PARS NONA

1. Mindenhato Isten, ki menyben és itten, által lácz mindeneket,
A széles Világon, s minden gazdagságon, visgálod a sziveket,
Egyedül vezérled, s magadban intézed, a forgo szerenczéket;

2. Az ember nem tudgya, mi lehessen úttya, a sors fordúlásának,
Nem tudgya, oráját, avagy minutáját, maga végsö dolgának,
Siet nyomni úttyát, s nem tudgya utóllyát, nagy pállya-futásának;

3. El-rejtette tölünk, mert töle nem félünk, mélséges tanáczából,
Nincs ki visgálhassa, és fel-találhassa, dolgát ki-ki magából,
Mindenek függhenek, s chak egy czérnán czügnek Isteni hatalmából.

4. Emberi nemzetet, s e' romlando testet, sokképpen látogatta,
Kiket Királysággal, s kiket méltosággal, Világon megáldotta,
Menyböl ajándékat, s drága tálentumát, külömben osztogatta,

5. Kiket tudománnyal, és bölch találmánnyal, földön megékesitet,
Némellyet termettel, magas sugár testel, és szépséggel szeretet,
Sokat vitézséggel, s kari erősséggel, e' földön hiresitet.

6. Czak nem majd külömböz, sok ebben megütköz, vége ő életének,
Némely fáratsággal, s nyughatatlansággal, veszi bérét kezének,
Még a fel tött czélban, s igirt jutalomban, szélét éri végének.

7. Nemes vér emberben, ez a virtus-kiben, fészket vert e' Világon,
Soha nem nyughatik, noha titkoltatik, repül mint madár szárnyon,
Mind addig füstölögh, s magában gözölögh, még épit tüzet langon.

8. Nemesség Czimere, mint kútnak vizére, vitézségen epitett,
Irattatot vérrel, s neveztetet hirrel, Bellonatól születet,
S ama vitéz Márstól, s paisos Pallastól, vette az eredetet;

9. Mint Sas vérrel hizik, s praedájában bizik, s jária a mezöséget:
Solyom találmánnyal, és ragadománnyal, üzi-el az éhségét:
Ráro gyorsasággal, és nagy hamarsággal, chapia madár seregét.

10. Tulajdona nékik, praedájokat a kik, ragadományal élnek,
Mint amaz Hárpyák, száiok nyitva tartyák, hus eledellel telnek,
Szerenchéjek proba, ritkán esik chorba, üressége körmeknek.

11. Eleitöl fogva magoktól számlálva, kezdeti Magyarságnak,
Nagy sok vér-ontással, és sziv szakadással, eröt vet hatalmának,
Véren fundáltatot, s országa adatot, gondold-meg Attillának.

12. Találd-fel elmédben, s visgáld-meg szivedben minémü szabadságunk,
A széles világon, illy nagy tágosságon, mi lehessen országunk,
Hasonlo mi hozzánk, szabadságból hazánk, s nem találtatik másunk.

13. A vér nem nyúghatik, s nem elégedhetik, mert chak vér-ontást kiván,
Földböl áll succusa, ez az ő virtusa, s nem nyughatik czak magán,
Czak az halál által, mint Phoenix tüz által, van magában uyiulván.

14. Düchö haláláról, s nagy bay-vivásáról László Magyar Királynak,
Bár semmit ne szóllyák, mástól inkább hallyak, dichiretiröl annak,
Diadalmas voltát, s az Eg is nagy vóltát, számlállya dolgainak.

15. Ez Wladislaus, mint Agésilaus, sok gyözödelmi után,
Czászár Sátoráigh, fene modra addigh, ment mind a Török hátán
Várnánál vitézen, vér-ontással készen, adá ki lelkét osztán.

16. Czászár Amurates, Lászlo nevezetes Magyar-Ország Királyát,
Maga sem türheté, sok könyveit eyte, és kesergé halálát,
Temetése felet, (mellyet megérdemlet) rakatá Statuáiát;

17. A mely Statuára, s épitet kö-szálra, minden viselt dolgait,
Réá faragtatá, s arannyal iratá örök emlekezetit,
E' ieles vitéznek, Királyi feiének, megadá böczületit.

