PARS OCTAVA

1. Sokan találkoznak, a kik chudálkoznak, népünk hertelenségén,
Kárhoztatni fogiák, Nemzetünk talállyák, hogy veszet maga kezén,
Müdön hanyat homlok, lévén mint egy vakok, hóltak Mohács mezején.

2. Külsö Országokban, mert az hir azokban, müdön megvivé hirét,
Hogy a Magyar veszett, Királyostól esett, s ki ontotta a vérét,
Nagy szánakozással, s vóltak ohaytással, hogy hallották esetét;

3. Ki jót, s ki gonoszt mond, s ellent állani gond, a Török hatalmának,
Mint sivó Oroszlány, vagy megdühött Sárkány, éhezet romlásunknak
Maid éppen el-nyeli, s száia véle teli, jay lesz Magyar-Országnak:

4. A ki száját táttya, minden chak ohaytya, illy romlását Hazánknak,
Illy vakmerőségét, látván ellenségét, czudállya hadainknak,
Mert maga el-hitségh, és chak hertelenség ártot mondgyák dolgunknak.

5. Méltó Kronikákban, és Historiákban, történetünk be-irni,
Hazánknak romlásán, s ennyi pusztúlásán, minnyájan kesergeni,
Müdön Koronánkat, s szép Diademánkat, láttyuk el-törettetni:

6. Régen Magyar-Országh, vólt leg-drágáb jószágh, a földi Fejdelmeknél,
Nem vólt job, s hasznossab, és kivánatossab, ő földi termésénél,
Sohul fogyatkozás, Országban drágúlás, nagy böség vólt­ mindennél,

7. Miként nevelkedik, s égen öregbedik, a hóld meddig megtelik,
Az szokott jarását, s bé-tölti határát, s naponként öregbedik,
Akként Királyságunk, s virágzék Országunk, de már megh­czillapodik!

8. El-rontá Szulimány, ez a dühöt, s oczmány, tüzet hoza magával,
Kivel el-égesse, s semmivé tétesse, Hazánkat hadaival,
Lyuggassa kö-falát, s bástyáink oldalát, fal-törö algyuival,

9. Isten be nagy fellegh, áll Egen chak veztegh! nyilván Sárkány van benne!
Sárkány de Szulimán, véle van Deliman, mérgét neveli benne!
Szegény Magyár-nemzet, majd fog veled kezet, fog fegyvered ellene!

10. Itt vagyon Asia, s hires Amásia, szántalan hadaival,
A Sangyár Beglér is, el-érkezet az is, vitézlö Dandárival,
Megindúlt Janczárságh, s Pogányi sokaságh, fogadot soldosival:

11. A Bosznyai Vezér, kinek vitéze mér akar-hol is probálni,
Itt vagyon Azuppi, kinek gyálog népi, jött-Országod veszteni,
Saloniczi Bassa, kinek fénlik vasa; félek meg fog ártani!

12. A Modini Vezér, Táborban álig fér, hozott Szereczenivel,
Görögh-Ország hada, hozatik rád vada, Phrygia is népével,
Már mind el-érkezett, s fegyverben öltözött, gondot ád ereiével!

13. Maga is a Czászár jay hová leszesz már, érkezett romlásodra!
Megfente fogait, mint vad-kan agyarit, véred ki-ontására?
Te még is mint egy vak, látván a koczka vak, mit siecz romlásodra?

14. Nem jó vakmerőségh, a mértékletességh, dichirtetik mindenben,
Mindennek ideie, vágyon modgya, s helye, orák folynak rendekben,
Jay magadat veszted hertelen ha kezded, s lépel Török seregben!

15. Duna, Tisza, Száva, s keservessen Dráva, sirattyák veszélyedet,
Hit kettös Keresztel, s meghúlt reménséggel, szánnya ily esetedet,
Mert ezek társaid, s vóltak tulaydonid, s viselték Czimeredet.

16. Mit siecz károdra, Magyar romlásodra? várd-meg segitségedet,
Neveszesd virágiát, s Országód Királyát, ne vesd sorsra fejedet,
Elég Keresztyénségh, s maydan jö segitségh, verhed ellenségedet.

17. Nem méltó czudálni, gyakrán szokott lenni, az eszes nagyot botlik,
Sokszor had-viselök, Hadnagyok, s Vezérlök, reménségek chalatik,
Nem mind egy lineán, szerencze tabláján akaTki is jáczhatik.

