az Aranyas vizét, ki follya közepét, eggyikis meg nem dúlta,
Szamosnak folyásit, s fövenye mosásit, valaki meg tanulta,
Hermus és Tagushoz arannyal folyókhoz bizvást hasonlithatta,

60. Ezüst Talentummal, és rézes Tungokkal, Corynthus megnem dúllya,
Vas sullyosságával, vagy olczóságával, eggyikis sem-halladgya,
Sónak sokságával, avagy bö-voltával, kérkedésben van módgya,

61. A Cirené földén, s országa közepén, jollehet sok sót irnak,
Vgy hogy kunyóczkákat, vagy lakó házakat, ott czak sóból chinálnak,
De bizvást Erdélyben, s ez ország részében, Várakat is rakhatnak,

62. Böves szép lovakkal, és szarvas marhákkal, idegen országokat
Taplállya és tartya, s nincsen is drágáia, tanálni ugyan jokat,
Bor a pinczéieket, s gabona chüröket, s pénz tölti tarházakat,

63. Moldova egy felöl, Havasal más felöl Erdélyt foglallyák körül,
Mint erős Bainakságh, e' két Olah-országh, vadnak jó segitségül,
Hogy bé rohanása, avagy pusztitása, ne essék ellensegtül.

64. Ezek országunkról, kiket bö-vóltáról, Rhytmusimban foglaltam,
Mint gyenge elmével, s vékony értelemmel, fel-találni tudhattam,
Sokkal töb el-marat, s dichireti árat, hogy sem kit fel-találtam,

65. Méltó bizony immár, s üdö kivánnya már, hogy szóllyak azokrúl is,
Mely helyben az hadak, mint egy fene vadak, vóltak serénséggel is,
Rend szerént meg iriam, s versekben ki adgyam, magok viselését is.

66. Budárúl ki térvén, s Duna mellet menvén, találsz sok köz falukat,
Mellyekben számlálhacz, s hirrelis megmondhacz, alkalmatosságokat,
De Rákos hiresseb, és nevezetesseb, s látni töb Városokat,

67. Tizen hat mért földel, Tolna illy köz földel, helyheztetett Budától,
Az ott alat-való, s Duna mellet álló, nem kisseb Városoktól,
Mezeivel siros, barmaival áros, hires gazdagságától;

68. Ezek után mindgyárt, nem meszsze az árant, Battha helyheztetése,
Batthán álol penigh, iob felöl Dunáigh, Mohács épittetése,
Kinek irasimban, tovább is nyilvábban, lészen emlekezése.

69. Az hires neves Péch, mondhatom másik Béch, négy mért föld a Dunátol,
Mellyet dichirhetek, s jelesnek tehetek, nem meszsze a Drávától,
Mohácsi harcz elött, s Magyar veszél elött, neve öt Szent-egy­háztól,

70. Soklos következik, s utánna érkezik, ott a Duna mentében,
Nem meszsze ez után, találom fel osztán, Valpott épületében,
Mind kettök hiressek, régiek s jelessek, vadnak emlekezetben,

71. Ezen fellyül pedigh, hol szintén Dunáigh, Dráva-vize folyása,
Holott a Dunában, s van nyugodalmában, maga bé-bocháttása,
Eszek épitetett, párton túl tétetett, s ország úttya járása,

72. Nagy régi-voltárul, mint hires Városrul, irásomat tehetném,
S a Romaiaknak, Coloniáiának, helyének névezhetném,
Még mostann is annak, mint roppant Városnak, köfalait nézhetném,

73. Meg-mondott Eszeknél, s ennek szegleténél, Dráva kiczén olly igen,
Hogy kevés munkával, avagy fáratsággal, hidat vethetni végen,
Országos út szerzést, által s viszsza-menést, chinálhatni szegletén.

74. Nandor-fejer-Várat, kin a nagy kár árat, nemzetünk hogy el veszté,
Akkor is a tayban, népünk a Drávában, hidait épitteté,
A pogányság ellen, Királyunk hertelen, vitézit költözteté,

75. Dráva közepében, s kisded szigetében, Erdöd-Várát találom,
Titheli Praepost Ur, és ezen Papi Ur, benne lakozott hallom,
Körül vett erdövel, kit kichén erövel, megépithetni vallom.

76. Duna, s Tisza közben, mint egy kerekségben, hires helyeket hallasz,
Zattha és a Valkót, kiben mondgy sok lakót, benne böséget talász,
Széles mezöséget, mindenböl böséget, e' Tartományban számlász,

77. Ugyan itten körül a mint Tisza terül, vagyon nagy sik mezöségh,
A mely mezöségben, s mint gyönyörüségben, vagyon lakozo kösségh
Siros füvet nemzö, sok barmokat nézö, nagy tágas égyenességh,

78. Nevezet Zatthánál, Uylak Duna partnál, épittett mezö Város,
Szép Nemes házai, kénches tárházai, Városával határos,
A Vára joszággal, s minden gazdagsággál, mondom lehetet áros.