18. Ennek véget vetvén, irásomra térvén, szóllok Historiámról,
A Laios Királynak, és Török Czászárnak, egybe-rohanásókról,
A mi hadainknak, s minden Dandárinknak, rendes állapottyokról.

19. Nagy sokan valának, a kik ott állának, Király sátora körül,
A Gnoninsky Lámpert, talállya légyen kert, szekérböl Tábor körül,
Kár ne következzék, s népünk el-ne essék, ha Török ráiok térül,

20. Mivel látták modgyát, s a sok szekér rudgyát, kivel Tábor böves vólt,
Körül szánczolásra, s magok oltalmára, alkalmatos, s elég vólt,
Addig üdö közben, minden a seregben, czak várokozásban vólt;

21. Gondolák jó vólna, s talám hasznosb vólna, a sánczban maradnának,
A sok Pogányságnak, erre nézve annak, tartaléki vólnának,
Keveseb kárára, söt maradására, vólna a Magyarságnak:

22. Mert nagy félö dolog, soknak szive dobogh; Török körül ne végye,
Mindgyárt hanyat homlok, Pogányoknak kariok, martalékúl ne érie,
Mind elöl, s mind hátúl, Török álnokságtúl, bátorsagosbá tégye.

23. Ez az három vitéz, kikböl bátorság néz e' rendelést javallá,
Nemes Bodich, Radich, s nevezetes Bakich, óltalmokra ajánlá
Nagy tartalékiára, s nemzetünk javára lészen ez, azt találá.

24. A Bakich Pált mondgyák, kik sokan jol tudgyák, hogy Czászár Sulimánnál,
Nagy sok ütközetben, közel három izben, jelen vólt Táboránál,
A ki sokat probált, és hirt, s nevet talált, bátorsággal hadánál.

25. Végre minnyájoknak, és Zászlos Uraknak, tetczék ez a tanáczlás,
Mind megeggyezének, sánczokat szerzének, lön koczik közt lánczolás,
Versengések közöt, illy sok beszédek közt, végre osztan tágulás.

26. Gnoninsky Lámpertnak, s többeknek másoknak, mindgyárt ajánlattaték,
Körös-körül Tábor, (ez a Vitéz jámbor siet) el-rendelteték,
Bástyák formáiára, s Török romlására, osztán el-készitteték.

27. De késén gondolák, e' dolgot ajánlák, hogy eleit vehetnék,
Török hatalmának, s nyargalodásának, akadékia tétetnék,
Szintén azon estve, hogy reggelre kelve, az ütközet történék.

28. A mint a töb dolgok, kik veztekre nagyok, ez is hátra-hagyaték,
Sok elme vilongás, s tanáczban tolyongás miatt el-mulattaték,
Népünk reméntelen, s mondam hogy véletlen, s hertelen megh­czalaték,

29. Szintén czak azon nap, ütközet a mely nap, egyenlö akaratból,
Föképpen Bakichnak, és töb szolgáinak, sok okoskodásoktól,
Az had czoportonként, s válék seregenként, rendelt állapottyokból.

30. Mentöl szélessebben, s lehetet rendesben, a seregek osztattak,
Gyalog lovasoktól, s Magyar Horvátoktól, mind külön választattak,
Sohonnan segitségh, ez a kevés népségh, mind serényen forgottak;

31. Mivel attol féltek, s gyanó perrel éltek, ne talántán ellenségh
Öket körül vegye, és semmivé tegye, ez a Pogány nemzetségh;
Féltek ne romollyék, s veszéllyek ne essék, a kevés Kerestyenségh,

32. A Bay s viadalom, s Török diadalom, lön kis-Aszszony havában,
Düchö szent Jánosnak, nyaka-vágásának, szent innepe-napiában,
Nevezet holnapnak, húsz felet havának, kilenczedik napiában.