18. Hatalmas Czászárok, s erős bölch Királyok, remenségtöl czalatnak,
Szerenchében bizván, s hozzá folyamodván, töle megh­chúfoltatnak,
Mikor legh-szükségesb, dolgok vólt félénkieb, töle el-hagyattattak.

19. Nem lehet-hát chuda, ha a sors hazuda, s jáczék Némzetünkel is,
Harczra hitegetvén, s Török kézben ejtvén, megczufolá őket is,
Ezer mesterségét, s tökélletlenségét, megmutatván ezzel is,

20. Po~tak azt iriák, szerenczét talállyák, elöl hajasnak lenni,
Szép arany hajakkal, s drága illatokkal, magát tündököltetni,
De hátúl kopasznak, s fertelmes oczmánynak, ábrázattyában lenni,

21. Job kezében erszény, s drága kinczes szekrény, bé-szoritva markában
De baltól kö-esö, kitöl ember veszö, származik haragjában,
Mellette kereke, s megfüsült üstöke, bizik álnokságában,

22. Kikhez arczal fordúl, s üstöke rá borúl, részesül az kinchében,
Erszényét megnittya, s böségessen osztya javait örömében,
De alnok az szive, vagyon arra kedve, miként ejczen törében:

23. Azonnal kö éssöt, job kezéböl veszszöt, mutat régi társának,
A kit fel-emelt vólt, már ollyan mint egy hólt, e' szokása dolgának,
Kerékét fordittya, s poczról le-taszittya, igy fizet baráttyának.

24. Ekként Eleinkel, s banék Nemzetünkel, müdön harczra kiszteté,
Megmutatá haiát, s drága kinczes vóltát, s Pogányra hitegeté
Hamar megfordúla, az harcz hogy todúla, s vad hálojában eité.

25. Ugyan ahitoztak, s mondgyam zugolottak, hogy az harczra boczátnák,
Nem kel semmi tanácz, miként, vassal kovácz Törökkel majd ugy bánnak:
Mayd el-vesz elméjek, s tébolyodik szivék! ha Török vérböl isznak.

26. Meg-verik magok is, ha segétségek is, hátra marad nem szükségh,
Majd le-tiportattyák, magok közt sibongiák, fut a Pogány nemzetségh,
Ninchen tartoztatás, s nem kel Tanácz-adás, bennek van a vitézségh,

27. Nagyob szivet ada, Tömöri Pal hada, a Király Táborának,
Müdön azt beszélték, Uraktól értették, ninch ereie Pogánynak,
Noha számos népe, de rosz hadi képe, vagyon ő hatalmának,

28. Mivel sok követi, s titkos izeneti, jöttek Török Táborból,
A Tömöri Pálnak, fö Generálisnak, Török Czászár hadából,
A kik Keresztyének, vóltanak szegények, gyakran izentek abból,

29. Czászár Czaigh-borteri, s Czaig-háza mesteri, mind inkáb Kerésztyének,
Voltanak szegények, vagy Olasz nemzetek kik rá gondot viseltek,
Vonta a vér őket. Azért mindeneket ök is megizentenek:

30. Leveleket kuldték, s azt is megizenték, Táborban Tömörinek,
Hogy az hátra szállás, lészen mint egy futás, nem jó Keresztyéneknek,
Gyors lovain Pogány, fene mint Oroszlány, félö el-ne veszszenek:

31. Iriák Asiában, és Americában, oly lovak találkoznak,
A kik nem mén-lotól, de szél-fuvásától, kanczákban fogantatnak,
Serények futásban, gyorsak nyargalásban, ő köztök találtatnak.

32. Végezék azonban, az egész Táborban, egyenlö akaratból,
Hogy harczra mennyenek, s Pogányra üssenek tellyes el-szánt szándékból,
Továb ne váriának, s hátra se szállyanak, mostani állásokból:

33. Nagy gyors serénységgel, s tellyes reménséggel, minnyáian készülének,
Fegyveres ezközök, kik közöttök közök, hamár készitetének,
Valami szükség vólt, abban szükiök nem vólt, hamar szerzetetének;

34. Mindennek elötte, Tömöri siete, a Táborban bé-menni,
Serény vitézinek, s had vezérlöinek, szandékát megmondani,
Tábor hallatára, s mindenek láttára, ekként kezde szollani:

35. Nem szükség szandékom, avagy akaratom, sok beszéddel számlálnom,
Jo vitéz barátim, s hadbéli társaim, ugy elötökben adnom,
De chak rövideden, nem lesz késés ebben, akaratom megh­mondom,

36. Im a mint láttyátok, jol tudom tudgyátok, a Töröknek ereje
Hazánkban bé-hatot, s végh-házakat rontot megdühödöt seregie,
Im ván chak szomszédban, s ebben az határban, egész Czászár ereie,

37. Ide azért gyültünk, hogy vitézek légyünk, s hazánkat oltalmazzuk,
Egy szivel lélekkel, e' Pogány népekkel, viadalunkat tarchuk,
Hogy Magyarok vagyunk, s vitézebbek vagyunk, náloknál meg­mutassuk.

