A SZERENCSÉNEK ÁLHATATLANSÁGÁRUL

1. Fegyvert s hadi ezközt mindaddig forgattam,
Vér szomjúzó Mársot versemben foglaltam,
Sokak vitézségét éltemben találtam,
Kikről tragédiát s krónikát számláltam.

2. Sultán Sulimánnak kegyetlen voltárul,
Országunkban szerzett sok pusztétásárul,
Lajos királyunknak dücső halálárul,
S a Mohács mezején történt romlásunkrul.

3. Eredetet azért veszek szerencsérül
S az ő mivoltának forgó kerekérül,
Hamis s állhatatlan hízelkedésérül,
Mint Proserpinának nagy tündérségérül.

4. Vesd fel szemeidet, tekéncs az egekre,
Amaz Aquilonak kegyetlenségére,
Viszont Zephirusnak gyönyörűségére,
Mezőket újító ékes kikeletre.

5. Földet serkengeti a napnak ereje,
És megvidámétja szép sugár sengéje,
Ki után megvidul Hesperus mezeje,
S vigasságra fordul Napaeak elméje.

6. Platanus örvendez kiterjett ágakkal,
Ékes libanus is az szép cédrus fákkal
Cinnamomum s nardus drága illatokkal,
Egek ékesgetik hatható szagokkal.

7. Nehéz terh alatt is pálma nevelkedik,
Éden Mezeinél Flora dicsekedik,
Mint nárdus illatja égre emelkedik,
Kivel mert balsamum szaggal tusakodik.

8. Szép kifolyó kutak kikeletben folynak,
Helikon völgyébül eredetet hoznak,
Gyönyörűségesen magokban újulnak
S a napnak fényétül ugyan megtisztulnak.

9. Kiknek forrásokhoz a vadak járulnak,
Szomjúság oltásra oda folyamodnak,
Gyönyörűségektül szőrökben tisztulnak,
Éhségek mulatván pásiton lakoznak.

10. Az égi madarak szárnyokkal röpdösnek,
A szép zöld erdőben fákra szökdécselnek,
A fülemülék is hajnalban felkelnek
Vér tajtékot turván szépen énekelnek.

11. Idegen helyekrül darvak is megtérnek
Héveteges helyrül másova készülnek,
Hámon forrásához sietve röpülnek,
Hol a kikeletrül feleletet vesznek.

12. Rárók, kelecsenyek s sólymok megtisztulnak,
Kikeletet érvén magokban újulnak,
Töredezett tallat szárnyokrul szaggatnak.
Szárnyok sugárságán röpülést tanulnak.

13. Az örvös galambok szállásrul gondolnak,
Ama Didonaea erdőben szállánnak,
És Thébe méhébül oda iparkodnak
Hol az embereknek jövendőket mondnak.

14. Rátalál gerliche eltévett társára,
Kiveti bánatját s fordul vigasságra,
Reászáll a fának zöldellő ágára,
S nem is gondolkodik már gyász ruhájára.

15. Hamadriádesek hegyekben lakoznak,
A fák árnyékában gyakran mulatoznak,
Laurus ágaibul koszorúkat fonnak,
Örvendetességgel kit fejekben nyomnak.

16. Szép Oriádesek völgyeket szemlélik,
A Najadessekkel Libitrist kerülik,
Az ékes Chlorissal rósákat szemlélik,
Onnan száll örömök az honnan sem vélik.

17. Parnassus megindul kifolyó kutakkal,
Apollo hol sétál a kilenc Musákkal,
Verseket számlálnak zengő Rhytmusokkal,
Szíveket gerjesztik szép musikájokkal.

18. Közepettek mint nap, Apollo tündöklik,
Aranyas hajátul az Helikon fénlik,
Kitűl bölcsességgel elméjek megtelik,
Vélek a boldogság magok felől vélik.

19. A szép kikeletnek minnyájan örülnek,
Jupiter mérgétől többé nem rettegnek,
Mennyütő kövétül Chirrában nem félnek,
Laurus koronákat a fejekre tesznek.

20. Delos szigetében Diána is felkél,
Cyprus szigetébül Vénus asszony szemlél,
Páphos rósáival gyönyörűségben él,
S ég háborúitul már ezután nem fél.

21. Vadaknak hálót vet Diána és tőrt hány,
Vadászó erdőben szerencse találmány,
Vénus is ifjaknak melyben leseket hány
Akiket megkaphat, vélek szabadon bány.

22. Madarász síp szóval foglyokat keréti,
A Károly madárral füröket öleti,
Futó agarakkal nyulakat érteti,
Kiben mulatságát s kedvét helyhezteti.