33. Két részre osztaték, s Tábor választaték, mindeneknek elötte,
A mint Generális, s töb Kapitányok is, hasznossabnak itilte,
Egy-más tetczéséböl, s Török veréséböl alkalmatosbnak vélte;

34. Az elsö seregben, nem vólt semmi rendben, Generálisok helye,
Leg-inkáb hun függöt, vagy ellenek czüggöt, ellenségnek ereie,
Kariok vitorláiát, s szerencze Zászlóiát, arra vitte szellöie;

35. Az hadnak job felöl, és job szárnyán elöl, Horvát-Országi Bán vólt,
A Tahi Jánossal, vitézlö társával, fegyverben tündöklö vólt,
Kinek éles-törén, mint Hector fegyverén, a Pogány vér alá folt;

36. Bal szárnya Tábornak, s a sok Magyarságnak, az Erdélyi Vaydára,
Ha jelen let vólna, s koczka hozta vólna, bizták volna magára,
Kinek okossága, s szorgalmatossága, let vólna oltalmára;

37. Távul lételében, s jelen nem létében, az Erdélyi Vaydának,
Perényi Péterre mint vitéz emberre, hadak bizattatának,
Vitézsége felöl, és hüsége felöl, kétesek sem valának.

38. Az elsö seregben, s az ütközö rendben, fö-fö rendek valának,
Urak, és Nemessek, fegyverben ékessek, Zászló alat állának,
Valogatot számból, eggyül eggyig abból, jó legények valának;

39. Antal Paloczai, s Ferencz Homannai, ott van Prinnyi Gáborral,
A Bathori András, és a Széczi Thamás, jelen Imbre Czibakkal,
Sok töb nevezetes, s vitéz kellemetes, vitézlö Hadnagyokkal;

40. Elsö sereg után, álgyu ezköz osztán, töb lövö szerszámokkal,
Puska por, s golyobis, füstölgö kanót is, a sok Pattantyúsokkal,
Véle sok gyalogságh, követö Haidúság pallérozot puskákkal;

41. Mint nagy falka madár, a második Dandár melyben maga a Király,
Aranyos szerszámban, s czillagos pánczélban, körüle sok vitéz ál,
Tygris, s farkas börben szemek fordúlt vérben, erőssek mint egy kö-szál.

42. Mind eggyig lovásból, s vitéz kopiásból, ál ez a Dandár seregh,
Parducz kallapagos, fene és haragos, Pogány rettentö seregh,
Nyilas és paisos, kéz-ija aranyos, mint nap tündöklö seregh,

43. Sok aranyos szerszám, ki tudgya mennyi szám, villog napnak fényénél
A föld alattok reng, s mint a felhö kereng, ellenség személyektöl,
Kiknek kariok után, gyakrán a sas oztán, hizot ellenségektöl:

44. A fényes fegyverben, mint nap a dél szélben, fénylet Dárius hada,
Vér bennek meg nem szünt, s Pogány szemében tünt, Magyarság fene-vada,
Aczélos sisakiát, és fegyver-derékiát, nem emésztette rosda;

45. Vérrel festet Zászlok öregek, s nyargalok, mind ezüstös, s aranyos,
Sok szép vezetékek, gyémántos a fékek, solyom és ráro szárnyos,
Szügyellöjök, szépek, s Poegasus erejek, természetek haragos.

46. A Résus Királynak, ki Troja Várának, mene segitségére,
Nem vólt hada illy szép, mint ez az hadi kép, ki-vált az ellenségre,
Noha illy véletlen, s esék czak véletlen szerencze bal kezére;

47. Ki-beszélhetlenségh, ezekben vitézség vólt, mert hozzá tanultak,
Tábor, és bay-vivás, miként egy jó lakás, közönségessek vóltak,
Mert az ellenségtöl, s rájok ütésétöl ritkán megfutamodtak.

48. Az Hunyadit mondgyák, Historiák iriák, minémü szerenczés vólt,
A kinek fegyverén, s vitézi erején sok Pogány vér le-czordult,
Czák nevezete is, Törököknek ez is, nagy rémülésekre vólt.

49. Kinisi Pál dobia, neveztéték bika, müdön Török hallotta;
Hunyadi Zászlóját, s bár czak kornétáját, ellenség sayditotta,
Czak futásra indúlt, s többé meg sem fordúlt, mindenét hátra hadta;

50. A Török Czászárral, s egész hatalmával, tizen-kétszer megviva,
Müdön szemtöl szemben, maga személyében, Czászárt az harczra hivá,
De mind annyi sokszor, s indúlt valamikor, verte, s Országát dúlta.