38. Szükség a vitézségh, de mértékletességh, kivántatik ebbenn is,
Nem kel hanyat homlok, lévén mint egy vakok, mennünk ellenségre is,
Eleit, utóllyát, megkel látni modgyát, dolgunknak elöször is,

39. Király Táborával, s szükség hadaival, minékünk megh­eggyeznünk
Ki nem meszsze vagyon, czak Mohácsnál vagyon, hozzájok hátra lépnünk
Ottan ellenségre, e' Pogány népségre, ő velek eggyütt mennyünk,

40. Mert mi magánossan, vagyunk czak számossan, s semmi jót nem végezünk
Ha szinten Törökkel, s a Pogány ebekkel, mindgyárást szemben megyünk
Mert ök sokan vadnak, ha réánk rohannak, félö nagyob kárt tészünk,

41. De job meg-eggyeznünk, s ő hozzájok mennünk Király is paranczollya
E' tanáczból ment-ki, s nem mond ellent senki, minden ember javallya,
Hogy sem magánossan, illy szakadoszottan, Török népünk talállya.

42. Halván a vitézek, mint amaz gyors szelek; a Tömöri szavain,
Jgen busulának, s meg is zaidulának, káros igyekezetin,
Mondgyák, hogy harczolni, s nem is hátra futni, jöttek ide elein,

43. Nem megyünk egy szóval, mondgyák hangos szoval: egy lábig ha veszünk is,
Pogány ereiétöl, s fényes fegyverétöl, hogy ha emésztetünk is,
Ha édes hazánkban, soha többé abban, mi be-nem léphetünk is,

44. Mit gondol ellenségh, s e' gyülevéz népségh, maid azt mondgya hogy futunk,
A Török ebeknek, s éhezet kölköknek, ezzel nagy szivet adunk,
Tetczeni fog nékik, s megrémültünk vélik nagy kissebségre jutunk,

45. Két annyi reménségh, majd gyulad dühösségh, a Pogányok szivében,
Hogy régen szaladunk, s hirektol is futunk, a leszen elméjekben,
Utánnunk rohannak, s egy lábig le-vágnak, egyéb sem lészen ebben.

46. Végre sok szók után, Tömöri Pál osztán, őket réá beszéllé,
Hogy minden hadastol, s egész Táborostól, mennének Király mellé,
Jgy végre késöre, vigyázván Törökre, indultak Mohács felé.

47. Mind fel-készülének, valakik ott lének, Mohácsra indulának,
Király Dandárához, s Banderiumjához, ök minnyájan szállának,
Hol jó vigyázással, és strása-tartással, eyjel, s nappal valának.

48. A Király hadai, kiknek jó Vaydái, már mind eggyüt valának,
Mihez kellyen nyulni, s illy szükségben fogni, gyákrán tanáczkozának,
Miként Pogányságnak, dühös hatalmának, ök ellent álhatnának,

49. Nap más napra kelvén, s Moháchra érkezvén, minnyájan le­szállának,
Király Táborával, s minden hadaival, ök együvé állának,
Sohol viszsza-vonyás, nem hallik vilongás, fejenként halgatának,

50. Hogy valasztás légyen, s szorúlást ne tégyen, eggyik Tábor másiknak;
Egy kiczin választék, vólt köztök ürességh, hol le-szállittatának,
Ey, s nap istrásákat, tudván Pogányokat, nagy serényen állának.