23. Kertek illatoznak sok drága füvekkel,
Mezők felöltöznek gyönyörűséggekkel,
Ékes liliomok szép fejérségekkel,
Cyprus, rosmaring is zöldellőségekkel.

24. Akárhova tekéncs, csak örömet szemlélsz,
Minden boldogságot enny sok jókbul vélsz,
Látona hát méltán gyönyörűségben élsz,
Meghervasztó dértül immár tovább nem félsz.

25. Nagy örömmel telibe boldogság völgyed,
Többé meg nem hervad Iuno te virágod,
Rothadatlanságbul Flora a te ágad,
Akibül megtetszik nilván boldogságod.

26. Ceres készécs sarlót, megsárgult a kalász,
Kezed munkájára valóban rátalálsz,
Most nem csekély vízben cybelével halász
Gyönyörűségedben akitül meg nem válsz.

27. Az üdő megáldott földnek termésével,
Erejét kiadta hasznos gyümölcsével,
Megörvendeztetett gyönyörűségével
Füved fölnevelte termő bűségével.

28. Munkás fáradságát meggyömülcsöztette,
Az egeknek sírját reáeresztette,
Mint a Gedeonnak szérőjére tette,
Az Isten irgalmát mellyel jelentette.

29. Termésed búzáját megszaporétotta,
Széles mezőséget véle megrakatta,
Egyet százeszerré mert szaporította,
Minden csűreidet véle megrakatta.

30. Heliádeseknek nemzője örvendez,
Ékes öltözettel s ruházattal zöldez,
Gyönyörű voltával az egekre erdez,
Vigassága felől senkitül nem kérdez.

31. Szép szivárvány vonta kézíját az égre,
Különb-különb színnyel fel jött napkeletre,
Mellyel kerekségét jelenti a végre
Harmatját bocsássa hogy a föld színyére.

32. Mezőségben a Pán nyájait számlálja,
Hogy megszaporodott bűvön feltalálja,
Hegyeknek barlangját társaival állja,
Vad eledelekkel szolgáit táplálja.

33. Triptolomus siet gabonarakáshoz,
Kévéit hordattya sűrűn az aztaghoz,
Mert Bachus elhíta a vetett asztalhoz
Pohárit készéti Malosa borához.

34. Méheknek seregi a mezőben dongnak,
Mert Aristaeusnak sok hasznokat hoznak,
Virágok színyérül édességet színak,
Kikkel kosárokban lépeket ragasztnak.

35. Gyümölcse megérett az Alcionusnak,
Hozzája érkezett ereje a Napnak,
Tündöklik a színye piros almáinak
Fája gyümülcse is a Laemaedonnak.

36. Phoebus is lovait szekerében fogta,
Gyöplőit lovaknak Phatonnak adta
Erejét az egén ki is árasztotta
A Caniculát is velek felgyújtotta.

37. Kemény vad szelei amaz AEolusnak,
Megszelidöltenek s csendességben vannak,
Kedves szellőcskéket magokbul indítnak,
Nyárnak közepében kikkel mást újétnak.

38. A csúszó-mászók is télrül gondolkodnak,
Az apró hangyákkal eledelt hordanak,
Prücskök utak körül énekszót hajtanak,
Ki miát a télben éh-gyomorral vannak.

39. Egyszóval mindenek mostan vígan élnek,
Mezei virágok örömet követnek,
Salamon királlyal mindenben feltesznek
S földi dücsőséggel véle elérkesznek.

40. Üldö változásrul nincsen gondolatjok,
Reménlik Junoval, hogy boldog az Attyok,
De majd változandó lészen az órájok,
Nagy aggodalmokra érkezik sok gondgyok.

41. Az üdö mindent hoz, de megént el vészi,
Minden adományát csak semmivé teszi,
Napok folyásával mint egy halál eszi
Változandóságát a gyarlóság érzi.

42. Erdőket s mezőket megfozt szépségétül
Gyümölcsös ágakat kiszárazt tövétül,
Színyét változtatja majd a hidegségtül,
Gyázban öltözteti zöldellőségétül.

43. Madarak megvonnyák ékes szólásokat,
Nagy rosdás torokkal kiáltják társokat,
Nem követik immár szép mulatságokat
Sem nem gyakorolják fákrul ugrásokat.

44. Cyprus Szigete is violákot nem oszt,
Drága illatjátul Venus asszont megfoszt,
Paphos rósáival sem dicsekedik most,
Mert a tél meg nem tart semmi hasonlatost.