51. Máttyásrol fiárol, s régi Királyunkról, mit beszéllyek versemben?
Hatszor Török Czászárt, a ki tett annyi kárt, megveré szemtöl szemben;
Szerenchés vóltával, czak nem Nagy-Sandorral, követ vete éltében;

52. Annyira szerenche, vitézséggel kinche, ötet látogatta vólt,
Meszsze országokra, s nagy birodalmokra, hirét ki-osztotta vólt,
Két Czászárt egyszer, s mind, Zászloja alá mind sors néki vetette vólt.

53. Sebes viz lyukakat, s essö czatornákat, miként szokot tölteni,
Hó olvadásakor, vagy Duna áriakor, nagy öntést szokot tenni,
E' Király is akként, érte valamiként, tudot Törökkel bánni.

54. Azoktól szármoztak, s ezek is faizottak, bennek van a Magyar vér,
Ki mellyekben gyulad, s magábann is vigad, hogy ha ellenséghez fér,
Nincsen oly nemzetségh, kinél az vitézségh, illy örömest fészket vér,

55. Táborban születtek, s hadban nevelkedtek, Bellona vólt daykájok,
Szablya forgatásban, s kopia rontásban, véresült-meg szablyájok,
A Pogány nemzetnek, vérében ebeknek, ásztattatot ruhájok,

56. Egygyül eggyig probált, s viadalhoz számlált, s vitézséget tanultak.
Vér-szomjúzo Márshoz, mint szarvas forráshoz, a vér-ontáshoz szoktak
Kariok vérrel vidúlt, s testek sebtül úijult, sok Törököt rontottak;

57. Hegy, s völgy strása helységh, czata, és mezöségh, tánuló iskolájok,
Utakon harczolás, kergetés, s nyargalás, vólt kincz-tarto bányájok,
Oszpora Török pénz, s vérrel kereset kincz gyakran eset praedájok;

58. Egy kevés gyalogból, job szárnya Haydukból Dandár seregnek állot,
Vitéz Tizedesek, s ékes fegyveresek; elméjek meg nem bomlot,
Puskájok vállokon, sas szárny Zászlojokon, a szél mentére haylot;

59. Nem meszszé egy-mástol, sereg a Dandártol hol rendeltettek vala,
Chak egy haijtásra, mondom, s nem továbra, ök válaztattak vala,
Hogy ha kivántatnék, Dandár indjtatnék, segjtségekre vólna;

60.Hogy ha job, s bal szárnya kikre elöb hatna Török megh­tolyattatnék
Ellenség kezétöl, s Pogány fegyverétöl, hogy károk ne törtennék,
A Dandár seregtöl, Királ vitézitöl, hamar megsegittetnék,

61. Mely sereghben Király személye szerént ál, vólt három rend elötte,
Király szolgaiból, és be-jároiból, állot e' körüllötte,
Az fö-fö Papoknak, és Zászlos Uraknak, serege azt követte;

62. Sereg Kapitánnya, s elöttök-iárójá Tárczay Miklos vala,
Nem alaczon rendböl, de a Magyar nemböl, születése lett vala,
Szeme, s allapottya, s minden ábrázattya, vitézségre néz vala;

63. Nagy dichiretességh, ebben az vitézségh, s benne meggyükerezet,
Sok Török kárával, s gyakor romlásával, jó hirt és nevet szerzet,
Le-folt vér kariárol, gyakran szablyájárol hogy Törököket üzöt;

64. Hü vólt a Királyhoz, mint önön magához, szükségkor megh­mutatta,
Változo beszédben, az egy hüség kiben vólt senki sem találta,
Király szándékához, s paranczolattyához minden dolgait szabta;

65. Mind két Kapitányok, s Udvari Hadnagyok e' seregben valának,
Kik békés üdöben, Udvarnál mindenben, rendeket szabattanak,
Trepka András, és Slik, Cheh-Országbol a kik, eredetet hozának,

66. Chehek, s Morvajak, a kik közel vóltak, mind el-érkeztek vala,
Mert a töb segitségh, s keszittetet népség, mégh-czak uttyában vala,
Czak a kik Udvarnál, laktak a Királynál, érkezhettenek vala,

