SCHYTIABUL KIJÖTT MAGYAROK HÉT KAPITÁNI

ÁRPÁD

1. Almus nemzetébül Árpád születteték
Erdélyben az attya, Almus megöleték,
Hét kapitán közül elsőnek téteték,
Többinél erősbnek mivel találtaték.

2. Szíve felgerjede még a pogányságban,
Kezde gondolkodni fene Schytiában,
Felbuzdula a vér minden tagaiban,
Hogy erre kijönne, gondolá magában.

3. Hét kapitánysággal effelé indula,
Tana is folyásan ő által rándula,
Nemzete romlásán szíve eljajdula,
Erdély ország felé népével mozdula.

4. Választ követeket, hogy földet meglássák,
Kinek síros voltát hol föltalálhassák,
A Duna mentében magokat forgassák,
Honnan jelenségét magokkal hozhassák.

5. Kusid társaival megy Sicámbriában,
A Zvatapolugnak lakó várasában,
Fejér lovat viszen aranyos szerszámban,
Mellyel földet vészen Duna folyásában.

6. Megadá az árát német fejér lónak
Az egész magyarság táborban szállának,
A Zvatapolugon könnyen kiadának,
Mint saját földökön meg is nyugovának.

CHAK

1. A második Zabolcs e kapitányságban,
Jeles vitéssége ez állapattyában,
Fene Márs viseli vér szomjúzásában
Egy kevéssé elsőbb ő méltóságában.

2. Ennek is a szíve mindaddig gerjede.
Régi hazájának szerelmétől ége,
Ő gondolatinak végre e lőn vége,
Hogy megváltoztatnék dögleletessége.

3. Chakniara tájékán sátorát vonyatá,
Vitézivel együtt magát megszállétá,
Hol megmaradását legjobbnak állétá
Kiért az ellenség vérét kiárasztá.

4. Hívata Zabolcsnak a maga nevérül,
Azt a lakóföldet régi eleirül,
S hagyá jelenségül sok vitézségérül,
Olasz nemzeten tett kegyetlenségérül.

5. Csáki nemzet innen eredetet vészen,
Ki emlékezete mindöröké lészen,
A Krónika kirül bizonságot tészen,
S vitézi voltárul dicséretet tészen.

6. Mindaddig dúl-fula a Márs elméjében,
Míg csöpp vér marada a maga testében,
S mind hold gyarapodnék hírében s nevében,
Teste osztán menne a föld kebelében.

GYULA

1. Az harmadik, Gyula közülök nem alsó,
Márs zászlója alatt fegyverrel vadászó,
Mint a vérontásra egy felemelt zászló,
Nagy hatalmassággal elméje nyargalló.

2. Vadászása után egy várast talála,
Melyet rómaiak épétettek vala,
A maga nevére kit nevezett vala,
S Gyulafejérvárnak hívattatja vala.

3. Eladó leánya volt szép ifjúságban,
Mint pünkösdi rósa ő állapatjában,
Híre futamodék nagy tartományokban
Kit Geyzának ada házastársaságban.

4. Legelső királyunk akitül születék
Királyi korona akinek küldeték,
Naponként jobbrésze kitül terétteték,
S Isten tiszteleti s föl is épétteték.

5. Az Erdély országot Gyula választotta,
Ágyékja gyümölcsét kivirágoztatta,
Gyulafi nemzetet elágasította,
Isten kegyelmébül eddig fenntartotta.

6. Harmadíz nemzetét ennek holta után
Ő magához vevé István király osztán,
Tömlöcben vetteté pogányságért méltán,
Megént elbocsátá megtérése után.

KUND

1. Leszálla népével Kund negyedik
Nyrben kapitánysága volt a vitézi rendben,
Mert ez is méltó volt, érdemes a tisztben,
Vitézi ember volt maga személyében.

2. Megrögzött szívében a pogányi vakság,
Elméjét viseli a régi bátorság,
Nem megyen el róla, s a nagy homályosság,
S magát nem ismeri, hogy merő gyarlóság.

3. Koros idejében halál megszólétá,
Alóla a gyéként csakhamar elrántá,
Minden birodalmát kezébül kirántá,
Földnek mélységében testét is takará.