45. Kutaknak forrási magokban tikkadnak,
Virágok körülök ugyan meglankadnak,
Mert buzgóságoktul már nem ásztattatnak
Dorceus folyási föld alatt tartatnak.

46. A szép zöld pásiton Pamphagus nem nyugszik,
Setétes barlangban majd széllyel bujdosik,
Nyelve kivetéssel fáknál nem aluszik
Az Oribasussal hidegségtől fázik.

47. Atlantides kerti gyönggyel nem virágzik,
Nardus is jó szaggal már nem illatozik,
Balsamum a fákon ritkán izzadozik,
Zúzmaráz és dérhez Arabus férkezik.

48. A nap is erejét a földtül megvonnya,
Hatható erejét lovainak tiltja,
A földnek gyomrában hasnait bezárja
Honnan jövendőről mint holtát támasztja.

49. Napoknak folyását rövidségben veszi,
Hesperus tájára hosszaságát teszi
Kivel Indusokat boldogsággal nézi
S ennek tartománya erejét is érzi.

50. Az üdő mint tündér csak magát mutatja,
Sok ékessigével dolgát fitogatja,
A világ hiúságát ki-ki hogy nem látja,
Változóságához miért hát szívét tarja.

51. Be szokott borulni az ég is fölyhőkkel,
Gyakran verejtégzik nagy záporesőkkel,
Nap fénye rejtezik setétes ködökkel
Sors forgandósága jáczik emberekkel.

52. Tiszta búza helyett földbül konkoly terem,
Nem is sokáig tart e világi öröm,
Szerencse hol édes, s hol keserű üröm,
Ő kereke alatt gyakran féreg teröm.

53. Valamit nyár termett, a tél megemészti,
Cseres majorságát semmivé téteti
S Bacchusnak hordóját megüresétteti,
A napnak fényét is tőlünk elrejteti.

54. Üdő kedves voltát tőlünk messzi zárja,
Nap melegségével Indiákat járja,
Kinek megtérését gazda ember várja,
Tél hidegségével embert által járja.

55. Megfogják madarak szép énekléseket,
Fákra szökdécselvén nem tartják rendeket,
A fülemülék is keserves verseket,
Már nem énekelnek hangon énekeket.

56. Zöldelőségektül fák is megfosztatnak
Parnassus hegyében Musák sem sétálnak,
Keserves verseket Apollonak mondnak,
Télnek dérjeitül mély vizek megfagynak.

57. Triptolomus kerte szép almákat nem oszt,
Minden termésitül embereket megfoszt,
Aristaeus nyája sem donog mezőn most,
Mert a tél nem nevel semmit hasonlatost.

58. AEolus szeleit földre kibocsátja
Mellyel embereket haragosan látja,
Rút fergetegekkel embereket bántja
Amit nyárban epét csak hamar elbontja.

59. Hasonló szerencse üdő forgásihoz,
Álnokság férkezik gyakran dolgaihoz,
Jobb kezével mit ád, ballal kabdos ahhoz,
Ha ma nálad vagyon, holnap esik máshoz.

60. Kerekét perdéti, embert felülteti,
Nagy méltóságokkal hamar tisztelteti,
Édesgető szókkal mindaddig hiteti,
Végre hanyatt s homlok nyakra s főre veti.

61. A Bellisáriust hamar felemelé,
Codrust kerekére asztalhoz ülteté,
Csinált étkeiből Irust is élteté,
De végre pad alá ezeket téteté.

62. Nincs állandósága, nincsen szerencsének,
Csak kűvül aranyos színye kincseinek,
Siralommal fizet gyakran övéinek,
Csak az egy veszteség jutalma béreknek,

63. Csalárd s állhatatlan minden dolgaiban,
Szép színnyel kendőzik meg ábrázatjában,
Embert hitegeti, jöjjön táborában,
Sok kincsét mutatja titkos ládájában.

64. De hamar hátára pökik barátinak,
Nincs állandósága semmi javainak,
Nincsen helyes volta semmi dolgainak,
Ma ha mit ide nyújt, holnap adgya másnak.

65. Forog a szerencse, s az üdők is folynak,
Mint a folyóvizek veszteg nem is állnak,
Míglen centrumjokhoz sietve nem jutnak,
Kútfejekhez többé soha sem fordulnak.

66. Azelőtt nilak is sebesen röpülnek,
Erejek elfogyván a földre letérnek,
Mint tulajdonokra sietséggel érnek,
Nehézségektűl is így kínszerítettnek.

67. Csak az Isten ostja a jó szerencséket,
Gyakran ostorozza meg az embereket,
Kiért bocsát rájok súlyos eseteket,
Inti, megjobbíchák hamar életeket.