67. Ezt a három rendet, ki indulni kezdet, megereztet Zászlokkal;
Serege Királynak, erős Dandárinak, követte a Papokkal,
Kiben Király maga mint Égnek czillaga, fénlet szép szerszámokkal;

68. Ékes termetében, mint rosa Pünköstben, tündöklő iffiusága;
Eden mezejének, s Hesperus kertének gyümölczözö virága,
Absolon szépsége, test igyenessége, mint Cédrus magassága;

69. Természet valoban, e' Világi joban, boldogúl megáldotta,
Mint Abner, s Amasát, hadaknak ezt mássát, düchöségének hadta,
Ország Czimerével, s tündöklö fényével, ugyan megkoronázta;

70. Ékes szollásában, s a Magyar-Országban, masodik Pindarus vólt
Nyelvének járását, s tulajdon forgását, Minerva forgatta vólt,
Mint Aristaeusnak, ennek ajakinak, Ambrosia, s méze fólt;

71. Czuda mely bölchességh, és nyelvi ékességh, belé öntetet vala,
Földi Királyok közt, nap kelet, s nyugott közt, ennek mássa nem vala,
Mondhatom Latóna, s az ékes Diána ötet nemzette vala;

72. Jsteni nagy joszágh, s czendes nagy jámborságh, vólt ennek követöie
Vétektöl távul vólt, minden jó réa folt, Dióne vólt emlöje;
Romulus az Attya, s Márs a kereszt Attya, Phoebus vólt a szülöje;

73. Fegyhetetlenséggel, és nagy szelidséggel Istenekhez hasonlo,
Abrázattal ékes, s nemzetivel békes, mint egy másik Apollo;
Kegyes beszédében, s mindennek igyében, vólt igazság szolgálo;

74. Hazánk reménsége, s szemünk fenyessége; világositto napia.
Országunk oszlopa, (kit halál él-lopa) vala arany almáia,
A Keresztyénségnek, s paissa hitünknek, oltalmazó istápia;

75. Nemesség Czimere, s irgalmasság ere, Királyok ékessége,
Az egész Világnak, és az Europának villámlo düchösége,
Mint Iáspis kövek közt, ez is Fejdelmek közt, tündöklö vólt

76. E' Nemzetségünknek, és Keresztyénségnek, nagy reménye let vólna,
Ha élet Aszszonyi, fonala szövöi, továbbá hadták vólna,
Jlly nagy reméntelen, s jay ki nagy véletlen, el-nem meczették vólna!

77. Job felöl Királynak, áll vala jobiának, az Esztergami Érsek,
Mellette seregben, vagyon azon szerben, közel Zágrábi Püspök,
Mind ketten pánczélban, s öltöztek sisakban, lovok czafraggal szépek,

78. Batha Városából, s Király hagyásából, viszsza küldetet vala
Az Egri Püspök mert, arra viszsza nem ért, még ielen ott nem vala;
Buda Városában rá bizot dologban, ottan forgodik vala.

79. Zágrábi, Váradi, Péchi, s Syrmiai, Püspökséget kik birták,
Rendel egy-mas után, ki mint volt tizt után, rendeket megh­tartották,
Kinek méltoságát, s megböchülték magát, méltoságokat tudták:

80. Bal felöl Királynak a sereg szárnyának, Váczi, s Györi Pap Urak,
Fegyverben öltöztek, s paist fel-kötösztek, mint gyors ráro madarak,
Serényen forgodnak, s lovaik ugrálnak, ollyak mint fene vadak;

81. Cancelláriusnak, mint a Curtiusnak, szablyáia a kezében,
Nittrai Püspökkel, s Boznyai Püspökkel, vadnak jó reménségben,
Feiér-Vári Praepost, Tanáczal rendet oszt, ott a sok beszéd közben;

82. Az Iró-déákok, s Sécrétáriusok, utánnok következnek;
Király Komorniki, s más töb Asztalnaki, rendeléseket vesznek,
Kopiáiok kezekben, s Isten az szivekben, magokban örvendeznek,

83. Király Dandárában, s ebben a czoportban, helyet meghadtak vala,
A Palatinusnak, bal felöl Királynak, kit helyheztettek vala,
Mindennemü rendnek, mi érdeme kinek, szokot rendében vala.

