PARS QVARTA

1. Négy szép jeles üdöt, örök üdö kezdöt, találok az irásban,
A kik Uralkottak, s elein regnáltak, esztendönként világban,
Orák minutákkal, napok s holnapokkal, voltak szép rend tartásban,

2. Elsö Arany üdö, leg-inkáb örvendö, vala világ kezdetin,
A még ártatlanságh, virágzék e' joságh, Paradichomnak kertin,
Alma miatt fogunk, meg vásék aiakunk, Adam Atyánk esetin,

3. Szabad akarat vólt, s félsznek hire sem vólt, s biro sem kivántatott,
Merön egy igasságh, ott semmi hamisságh, akkor nem tanáltatott
Minden törvény nélkül, és ugyan vég nélkül, vólt is határoztatott,

4. Erös épületek, s hadi ütközetek, ágyúk is nem öntettek,
Fegyveres seregek, s ellenséges végek, hirrel sem neveztettek,
Egy gyönyörüségben, s tellyes düchöségben, Istentül helheztettek,

5. Harsogo trombita, s Török sip szózata, senkit az harczra nem hitt,
Szablya chattógása, s kopia ropogása, hirrel sem hallatott itt,
Tavúl vólt vér-ontás, s keresztenség-rontás, senkit veszélyre nem vitt:

6. Véres veritékiek, nem szakatt éreiék, szántásban Eleinknek,
Mert szántó-vas nem vólt, s eke szarva sem vólt, kezében régiéknek
Sok szép termésével, fáknak gyümölczével, ök meg élégettenek,

7. Örökké való nyár, kit Zephyrus fú, s jár, gyönyörköttette éltek,
Sok szép eleséget, és minden böséget, mert a földbül fel szedtek,
Noha nem szántottak, de gyakran arattak, föld hasznaival éltek.

8. Téyel s mézzel folytak, soha sem apattak, kut vizeknek fejei,
Nardus Balsamummal, fáknak illatokkal, izzattak levelei,
Merö boldogságban, chak ártatlanságban, voltak Atyánk Elei,

9. De mihelyen Atyánk, (ki miatt meg halánk) az Isten ellen véte,
Meg tiltot almának, s az élet fáiának, lön gyümölchében étte,
Azonnal Evának, s ördög tanáczának, akarattyát engedte,

10. El mulék az üdö, s meg romlék esztendö, s a nyár sem sokká tarta,
Telet hidegekkel, az özt kikelettel, Isten reánk osztotta,
Halandókká téve, kiket sárból véve, s bününkért sanyargata,

11. Az ház chinálásra, mint egy kalibára, embert a tél tanitá,
Ki hidegségével, s erős dereivel, testét fazlaltattatá,
A szükség mindenre, s testi eleségre, czak hamar meg oktatá,

12. Noha meghváltozot, s már nem arany lánchot, az idö forgásában,
De még is türhetö, s mint ezüst tettetö, vólt ő allopottyában,
Megmarat igasságh, s töb egyéb sok jóságh, nap s ora állasában.

13. Hogy ezüst tavozzék, réz üdö érkezzék, e' föld kerekségére,
Nem vólt embereknek, s mondgyam földieknek ez oly igen kedvekre,
Arany, s ezüst el-múlt, kiben kedvekre húlt, minden böseg a foldre.

14. A réz már keményeb, s repedez örömesb, készeb fegyverkedésre,
Noha igazságban, s meg marat uttyában, nincs hamisság kedvére,
Vonsza a természet, s gyakorta vakot vet, föld is ő termésére.

15. Gonoszra haylandob, s inkáb valtozandob, a vas üdö mi vólta,
Szerenche kerekén, forgando szekerén, czalárdságát mutatta,
Nincs néki mit hinni, vele s mi jot tenni, ki utait futotta,

16. Minden chalárdságnak, s álhatatlanságnak meg vetette háloját,
Magára fel vette, s reá keritette, mert két színü palástyát;
Személye mást mutat, ékessen fitogat, s látodé ál-orczáját,

17. Gonosság e' jóért, s az jutalom ezért, hogy fegyvert vet kezében,
Más kézzel simogat, kedvessen apolgat, s nem látod veszt törében?
Vtai ösvenyi, s minden téteményi, vadnak hizelkedésben.