4. Kusidot és Kupánt hagyá örökségben,
Két fiat tulajdon maga személyében,
Kik végre öltöztek keresztyéni hitben,
S üdvösség sisakját tették a fejekben.

5. Az Isten szemeket megvilágosétá,
Malasztját reájok ugyan kiárasztá,
És ismeretire magának választá,
Kiket kegyelmébül mégis gazdagétá.

6. Attya örökségén egyházt épétének,
Szerzetes rendeket akiben szerzének,
Törödelmességet kiben szentelének,
S végre mint hogy földek árnyékhoz térének.

LÉÉL

1. Ötödik kapitány nevezetében Léél,
Kinek téteménye Historiánkban él,
Emlékezet róla miközöttünk is kél,
Jeles híre s neve az haláltul nem fél.

2. Hadviselők között e sem maratt hátra,
Régi szokás szerént megeskütt a Mársra,
Fegyverét fordétá a Bohemusokra,
És ott közellévő Messiánusokra,

3. Golgata részérül kikergeté őket,
Magának foglalá erővel heleket,
Halomban rakatá akiknek testeket
S föld szomjúságára kiontá véreket.

4. Méltó krónikában dolgait beírni,
Maga viselését s virtusit számlálni,
Hozzája hasonlót nem találunk lenni
Nagy bátorságárul ha kezdünk beszélni.

5. Sok vérontás után a kocka fordula,
Gonosz szerencsének bal szárnyára álla,
Forgandó kerekén el alá rándula
Vitézi elméje melyen megfordula.

6. Római császárnak sors foglyává tevé,
Ama Conrádusnak tömlöcében vivé,
Kürtit a nyakábul azonban kivévé,
Akivel életét nekie megévé.

VERBULCHUS

1. Verbulchus hatodik volt kapitányságban,
Aki Schyták között volt e méltóságban,
Ez is nem volt kisebb maga mivoltában,
S vakmerő ember volt nagy bátorságában.

2. Zászlójára holdot jelül íratta volt,
Amaz hadviselő Gradivus szülte volt,
Ékes fegyverrel élt vér karján aláfolt,
Kinek ereitől sok nemzetség megholt.

3. E még Schytiában erre fogát fente,
Vérontó szablyáját méreggel megkente,
Attila nyomdokán elméjét viselte,
Kinek vitézségét s magát gerjesztette.

4. Palatinus körül táborát jártatá,
Képpel rajzoltatott sátorát vonyatá,
Kikre maga nevét s hírét fölíratá,
S magát azon földnek urának hívatá.

5. E világ elméjét viselte a szárnyán,
Kérkedékenségnek magas vitorlyáján
Mint ama forgószél, tündöklett volt karján,
Ellenség címere letörött szablyáján.

6. Hanyatt-homlok a Márs ez embert viselte,
Méltóság kívánás a szívét terhelte,
Mindaddig a szárnyán eztet emelgette,
Míg a föld gyomrában testét kéretette.

URS

1. Urs hetedik vala első vezér után,
Kit lova elkapott vadászása után,
Moeotidis tótul kiérkezék osztán,
Sajó vize mellett helyt talála méltán.

2. Schytiában e még magában lángozott,
Attilátul szerzett földre szomjúhozott,
Harmincezer embert magával kihozott,
Kikkel Tanaison által is hajózott.

3. Leülése után hazánknak szélében,
Mint gyümölcsöző fa nyárnak idejében
Termését kiadá gyönyörűségében,
És megszaporodék ő nemzetségében.

4. Nemes familiák tűle származának,
Mint a gyökeres fák, el is ágazának,
Kikből fejedelmek s urak származának,
Végre halál által magvok szakadának.

5. Hét kapitánságrul méltónak ítéltem,
Rövideden szóljak, hasznosnak is véltem,
Elme újtásra ifaknak rendeltem,
S magam mulatságán munkáját kedveltem.

6. Mint az három királyt egy csillag vezérlé,
Elméjeket kinek világa betelé
Őket is egy szarvas hazánkra vezérlé
Pannusok telekét szívek megkedvelé.