84. Jol lehet fáidalmos, s lábai dagados, alig ülhet lovára,
Közvényes tagjai, s temérdek szárai, nehéz kengyel nyomásra,
Palatinus még is, noha nagy, s nehez is, gondot visel dolgára,

85. Hol eggyik sereghez, s hol másik sereghez, nyargalodik mint lehet,
Hol a bal szárnyára, s hol pedig jobiára, siet mint lova mehet,
Biztattya szép szóval, s köti magát joval, ha még valaha élhet;

86. Palatinus mint hogy sok gondgya el nem fogy, ide, s tova nyargallot,
Király bal kariára, s üres hely voltára, más Ur helyében állot,
Mert Zázlós Urakból, eggyül eggyig abból, a Király rendi állot:

87. Chesztricz, és a Maylát, Nemes vitéz Horvát, Király lovász­ mesteri,
Király utan vadnak, sietve lovagnak, eggyik másikat éri,
Kolczagh, és Sas-szárnyas, kariok is kar-vasas, kezekben éles-töri;

88. Urak után mennek, inkáb hitt a kiknek, s tudta vitézségeket,
Magához válaztott, kiket joval látot, s remélte hüségeket,
Szükségnek ideién, s szerenche ösvenyén, érte ontyák véreket;

89. Ezekhez foglalva, s utánna számlálva, válogatot sok szép nép,
Nagy vasas szerszámban, s fényes vas-derékban, naptól tündöklö és szép
Pogány romlására, s szörnyü halálára, rettenetes hadi kép.

90. Ez az kérizéres, és vasas fegyveres, ezer számot tehetet,
Kiknek vitézsége, hire, s serénysége, el-teriedve lehetet,
Ekes fegyverektöl, s bátor személyektöl, az ellenség félhetet,

91. Mivel töb fegyveres, vassal ki vólt szeres, a martalékban vóltak,
Kik a Pogánysággal, elöl gyorsasággal, sereg elöt harczoltak,
Kiknek árnyékában, utánnok azonban, töb seregek indúltak;

92. E' Dandár sereg közt, s szintén közepe közt, Király Zázlóját vitték,
A Dragffy Jánosnak, Ország biráiának, kariaira rendelték.
Ki serény dolgában, s vigyáz ő magában, hogy kár ne következzék,

93. Nagy tisztbéli rendbén, s derék tekintetben, ez a Dragffy János vólt,
Mint harmadik személy, nem mondhatom chekély; mert Ország birája vólt,
A kinek hüsége, s tökélletessége, Király elöt nyilván vólt;

94. Szükséges dolgokban, s akar-mi okokban tanátczát megh­halgatták,
Bölcz okoskodással, s ékes tudománnyal, foly elméie iol látták,
Valamint kivánta, s illendönek látta böchületit megadták;

95. E' Dandár sereget, mint egy erősséget, a kiben Király vala,
Inkáb chak lovasság de kevés gyalogságh, mind körül fogták vala,
Serényen Királyra, mint drágáb iavokra, elméiek vigyáz vala;

96. Oldalt Papok után, következtek osztán, három vitéz személyek,
Kik Király gondgyára, s feie oltalmára, választatva lévének,
Igy az egész hadak, miként erős vadak, rendeltetve lévének.

97. A Generálisok, mint fene farkasok, minden felé nyargalnak,
Jo rendelésekkel, gyákor beszédekkel, mindennek szivet adnak, ű
Semmi gonosz példát, látván Pogány hadát seregeknek nem hadnak;

98. Kezében ván bottya, s villog a szablyáia Tömöri Pálnak elöl,
Eleit, utóllyát, szélit, s minden modgyát, hadaknak minden felöl,
Rendeli, s számlállya, olykor igazgattya, s kerüli körös, s körül;

99. Zápollay György is, maga dolgát ez is, sohul el-nem mulatá,
Raita Tygris böre, oldalán fegyvere, magát lován hántatá,
Vitézek legyenek, s semmit se féllyenek, nagy torokkal kiáltá.

100. Rettenetes nap vólt, a kin ennyi nép hólt, mindenhato Ur Isten!
Be sok Keresztyénségh, s a Magyar Nemzetségh, igen megromla itten!
Nagy czapást tén Pogány, ez a dühöt sárkány, országunkban véletlen.