18. Szomiúhozza a vért, mint szarvas folyo ért, fegyverét készitette,
Mársot a Pallással, vitezi társával, hamar öszve veztette,
Ezernyi sok fortélt, s mondhatatlan mordélt, elleniben vetette,

19. Ravazságot talált, s vizre hajót czinált, kin ellenségét üzze,
Tenger habozásit, s veszéles örvényit, hogy ez által meg gyözze,
Serénykedésével, s vizi erejével, bay-vivóit el üzze,

20. Föld arany bányáit, és titok tárházit, természet fel nitotta,
Hol sok drága kinchét, aranyát s ezüstét, böséggel osztogatta,
S töb nemzetségeknek, s hires vitézéknek, magvokat szakaztatta.

21. Praedájában bizik, soha meg nem hizik, telhetetlenségében,
Mint amaz Harpyak kik szájokat táttyák, emberi hus ételben,
Mennél többet kapnak, inkáb szomjuhoznak praeda téteményekben,

22. Egy szóval mindenek, kik következhetnek, mondhatom Charibdisse
Töb gonosságoknak, és chalárdságoknak, sértegetö tövisse,
Chalárdság vadászó, rezet aranyazó, fortéllyoknak ötvösse.

23. Ennek békét hadgyak, intermediumnak, mondá Musám tanáchlom,
Téry a fel tött célhoz, és kezgy a dologoz, mert már ideje vallom,
Magyar Lajos Királyt (a ki halált talált) rhytmusidra ajánlom.

24. Török jövetelét, és által keletét, a Király hogy meg hallá,
Midön már a Száván, s ennek tartalékián, hogy költözött találá
Ezt nagy serénységgel, és gyors sietséggel hadainak ayánlá,

25. Ne valami módval, Török Táborával, Drávánn is által jönné,
Gondolá Eszeket, s ezt az erősségét, örizet alá venné,
Minden okkal s móddal, serény gyorsasággal, ezt meg erősitené.

26. Menten ezen dolgot, elméje is bolygott, Nandor Ispánnak hadgya,
Hogy az Vármegyéket Urak s Nemesseket, fegyverkeztesse mondgya
Eszekre siessen, Török hogy jöhessen, Dráván által ne hadgya,

27. Kész a Palatinus, (noha nyavaliás, s bús, fekszik Battya Várában)
A Köszvény el-fogta, s inait ránczolta, kesereg ő ágyában,
De bizonnyal még is nyavalyájábann is, ninch hátra maradásban,

28. Kiknek megvólt hadgyva, és meg parancholva, resten láttak dolgokhoz
Mert hátra maradtak, s népet sem bocháttak hamar Palatinushoz,
Haszontalan láttya, hogy meg nem álhattya, Budára tért Királyhoz,

29. Engedetlenségét, a kiknek réstségét, Urának meg beszéllé,
Kin az ő hüségét, s tökélletességét, benne Király szemlélé,
Király is hadait, s népe indulatit, sokáig nem késlelé.

30. Czak az üdö táyban, érkezék azonban, titok Posta követe,
A ki sok titkait, reitek tanáchait, Czászárnak meg értette,
Török Táborából, és önnön magából, ezt bizónnyal izente,

31. Nem vólna tanáchosb, avágy alkalmatosb, mint ha Erdélyi Vayda,
Eggyüt Havasalynak, s egész Moldovának, meg indulna az hada,
Hátúl Thraciára, Török határára rohanást tenne oda,

32. Talám igy ellenségh, s e' Pogány nemzetségh, kezdetit abban hadgya,
Magyar rohanásat, s hazájá romlását, követ hogy ha meg mondgya,
Közbe ne vétessék, s le ne nyomattassék, magában meg gondollya,

33. Ez a tanách tetczék, s elsöbenn is látczék, álkalmatosnak lenni,
Jovallák Tanáchi, s Királynak titkosi, e' dologoz kezdeni,
De hogy gyorsasággal, s mondgyák hamarsággal; nem lehet ebben késni.