79. Az áldot boldog föld, ki kedves és szép zöld, itt kezdödik Sirmia,
Minden boldogságnak, és e' földi jóknak, gazdag bö Tartománya,
Eggyik országunknak, és Tartományunknak, kivanatossab szárnya,

80. Az északtul fogva, mindeneknél tudva, nem czak hires borával,
De vad, s madarával, és kövér barmával, tellyes is minden jóval,
Valami a testnek, latczik szükségesnek mondhatom bizony szóval,

81. A Szerem városa, s falai rakása, ezen helyen vólt régen,
Kiben népe napiát, naponként oráját, élt gyönyörüségessen,
Meg is esmerhetni, s nyomdokit láthatni, mostann is reghiségen,

82. Ott a gyönyörüségh, mindeneknél köz égh, benne ván minden jóságh?
Eggésséges ege, s mértékletes ege, emberiben vigasságh,
Bö termö földei, gyümölchös erdei, chupán s merön bóldogságh,

83. Ennek dichéretit, helyei szegletit, kik bóldogságból valók,
Nyelvem nem mondhattya, sem magyarázhattya, mennyi sok jóbul állók
Jrok mennél többet, rólla annál többet, dichéretet tanálok.

84. Vylaktúl el-térvén, hires Szerem földén, Bánmonostrat tanálhad,
Kit Püspöki széknek, és lako helyének, a Sirmiában mondhad,
A meg mondot jókhoz, s földi gazdagsághoz, eztet is hozzá-adhad

85. Még Péter-váradgyát, s a várak Hadnagyát, éred úton mentedben,
Azon innét menten, chak közel ott szintén, Kamanacz mezöségben,
A töb Varosoknál, s mezöben valóknál, nem alsób helyeiben,

86. Ezen Szeremségben, s a Duna mentében, Péter-váradgya vagyon,
A mely Calochához, s Papi Urasághoz, Ersekség alat vagyon,
Ki régi üdoben, azon Püspökségben, dichértettetet nagyon,

87. Nandor-fejér-várát, (mely miat vallánk kárt) hogy el vesztettük vala,
E' Péter-váradgyát, hazánknak bastyáját, erősitettük vala,
Vég-helyünk leg elsö, paisunk is végsö, Pogány ellen e' vala.

88. Ott a Szalankemény, bástyáival kemény, nem meszsze Belgrádomtól,
Fejér-Vár vesztekor, Pogány erejekor, romlék el-köfalastól,
Töb faluk s Városok, ugyan akkor azok, veszének rablásától,

89. Szálankeményen-túl, egy kichinnyé távúl, Zemlén Vár egy szegletben,
Hol Száva folyása, s sebessen járása, foly a Duna vizében,
Mert mint egy aytaja, ottan vagyon szája, öszve ütközésében,

90. Szávantúl ellenben, chak nem a tövében, vagyon Nandor-fejér-Vár,
Serény gyorsasággal, és nagy hamarsággal, Duna mellette foly, s jár;
Ellenséget kitöl, belé-meneteltöl, a ki meszszé s távúl zár,

91. Régi sok üdöktül, s el mult esztendöktül, fogva vólt nevezetes,
Sok viadal miatt, s Diadalmi miatt, hires és tekéntetes,
Hol szégyen-vallással, s népe romlásával futa-el Amurates,

92. Ezt az erősséget, végbeli helységet, hiják Nandor-Albának,
Nemellyek pediglen, hiják nem értetlen, ezt Görögh-Fejér-Várnak,
Sokan a régiek, közzülök a vének, nevezték Taurunumnak,

93. Nagy erős kösziklán, meredekes Szálán, vagyon fel épitetve,
Kiben vólt hazánknak, Isten után annak, bizodalma és szive,
A Dúna oldalát, mosdogallya falát, s gyönyörkötteti kedve.

94. Ország állapottyát, minden részét s táját, Brodericus igy iria,
Hol történt esetünk, s el veszet nemzetünk, lássa haki akaria,
A mint irásomban, tettem mint homályban ott bövebben talállya,

95. Europában mássa, hazánknak mint társa, s nincs is hozzá foghato,
Föld kerekségében, világ düchöségben, nincsen fellyül hadhato,
Isten irgalmából, egyedül magából, ennél jobbat adhato,

96. Düchöség kezdöje, s minden jók termöje, a Magyar-ország lehet,
Mi ki-gondolható, jókat osztogató, véle más el-nem érhet,
Minden gazdagságot, s testi kivánságot, ember belölle vehet,

97. A Magyar-országnak, s minden situssának, Rhytmusban vételére
Mennyi sok jokból áll, s minemü rendböl áll, öszve-szedegetésre,
Üdö kivántatnék, s elég is nem lennék, a végbe-vitelére,

98. Bár Iüijön Apollo, s legyen ékes szólló, mind a kilench Musákkal,
Nyelvek mint rész pengö, s legyen jeles zengö, ékessen szóllásokkal,
El chügged erejek, s meg tompúl elméjek öszve-számlálásokkal,

99. Ménnyire értette, s az elmém fel-érte, hazánkról czak ugy szóllott,
Az Historiából, s ennek állásából, öszve-szedte mint állott,
Mulatságúl adta, s olvasónak hatta, s negyedik részre szállott.