51. Szintén azon-tayban, déli üdö-korban, hajok Budárol jöttek,
Király Sátorival, s apparatusival, azon-táyban érkeztek,
Kik a Királynétól, és Ferdinándustól utánna küldettettek,

52. Algyukat is ezen, hajokkal a vizen hoztanak alkalmasént,
Kichén, és nagyokat, kikkel Pogányokat ronthassák szivek szerént,
Puska-por, s golyob is, töb lövö ezköz is, érkezet vólt ez szerént:

53. Bécz Tartományábol, és az Austriábol, kilencz álgyút küldöttek,
A kiket a tayban, Bécziek uyonnan, e' szükségre öntettek,
Pogány rontására, s ellent állására Királynak rendel-tettek,

54. A Turzo Eleknek, ki ország kinchénak, vala oltalmázoia,
El-érkezék hada, kit fogadot solda, mint egy ket száz gyaloghia,
Algyukat is küldöt, kiket Várábol vett, Táborban vigyék hadgya;

55. A Vesprémi Püspök, s mondot Turzo Elek, Királynénál marattak,
Király hagyásából, s paranczolattyábol hiven réá vigyáztak,
Méltosághoz képest, és tisztek-hez képest, böczülletessek vóltak.

56. Müdön a forgo szél, ki szerenczétlen kél, vérünket meggyalázá,
Régi hirét, nevét, Török vévén kedvét, hertelen megalázá,
Koczka vakot vetvén, szerenczétlen lévén, nemzetünkre hogy hozá.

57. Eggyütt Királynéval, kevesed magokkal, ezek is el-futának,
Serény gyorsasággal, s megrémült szandékkal, Posony felé tartának,
Illy hertelenséggel, tekincz szemeiddel, dolgok mint változának,

58. De söt az utan is, mondhatom végre is, Királynéval marattak,
Hevet, és hideget, s szomoru bús szivet mellette fel-vállaltak,
Változó üdöben, s keserves igyében, vigaztalói vóltak,

59. Az ütközet elött, egy héttel az elött, juta Magyar Táborhoz,
Horváth-Országi Bán, dichirhetem méltán, hogy siete Királyhoz,
A ki serénységgel, s jeles vitézséggel, bizot maga hadához,

60. Szép rendelt sereggel, s hadi készülettel, harom ezer lovaghia,
Tygris, s Pardusz-böres, kar-vasos, s fegyveres, vérrel festet
Zászlóia, Öszve válogatott, három ezer számot, bizvást tette gyalogja,

61. Bánffy János, s Tahi Pogányt ki Kardra hi mellette a seregben,
Lovok nékik rárok, s sebes szárnyan járok, tündöklének fegyverben,
Szemekböl vitézségh, s ki-néz a mérézség éles-tör a kezekben.

62. Horváth-Ország szeme, s mindenek értelme, bátorságokban
vagyon, Isten után ebben, s jádczo szerenchében, ő reménségek vagyon,
Egész Horvátságot, kichint, és mind nagyot, ezek biztattyák nagyon,

63. Semmit ne fellyenek, chak emberkedgyenek kariok ereje Isten,
Eleitöl fogva velünk vólt e' tudva hegyen, völgyön, és réten,
Mostann is nem hágy-el, bizzunk benne mivel, jelenn is lészen itten.

64. Ezentöl kezünkben, adgya majd elönkben, s Pogányt praedává tészi,
Kinek bátorságát, s minden okosságát, szem-látomást el-veszi,
Mint egy ragadományt, vagy port kit a szél hánt, maidan semmivé tészi.

65. Többen is jövének, Urak érkezének, Toth, s Horvát-Országból is,
Hogy vitézek vóltak, s töbször is probáltak, tetczet személlyekböl is
Vitézségben éltek, kik Bánnal érkeztek, meglátzott chak ébböl is,

66. A Zágrábi Püspök, mint Czillagos üstök, szép hadával el-juta,
Seregit mustrálva, s jó lován forgodva, Királyt szintén találta.
Pogányt ráiok jüni, s az nap probat tenni, mert minden fö gondolta.

67. Az Erdödi Péter, ki vólt vitéz ember, vélek eggyüt érkezék,
Sokat látot, hallot, s nagy probákban aggot, emberül fegyverke-zék,
Mert két száz lovassal, s vitéz hadi Mársal, Táborban be-érkezék.

68. Fegyver derék, s pánczél, a kikben van aczél, chak nem mindeniken vólt,
Farkas bör soksága, s lovaknak josága, alattok láthato vólt,
Mint vilám ugy fordúlt, mustrara ha tódúlt, éles-tör kezekben vólt.