34. Battiáni Orbántól, mint hü szolgájától, Vaydának parancholá,
A kit Moldovában, szintén akkor-táyban, Király expediálá,
Hogy a mi job vólna, Vayda ahoz nyúlna, illy izenet találá,

35. Hátúl Thraciara, s Török határára, be rohannyon hadával,
Ne gondollyon földnek, sem lako népének, semmi pusztúlásával,
Hátúl ellenséget, s Pogány nemzetséget, kerüllye Taborával,

36. Havasalt s Moldovát, minden tartományát, hogy maga mellé vegye,
Tüzzel és fegyvérrel, vérrel folyo törrel, hamar semmivé tegye,
Senkinek kegyelem, avagy engedelem, ne adassék engedye.

37. Talám ez vólt oka, s derék tartalékia, hogy Vayda harczon nem vólt,
Erdély hadaival, s egész Táborával, Királytol hogy meszsze vólt,
Noha serénysége, s Urához hüsége, Királynál is nyilván vólt.

38. Midön ezen dolgok, kik naponként forgók, végben vitettek vala,
A Gyülésnek napia, s hagyot Diaetáia, már régen el-múlt vala,
De még is Tolnára, Király hagyására, kevesen gyültek vala,

39. Minden chak Királyra, mint Oraculumra, szemét forditotta vólt,
Addig meg sem mozdúlt, szikra bár húlton húlt, még maga jelen nem vólt
Mind chak ötet nézték, távúlról szemlélték, s illy resten készültek vólt,

40. Minden-nap nagyobbúl, s ráiok sok hir borúl, az hirnek gyorsasága,
Czászár ereinek, s Pogány jövésének, erős hatalmassága,
Kivántatik azért, e' szegény hazánkért, Királynak gyorsasága.

41. Azonban hallaték, s hir hamar futamék, hogy már Péter-Váradgyát
Czászár meg szállotta, löveti s rontattya, szállitotta Dandáriát,
Már hogy nem sokára, elsö ostromára, le szakasztya bástyáiát,

42. Az ott körülvaló, végekben ör-állo, Kastélyokat fel-verte,
A benne-valókat, szegény Magyarokat, hogy rabságra vitette,
Es minden helyeit s egész környékeit, mYnd semmive tétette.

43. Király eztet halván továb sem halaztván, magában megposdúla;
Országa romlásán, s illyen pusztúlásán, szeme könyben fordúla,
Noha sok Pogányságh, s nagy az hatalmasságh, ezzel is nem gondola,

44. Sohonnét segétségh, Cheh s Slesia népségh, még nem érkezet vala,
Kevesed magával, s chak számos hadával, hamar fel készült vala,
A Szent Jakab hóián, s huszon negyed napián, indulása lett vala,

45. A Duna mentében, chak lassán leptében, Tolna felé tartot vólt,
Es chendes lépéssel, hadi készülettel, alá-ballagtatott vólt,
E Vária sokasullyon, s hada számosullyon, de jó vigyázással vólt,

46. Reménlé magában, hogy talám uttyában, utol éri segitségh,
Urak Vármegyékkel, s a Papi rendekkel, jelen lesz a Nemesség
Talám menetelin, halván készületin, meg rémül az ellenségh.

47. Csak szintéden akkor, ki indulattyakor, postán külde Budaról,
Erdélyi Vaydához, ez helytartojához, s ira akarattyaról,
Báthori Istvántól, mint hü szolgáiától, izent minden dolgaról,

48. Hadgya, paranchollya, nékie ajánlya hogy minden dolgainak,
Vayda békét adjon, s mindent hátra hadjon, élöbbi tanáchának,
Mert már késö vólna, s Török közel vólna, ninch helye szandékának,

49. Mivel Török hatot, Száván által jutot, az szükség azt kivánnya,
Hogy minden hadával, Erdély taborával Vayda királyt talállya,
Már Pogány nemzetnek, s tellyes éreinek, el futamodot ária,

50. Király hadaihoz, s egész táborához, Vayda azért siessen
Szükség azt kivánnya, s hüsége is hozza, ö is jelen lehessen,
Ez az ütközeten, Pogány ellenségen, véle chapást tehessen,

51. Hogy Király Budából, Residentiáiából, indúla ellenségre,
Három ezer lovagh, s egyeleslen gyalogh, vala segétségére,
Illy kevés magával, s vékony hatalmával, indúla ellenségre,