68. Az üdő nem nyukszik, szerencséket szerez,
Hol jó, s hol bal szelet ő magátul nemez,
Ember szerencsék közt, mint tengeren evez,
Hol szegént s gazdagot barátjának nevez.

69. De nem sokáig tart ez az atyafiság,
Csakhamar felbomlik ez ilyen barátság,
Nem leszen sokáig együtt a társaság,
Mert nincs szerencsénél valami igasság.

70. Mindent beíratott a lajstromában,
Akiket hiteget friss lakodalmában
Részesétni kíván mindent javaiban,
Nincs neki mit hinni álnok dolgaiban.

71. Tündér állapatját ki-ki hát láthatja
Álnok szerencsének dolgait tudhatja,
Titkos csalárdságát megtapasztalhatja
Sors forgandóságát ki-ki próbálhatja.

72. Alacsony rendeket fejedelemségre,
Gyakorta felemelt kincses örökségre,
Hírét kiterjeszti sokaknak messzire,
Nagy győzedelmeket országok szélére.

73. Viszont hamar aláz de hatalmasakat,
Székibűl letaszít erős császárokat,
Tőbül kirontatatt erős várasokat,
Semmivel is tészen nagy alkotmányokat.

74. Lám Dávid királyt is juhok közül vevé
És nagy királyságra sidóságban vivé,
Híres s hatalmassá e világon tevé,
De végre tűle is viszontag elvevé.

75. Az erős Nagy Sándort világnak urának
Szerencse emelé nagy Monárchájának,
Végi s hossza nem volt nagy birodalmának,
Minden fő s tartomány hódult hatalmának.

76. De végre szerencse megvonyá őmagát,
S megsokallá neki ily nagy uraságát,
S kivévé kezébűl kincses gazdagságát,
Halállal tölté bé diadalmasságát.

77. Világi kincs helyét három singni földbe,
Szerencse rekeszté egy kisded verembe,
Friss palota helyét két szál deszka közbé,
Ez haszna lehet e világi örömbe.

78. Szerencse kereke csak álhatatlanság,
Nem lépik egy nyomba nála az igasság
Nincs adott kincsében megmaradandóság,
Ki után származik gyakran nyomorúság.

79. Mit használt Cresusnak erős királysága?
Mit használt sok kincsű gazdag urasága?
Hogy ha a szerencse elmúlandósága
Végre meggyalázá álhatatlansága.

80. Vajon nem bízott e szerencse kincsében?
Lydusok hatalmas fejedelemségben,
Boldogabb nálánál nem volt idejében,
De lám a szerencse mint hozza tőrében.

81. Egy harcon eltörlé minden gazdagságát,
Ellenség kezében adá önnön magát,
Halálra ítélé fejét és jószágát,
Ekként mutogatá álhatatlanságát.

82. Hát ama kegyetlen Dionysiussal
Mint bánék evvel is a nagy Tyránnussal,
Egy székben ülteté a szegény Irussal
S nem is hagyá élni a királyi jussal.

83. A Siciliának nagy uraságából
Hértelen leveté gazdag trónusából,
Nevét is kitörlé a világosságból,
S pálcára juttatá a nagy királyságból.

84. A szerencse képét szem bekötve írják
Mind szegény és gazdag segétséget várják,
De jaj híd azoknak kik ösvényét járják,
Mert csak egerek is végtére megmarják.

85. Az üdő hol tiszta s hol homályban forog,
Szerencse étkétűl ember hasa korog,
Mellette kereke untalan csak forog
Mint Scilla s Chárybdis örvényében morog.

86. Mi eleinknek is nem régen kedveze,
Ötszáz esztendeig boldogul eveze,
Végtére Lajosnak nagy veszélt szereze,
Mohácsnak mezejét vérével öntözé.

87. Csillagát letörlé magyar világunknak,
Meghomályosétá sugárját napunknak,
Török holdra írá részét határinknak,
Halomba rakatá testét atyáinknak.

88. Jobb kezében erszény, mástul száll kőeső,
Javaiban kapni senkinek nem késő,
De kőesőjétül ember hamar vesző
S hamar lábairul a földre leeső.

89. Az ő állapatja csak álhatatlanság,
Nincsen ő dolgában semmi háládóság
Szép adományiban nem lehet igasság,
Mert hogy ha ma mit ád, holnap vész e jószág.

90. Tenger habjaihoz őt hasonlíthatom,
Hol csendes, hol zajos dolgában mondhatom,
Hol állandó helye, soha sem tudhatom,
Szerencsének képét ily formán írhatom.