69. Márs iskolájában, s Bellona hadában, mivel vastag emberek,
Hercules modgyára, geriettek haragra, két élü a fegyverek,
Már sok Török vérben hiztak czak mezöben, s sokat probáltak ezek,

70. Sisak a fejekben, s pais a kezekben fénlik kecze hátokon,
Vérben uszo szablya, (lesz Töröknek gondgya) vagyon az oldalokon,
Sas szárny süvegekben, s bátorság szivekben. Igy repülnek lovakon;

71. Serények mint solymok, szükségkor vilámok, sok Török vert ontottak,
A kik országokért, s édes hazájokért, nagy probákon forgottak,
Tulaydon konczokért, s magok javaiért, Pogánnyal megh­mordultak:

72. Most is a Törökkel, készek az ebekkel, szemtöl szemben szállani
Karioknak ereiét, savát, s minden izét, nékiek megmutatni,
Minden vitezséget, és vakmerőséget, készek raytok probálni;

73. Erejek oroszlány, mérgek bennek sárkány, biztattyák is magokat,
Nem mértékelhetik, bár ugyan tettetik meg-gyulat haragjókat,
Majd helyre állittyák, Pogányt ha ronthattyák, gondollyák hazájokat;

74. De söt a Táborban mint szél-vesz magában fu, és nem tud nyugodni,
Megehült oroszlány ki kölkét tudgya hány, megyen praedát keresni,
Tygris e' vadaknak, s egyeb állotoknak, tanult leseket hánni;

75. Akként chak sibognak, mondom nem nyughatnak, fel-gyuladot a szivek,
Viadal helyére, s Pogány ellenségre; mert veszet minden kedvek,
A vér buzog bennek, nem tudgyák mit tesznek, fegyver közt forog eszek.

76. Czak azon orában, avagy minutában, érkezék Asel István,
Harom száz lovassal, válogatot számmal, tegzek van az oldalán.
Bornemisza külte, s Királyhoz rendelte, vitézségre oktatván.

77. Dráva vize mellöl, kivül, és ot belöl, mind a kik határossak,
Tegzes, és puzdrások, mint mérges darások, jeles ékes nyilasok,
Kemény természettel, mind egyenlö testel, ollyanok mint farkasok;

78. Maga joszágából, s Pécz tartományából öszve válogatot nép,
Vitézséggel kedves, s mérézséggel tellyes, hadi rettenetes kép,
Jratos paissal, s meghaitot kézijal, egész Tábor velek szép.

79. Ez harmad nap közben, Király seregében többek sokan jutának,
Kik közel lakossak, s töb vitéz farkasok, Tábor közzé szállának,
Jo vitézek legyünk, az Istenben hidgyünk, égy más közöt mondának.

80. Ott az szomszédságból, s maga joszágából, Philep More is juta
A Péchi Püspök Pap, mint a tündöklő nap, fegyverét villogtatta,
A Moré Lászloval, mint Attyafiával, bátorságát mutatta.

81. Mind öszve számlálván, és égygyüvé tudván, Király rendelt seregit,
Mind Horvát, s Magyarból, s egyéb tartományból oda gyüitöt vitézit,
Huszon négy ezeren, kik vóltak serényen számlálhattak népeit,

82. A Draván saykasok, és a ginciasok, a kik ottan vóltanak,
A mezei harczra, és a viádálra segitséggel nem vóltak,
Hadakozásokban, és kardoskodásban, mert vizen nem forgotak.

83. Nem meszsze Tábortol, mezei Mohácstól, a Török Czászár hada,
Mint egy kegyetlenben, és fene erdöben, sok megéhezet vala,
Fogát czikorgattya, remenség biztattya, hogy a Magyar lesz praeda.

84. Nagy számú sokaságh, ez a sok Pogányságh, három száz ezer mondgyák,
Czak két-mért-földnire, olly közel, s ennyire sok megdühöt Harpyák
Ragadományokat, és hus praedájokat, teli torokkal váriák.

85. Három napig köztök, mint a sürü füstök, jöt, s mént a sok czatázó,
Hol innen, hol onnan, iminnen, amonnan, a sok martalék zázló
Vérek-ontásával, s ellenség kárával tért-meg a sok harczoló,

86. Gyakorban szerenche, mint arany velencze, gyönyörköttette népünk,
Sok töb nyereséggel, hogy meg veszteséggel, tért Táborban
Nemzetünk Ekes dichirettel, s hires nevezettel, serénykettek vitézink,

87. Rész szerént czatában, s rész szerint tanáczban, e' három napot tölték,
Mi modon verhessék, s eleit vehessék, gyakor kimeket külték,
A kik megvigyázták, s nékiek meghozták, hol az ütközet esék.