52. A mely nap indula, s Király meg-mozdula, két mért földel Budától,
Sárkány Ambrushoz, Erd nevü faluhoz, iuta egész hadastól,
Itt le-telepedék, s vária, még mozgodék, Ur, s Nemesség házatól,

53. Leg föebbik lova (mert e' vala java, Király lovai között)
Itt meg betegüle, s ez helyben meg dögle, illyen kis üdö között,
Mely dolog Királynak, s egész udvarának, bánattyára érkezett:

54. Sokán jövendölték, s gonosz sorsnak, vélték e' dolog történetit,
A Király lovának, s kedves marháiának, illy hertelen esetit,
Balnak is itilték, s következöt vélték, szerenche ki-menetit,

55. Itt egynéhány napot, ne mondgyam hólnapot, mulata hadaival,
Vária, ha jó népségh, s hadbéli ségétségh, tellyes kivánságával,
Eléb ballagtata, senkit hogy nem láta, meg mondot táborával,

56. Erchi falúiában, s ennek határában, telépité hadait,
Vária ha Nemességh, és a Kereszténségh, meg indittya hadait,
Mársot hogy fel-kölchék, s' almábol serkenchék, s' ébregessék vadait.

57. Chak Báthori András, fegyverkezet s puzdrás, Király mellé siete,
Egész udvarával, söt minden hadával, ö is Tábort tétete,
Hü gondolattyában, s tetteti magában, már Törököt megverte,

58. Nem kicziny erövel, szép hadi népével, e' Báthori jöt vala,
Fegyverét tetteti, népe készületi, fel ékesitve vala,
Vitézi ereie, mint napnak sengéie, ugyan látható vala.

59. Király sok napokat, s bus folyo orákat, ez helyben mulatozot,
Senki erősséget hadbéli népséget, ő nekie nem hozot,
Mert rest az Uraságh, s megremült a Papság mindenfelé kapdosot,

60. Duna vize mellet, s mélly partyai mellet, azon-alá indúla,
Jgen kevés néppel, s hadi készülettel az helyböl meg mozdúla,
Senkit úttyábann is, hivei közzül is, mentében nem tanála.

61. jó ideién az nap, szépen fénlet a nap, Pentelére be juta,
Kétes gondolattal, és bús akarattal, mindent ot le szallétta,
Ellenség nötön nö, Király is búban fö, ségétséget ugy várta,

62. Ezen Pentelénél, situssa helyénél, régenten nagy város vólt,
Mely régi üdöben, s el-folt esztendökben, mint egy Colonia vólt,
Melynek a falai, mint Eszek rakási, s helyei látható vólt,

63. Hová az Vaydától, s Erdely országától, Királyhoz követ iuta,
Bassy György a neve, ki igen sietve, követségét mondotta,
Országa nevével, s Urá levelével, eztet bizonyitotta,

64. Követségnek feie, s izenet veleie, e' vólt derekassabban,
Hogy Vayda kétséges, (noha ő hüséges) mi lehessen dolgában,
Avagy mihez nyúllyon, s illy hertelen kapion, szükség kivánságában,

65. Sok féle követit, és parancholatit, mivel vette Királynak
De mind ellenkezök, s ugyan külömbözök egy más között volnának,
Nem tudgya mit tégyen, s akarattya légyen, ez ok iránt Urának.

66. Horvát Gáspár iuta, ki magát iratta Vingárdi falúiáról,
Királynak Tálnákia, tiszti, s hivatallya, vólt is tál fogásáról,
Jöt vólna elsöben, s illyen izenetben, hozta vólna dolgáról,

67. Hogy nagy sietséggel, Vayda serénységgel, a Királyhoz siessen,
Semmi mulatságot, avagy más oly dolgot, ebben okúl ne vessen,
Othon maradásban, e' szükség dolgában, más modot se tehessen.

68. Botthiáni jött vólna, s hozzá jutot vólna, másod izenetében,
Ki nagy külömbözöt, s ugyán ellenkezöt, hozot követségében,
Hogy Erdelyi Vayda, s Hávasalnak hada, hátúl kapna Törökben.

69. Harmadszor Vaydához, s Erdély országához, Király külte Báthorit,
Hogy Vayda siessen, semmit se késhessen, mozditcza meg ereit,
Jmide menyené? s oda szakadjoné? s hová küldgye emberit?

70. Vayda chak kétségben, és vélekedésben, forgattya az elméjét,
Nem tudgya mit tegyen, bizontalan légyen gondban töri a fejét,
Sok külömb izenet, nála jót nem tehet, jelenche Király kedvét,

71. Néki ugy teczenék, s jobnak is láczanék, hogy Királyhoz siessen,
Erös hadaival, s vitéz Dandárival, a Királyhoz térhessen,
Jgy annál bizvástyab, Magyar nép számossab, ellenségre mehessen,

72. Késö Vayda mondgya, bár Királyra hadgya, hátúl az ellenséget,
Havasaly földével, és hadi népével, vágni, a Törökséget,
Mivel veszedelmes, söt ugyan félelmes, nem hozhat segétséget,

73. Havasalyi Vaydát, de söt minden hadát, Pogány annyira hozta,
Kinek készülését, s Törökre ütését, a Király parancholta,
Eggyetlen egy fiát, illy drága záloghiát, Török Táborba hozta.

74. Bassi beszédéböl, s Vayda léveléböl, Király észébe vette,
Hogy mi kárban legyen, és mi dolog legyen Havasaly, meg értette,
Nem kichiny busúlás, de nagyob aggódás, minnyájokat ütötte.

75. A Király Föld-Várra, e' mezö Városra, Erchiröl meg indúla,
Vékóny hatalommal, s kétes gondolattal, helyéböl meg mozdúla,
De senkit itenn is, ebben az helybenn is, ő lenni nem tanála.

76. Tanáchban hivatá, s Györgyöt bochátatá, postán küldé Vaydához,
Hogy éijel és nappal, söt az hóld világgal, siessen ő Urához,
Sohul tartoztatást, avagy mulatózást, ne vehessen dolgához,

77. Jzené Vaydának, hogy ő tanáchának, tetczet minden succussa,
Azért hatalmával, s a töb hadaival, ne legyen mulatása
Eyiet nappá tégyen, láttya szükség légyen, s méltó jó vigyázása,

78. Mivel a Török már, (a ki igen nagy kár) országunkban bé lépet,
Öli és rabollya, tüzzel s vással dúllya, minden-felé a népet,
Söt már Király ellen, nem meszszire kellyen, s mutogat hadi képet.

79. Mentöl töb magával, számossab hadával, s leg-nagyob készülettel,
Országa kivül is, idegenektöl is, jó segétség vétellel,
Királyhoz siessen; mást is ne tehessen, s légyen illy jo-tetellel,

80. Nem chak az Urakat, és Praelátusokat, a Nemesség kivül is,
Parasztság közzül is, s Oláh nemzetböl is, segétség ezektöl is,
Szükség vétettessek, s harczra üzetessék, söt ugyan erövel is.

81. Hamar irattata, s levelet osztata, Erdélyi Státusokra,
Hová kivántatot, minden felé osztot, személy szerint Urakra,
Annál serényebben, s kellemetessebben, hogy hozza Sátorokra,

82. Erdélyi Püspöknek, személy szerint ennek, lön hadba hivatása,
A ki Királynénak, s egész Udvarának, vólt Cancellariussa,
Jndúllyon népével, s jöijön seregével, rayta Király hagyása.

83. Erdélyi Vaydának, mint hü szolgájának, erős parancholattal,
Bassi tanáchából, s Ura hagyásából egyenlö akarattal,
Mint fejét, joszágát, avagy Uraságát szereti, jöijön által.

84. Illy kemény levelét, ugymint szokott jelét, Vayda Királynak vévé,
Mindennek mutattya s nagyon olvastattya, országnak, nyilván tévé,
Jdeje mozdúlni, s Királyhoz sietni, hüsége erre vivé,

85. Hogy inkáb hozhassa, s Táborba izgassa, Statilius Györgyöt is,
Bassi Györgyel küldé söt igen meg feddé, ő általa Erdélyt is,
Hogy illyen késöre, Urok hüségére, hadgyák készületek is.