88. Hol, s mi modon állyon, ki-ki mint vigyázzon, seregen-ként rendelték,
Király is mely rendben, legyen a seregben, magok közöt intézték,
Dandár sereg mástól, gyalog a lovastól, rend szerint válaztaték,

89. Hun a lövö szerszám, a ki chak kevés szám, mely helyre vitettessék,
A ki a Pogánynak, és Török Czászárnak nagyob kárára essék,
Gondossan rendelék, mint jobnak itilék, a Pogánt megverhessék.

90. Nyolchvan álgyu vagyon, azt mondhatom nagyon, három százhoz illetlen,
Kiket a Pogányságh; ez a nagy sokaság hozot réánk véletlen,
Minémü külömbségh, s legyen egyenlöségh, nyolchván számhoz képetlen.

91. Király személyéröl, s maga lételéröl, gondolkodásban vóltak,
Hol bátorságosban, s hol lehessen jobban, ök azt jól megh­visgálták,
Eggéssége felöl, s maradása felöl, minnyájan tanáczkoztak.

92. Sokan azt mondották, és azt állítottak, hogy egy dandár seregben,
Probált legényeket, s régi vitézeket, válogassanak egyben,
A Király személye, ne legyen veszéllye, távúl legyen egy helyben.

93. Az egész Nemessek, ebben nem eggyessek, söt ellenkezök véle,
A kik tanáczollyák söt ugyan kivánnyák, állyon a sereg mellé,
Régi jó szokásból kiáltyák magokból, lépienek Király felé.

94. Soha ne engedyék, Királyt rá ne vegyék, hogy ki mennyen
Táborból Söt velek maradjon, ennek békét hadjon, nem jó lesz e' tanáczból,
Majd rémülést tésznek, evel, és eszt vesztnek, illyen gonosz szándékból.

95. Vélek éllyen, s hallyon, szabadságok állyon, régi jó szokásában;
Inkáb vitézkedik, s ki-ki kardoskodik, Király jelen vóltában,
Majd vitézségeket, s vele hüségeket, megmutattyák valoban.

96. Ezt is tanáczolták, s hasznosnak vallották, hógy más Király helyében,
Sisak, és páncélben, vagy fegyver-derékban öltözzék személyében,
A ki Nemességnek, s az egész seregnek, tessék Király képében.

97. E' dolog is nekik, leg-inkáb nem illik, mer mind megháborodnak,
Hogy Király el-mennyen, s helyében más légyen, itilik ártalmasnak,
Mert háboruiára, s nagy zur-zavariára, történnék az hadaknak.

98. Tanácz közt azonban, ez okoskodásban, gondolák jonak lenni,
Hogy Király fen állyon, mostan megne hallyon, jó arról gondolkodni,
Mint, s hogy ütköznének, s szerenczét vennének, czak kétséggel hihetni.

99. Végezék minnyájan, vadnak egynéhányan, kik Királlyal legyenek,
E' nagy czata alat, mint meny-dörgés alat, személyével éllyenek,
Oltalmazására, s megmaradására, jó vigyázást tegyenek.

100. Müdön már nyereségh, s vólna czak a kétség hadi nyereségekben,
Hogy már meghasonlot, s futásra hanyatlot, ki-ki a seregekben,
Ott Királyt el-kapnak, s közzülök el-hoznak, más batorságosb helyben,

101. Király örizete, s méltóságos teste bizaték hüségekre,
Rátkai Gáspárnak, és Török Balintnak, jeles vitézségekre,
S Kálnai Iánosnak, e' három Uraknak, jó gond-viselésekre,

102. A kiknek hüségek, s tökélletességek, nyilván vólt mindeneknél,
Kik elött kedves, vólt, s majd kellemetesb vólt, halálok az élteknél,
Hogy sem Királlyokat, el-hadnák Vrokat, kövétkezö veszélynél;

103. Vitézségek felöl, mit talállyak elöl, egyebet serénységnél,
Hadi praedálásban, s Pogány vér-ontásban, fenébbek a Tygrisnél,
Veszedelem szerzök, Törökséget üzök, gonoszbak forgo szélnél;

104. Hamar jó lovakat, és gyors paripákát Király alá szerzének,
Ha szükség kivánná, s szerencze azt hozná, szabadulást tennének,
Oltalmazására, s szabadulására, hamarsággal lennének.