86. Szép ékes elmével, szerenche kinchével, természet látogatta,
Statilius Györgyöt, kiben tudomány jött, meg is ayandékozta,
Ékes szóllásában, s nyelve járásában, meg sem fogyatkoztatta.

87. Még ezek Királytól, s parancholattyától, el sem váltanak vala
Péter-Váradgyára, s gonosz sors Várárá hogy már rá szállot vala,
Hir gyorsaságával, honnan már szárnyával, Királyhoz repült vala

88. Hogy Péter-Váradgyát, országunk,bástyáját, már a Török megvette,
Erös vivásival, s sürü ostromival, falait is le-törte
Régi ő rakasit, s hasadot bástyáit, már a földre döltette,

89. Söt a benne valok, mint erős ör-állok, job részént mind ott vesztek,
A kik serénységgel, s vitézi erövel, Pogánnyal ellenkeztek;
A kik meg marattak, rabságra juttotak, vagy semmivé tétettek,

90. Agyu zengésével s sürü lövésével Vár fala mind le-romlott,
A kit éyel nappal, gyakor ostromokkal, a Pogány nép ostromlott,
Mondgyák hogy meszszére, füsti s lövésére, a népség félre állott,

91. Onnat hogy ereit, s hadbéli veleit, Czászár élöb késziti,
Vizen és szárazon, kiván lenni harczon, Táborát költözteti,
Töb Nemzeteket is, s erősségeket is, ő mert semminek véli,

92. Vylak felé siet, haraghia mert teriet, azt is megholdúltatni,
Keresztény Nemzetnek, s országunk népének, illyen nagy kárt tétetni,
Láttya úttyát, s modgyát, ez iránt szándékát, akaria mozditani.

93. Halván történetit, s Vég-Vára el-vesztit, a Király országunknak,
Jobban megbusúla, s ugyan megbodúla, látván okát kárunknak,
Jnkáb siettete, s Postán el-küldette, leveleit Vaydának,

94. Követit bochátá, s emberit inditá Zápolai Györgyhöz is,
A kik sietessék, s Táborba vezessék, hadaival ötet is,
Öt ezer magával, jeles hatalmával, Fejer-Várnál vólt ez is,

95. Bottiáni Ferencznek, e' jámbor hivének, ki vólt Thot országi Bán,
Levelét iratta, s igen parancholta, hogy indullyon-meg méltán,
Mert a Török regnál, országában strásál, s ván Syrmia határán.

96. A Péter-Váradgyát, országunk bastyáját, iria hogy el-rontatta,
Benne valo népét, mint egy irot képét, megölette, s vágatta,
Onnat is már továb, Uylakra hamaráb, Táborát inditotta.

97. Frangepán Kristoffnak, a ki Ferdinándnak, vala szolgálattyában,
Ugyan akkor szintén, ezen had kezdetén, jöt viszsza hazájában,
Es most is attyánál vólna ő hazánál, hivalkodo dolgában,

98. Ennek is irata, s meg is parancholta hogy mentül jobban lehet,
Hazája népeit, s minden vitézeit, hová többet fel-vehet,
Király Táborában, hozza Sátorában, hüséget ezzel nyerhet,

99. Macedoni Lászlót, Egy-házi ör-allot, küldé a Királynéhoz,
Jgirt segitségét, s Ferdinánd népséget, hogy hivassa Királyhoz,
A szükség kivánnya, Török soldgyát hánnya, ö is nyullyon dolgához,

100. Jntették arra is, hogy a Cheheknek is, kiknek fizetést osztott,
Hamar készitesse, s hozzá siettesse, a kit szerenche hozott,
Mert ha serénységgel, nem lesznek hüséggel, országunk leszen fosztott.

101. Gyakor postasággal, és nagy gyorsasággal Nádasdit is intette,
Ferdinánd, sogorát, és kedves szomszédgyát, általa siettette,
Mert szomszéd háza égh, kiben nem leszen vég s kárát is jelentette,

102. Töb Fejedelmekhez Spirai Gyüléshez, Nádasdit külte vala,
Ki őket intéssel, s segitség kéréssel, szorgalmaztattya vala,
Mint a vizben, haló, s chak szerenchén álló minden felé kap vala.